Macskanyelv

A karácsonyi sütés után megmaradt tojásfehérjék elpusztítására kerestem receptet. Eredetileg online akartam keresgélni, mert emlékszem, hogy mások húsvét után hajkurásztak hasonló recepteket. Aztán végül Ínyesmester sietett a segítségemre a macskanyelv formájában. Úgy emlékszem egyszer Stahl Judittól láttam ilyet a tv-ben, de a végeredményt elnézve ez nem éppen olyan. Tesóm szerint buszülés-piskóta lett, van benne valami (Én hívom így a bolti rossz piskótákat, mert olyan az állaguk mint a buszok ülésének párnázata. Szerencsére manapság kevesebbet huligánkodnak, és nem nagyon látszik ki a sárga habszivacs.) . Nomeg formára sem lett éppen babapiskóta, inkább csak olyan Barbapapa formájúak :o) Mivel nem sikerült két egyformát csinálni, össze sem ragasztottam őket, inkább egy részét megszórtam ánizzsal, mert szerintem jól passzol. Őszintén szólva nem az a süti, aminek a receptjét mindenki elkéri majd, de kicsi gyerek kezébe pl. sztem jó lehet :)

Macskanyelv

Kilenc tojásfehérjéből kemény habot verünk, miközben fokozatosan 30 deka cukrot keverünk bele. Azután belevegyítünk 3 deci tejszínhabot, 30 deka lisztet és csipet vaníliát. Idomító zacskó segítségével piskótaalakokat nyomunk vajjal vékonyan kikent és liszttel meghintett tepsibe. Lassú tűznél addig sütjük, míg a sütemények szélei barnulni kezdenek. Még langyosan szedjük le őket - kés segítségével - a tepsiről. Hidegen kettőt-kettőt összeragasztunk csokoládékrémmel.
160°C-on légkeveréssel kb. 10-15 perc.
Valóban ne hagyjuk kihűlni, mert melegen még hajlékony, hidegen pedig csak eltörik. Mivel én nem tudtam pontosan mennyi tojásfehérje van, eléggé szemre ment az adagolás. Kb. 5 fehérje volt, úgyhogy nagyjából fél adagot sütöttem, de kellett még lisztet utána tennem, hogy egyáltalán legyen értelme kinyomni. Szemmel láthatólag még így is eléggé szétfolyt.

Az ínyesmester szakácskönyve 339. oldal

Fűszeres forrócsoki

Bármit csinálhatok most, ami csokis, ugyanis a Tescoban akciósan árulják a Tibi étcsoki mikulásokat - konkrétan 47 forintért egy 60g-ost. Szerintem ez elég jutányos, és trüffelnek teljesen tökéletes. Készült is elég sokféle verzió a teás mellé, gyömbéres, meg kávés. Megpróbáltam a konyakos szilva levével is ízesíteni, de az sajnos nem érződött. A legutóbbi kávés viszont nagyon finom lett, tettem bele egy hangyányi fahéjat is. Az állagát illetően arra jutottam, hogy a csillagok állása a mérvadó :o) A teás elég kemény, a kávés viszont nagyon krémes, a gyömbéres is keményebb lett... nem tudom mi lehet az oka. Tény, hogy golyózni nem fogok, pedig vettem karalábévájót is, de nem jön ki belőle az anyag. Úgy döntöttem, hogy a négyszögletes trüffelek is kiválóak :)
Korábban kaptam kardamomot, már azóta agyalok rajta, hogy mit kéne csinálni vele. Végül a temérdek mikulás hatására úgy határoztam, hogy forrócsoki lesz belőle. Elég jó lett, talán még lehet variálni a fűszerek mennyiségén. Jó csikorgós hideg nincs ugyan, amikor az ilyen legjobban esik, de talán még lesz az is :)

Fűszeres forrócsoki

Hozzávalók:

• 1 dl tejszín
• 5-6 dl tej
• 2 szem szegfűbors
• 5 szem kardamom
• 1 étcsoki mikulás (60g)

A tejet és a tejszínt egy lábasba összeöntjük és felforraljuk. Beletördeljük a csokit és addig kavargatjuk, míg fel nem olvad. A fűszereket mozsárban vagy folpack között húsklopfolóval összetörjük, és a tejhez adjuk. Hagyjuk pár percig állni, hogy a fűszerek aromája kiázzon, majd poharakba szűrjük.

KKÜ

Mindenkinek nagyon boldog, békés karácsonyt kívánok!

z o t t e r

Kaptam karácsonyra egy táblát a fent említett márkájú csokiból. Leginkább csak az volt meg, hogy fura ízeket párosítanak, és fura csomagolást csinálnak :)
Az ötletgazda Josef Zotter osztrák cukrász, aki 1999-ben alapította a nevével fémjelzett csokoládé manufaktúrát a stájerországi Berglben. A cég különlegessége, hogy kizárólag bio kakaóbabot használ fel. Az alapanyag tekintetében pedig nem csak a vásárlókkal tesz jót, hanem a termelőkkel is, ugyanis "fair", azaz méltányos kereskedelemnek megfelelően szerzi be a kakaóbabot.
A csokoládégyártás minden lépése az osztrák üzemben zajlik, kezdve a pörköléssel. Az üzem 62 dolgozója évente kb. 50000 tábla kézzel készített csokoládét gyárt. Közel 150 féle csokoládét gyártanak a legkülönbözőbb ízesítéssel, mint pl. a mangó-paradió vagy a rózsa-bazsalikom. A csomagolások nem különben extrák, ezeket Andreas Gratze tervezi.

Én egy málna-kókusz ízű táblát kaptam. Elsőre talán egy picit csalódás, egyáltalán nem olyan, mint általában a csokik lenni szoktak. Tesómnak igaza lehet, hogy az ember el van tompulva. Aztán másodjára már egész más, amikor az ember tudatosítja magában, hogy ez bizony nem az a hagyományos csoki, és elolvassa az összetevőket is. Nem az a borzasztó édes, éppen kellemes. Mondjuk ebből a szempontból hátrány, mert az ember rögtön be bírna falni egy egész táblát (o; A csoki nagyon finom, krémes. Nem az a típus, ami két kocka után marja az ember torkát. A töltelék sem az, amit általában megszokott az ember. A kókusz fehér, persze ebben semmi különös nincs, egyértelműen tele kókuszreszelékkel. A málnás résznek viszont nincs túl szép színe, de éppen ezért elhiszem, hogy valóban málnából van, és nem élénk rózsaszín a színezéktől. Persze, biztosan szebb volna, de így sokkal jobb érzés megenni :) Nem csak a szín miatt hiszem el, hogy látott gyümölcsöt, ugyanis van benne mag is :) A gyümölcsök íze nem harsány, kellemesen kiegészítik egymást.

(70g/tábla; összetevők: nádcukor, kakaóvaj, kakaóbab, tejpor, málna és málnapor (10%), kókusztejpor és kókuszreszelék (6%), glükóz-fruktóz szirup, sovány tejpor, ananászlé, mandula, teljes nádcukor, citrom sűrítmény, só, valódi vanília)

Ha lesz alkalmam mindenképp próbálok belőle valami izgalmassabb ízűt is. Természetesen nem kifejezetten olcsó, de szerintem egyszer érdemes megkockáztatni. Idehaza elvileg lehet kapni a Culinarisban, illetve találtam egy linket, ahol szerintem eléggé jutányos, bár csak egy fajta van.

www.zotter.at

Diós szarvasgerinc fokhagymás-gombás szilvával

Anyukám kolléganőjének az apukája vadász, és volt olyan kedves, hogy kaptunk tőle 4 darab szűzpecsenyének megfelelő részt (nem tudom a szarvasnál is így hívják-e). Gyönyörű hús, és teljesen friss, nem fagyasztott, mint ahogy azt a boltban kapni lehet. Úgyhogy az egyik darab a mai ebéd alapanyaga lett. Gyorsan lapoztunk mindenféle szakácskönyvet, hogy mit csináljunk belőle. A vadas nem jön szóba, mert én azt nagyon nem szeretem, meg anyukám sem akart tejfölözni. Végül a hejszakacsok.hu-n találtam ezt a receptet. A szilvás szósz nagyon-nagyon finom lett. Eszközöltem némi módosítást, például elmaradt a kakukkfű, mert anyukám nem szereti, meg nem volt sajnos magos mustár sem, csak sima, illetve mivel nekem a főtt krumpli-liszt párosítás nem igen szimpatikus, sima krumplipüré lett a köret.

Diós szarvasgerinc fokhagymás-gombás szilvával

Hozzávalók (2 főre):

• 30 dkg kicsontozott szarvasgerinc
• 8 dkg durvára tört dióbél
• 2 dkg magos mustár
• 3 dkg vaj
• só, 1 mokkáskanál finomra vágott kakukkfű

Köretnek:

• 20 dkg tisztított burgonya
• 8 dkg liszt
• 3 dkg vaj
• só

A raguhoz:

• 15 dkg szilva
• 5 dkg aszalt szilva
• 5 dkg vegyes erdei gomba
• 2 dkg vaj
• 1 gerezd fokhagyma
• 0,5 dl vörösbor
• só

A megmosott, leszárított és lehártyázott húst 2-4 szeletre vágjuk. Sózzuk, meghintjük kakukkfűvel, és forró olajban mindkét oldalát 1-1 percig sütjük. Kivesszük a serpenyőből. A diót összekeverjük a vajjal meg a mustárral, és a hús tetejére halmozzuk. 180-200 Celsius-fokra előmelegített sütőbe tesszük, és rápirítjuk. A körethez apróra vágjuk a burgonyát, majd feltesszük főni annyi sós vízben, hogy ellepje. Amikor jól megpuhult, hozzáadjuk a vajat, alaposan összetörjük a burgonyát, és még a tűzön beledolgozzuk a lisztet, majd levesszük. Kanállal olajozott tálba szaggatjuk, és 180-200 Celsius-fokra előmelegített sütőbe téve megpirítjuk. A raguhoz felaprítjuk az aszalt szilvát, és a borban feltesszük főni. Amikor már alig van alatta bor, félrehúzzuk. Megtisztítjuk a gombát, ha kell, daraboljuk is. A szilvát megmossuk, kimagozzuk és cikkekre vágjuk. A gombát a hússütő serpenyőbe tesszük, kicsit megfuttatjuk, rádobjuk a zúzott fokhagymát és a szilvát, és összerottyantjuk. Beleöntjük a borban főtt aszalt szilvát, sózzuk, hozzáadjuk a vajat, s ha kell, egy kevés vizet. Amikor összeforrt, tálaljuk.
Tányérra tesszük a sült, formázott burgonyát, rá vagy mellé a húst, köré pedig a szilvaragut.

A hús nekem nem sikerült egészen puhára. Nem tudom, hogy azért-e mert kevesett pirítottam a serpenyőben, vagy esetleg kiszárítottam a sütőben. Mindenesetre talán legközelebb előbb fólia alatt párolnám a húst, és tényleg csak a végén kenném rá a diós keveréket.

hejszakacsok.hu - Vomberg Frigyes: Diós szarvasgerinc fokhagymás-gombás szilvával

Earl Grey trüffel

Egy barátom hívta fel a figyelmemet erre a receptre a Vajaspánkón. El vagyok ájulva, azt kell mondjam. Elképesztően finom, lágy és olvadós. Mindenkinek ajánlom, aki vevő az ínyencségekre. Az elkészítés nem igényel szaktudást, viszont nagyot lehet vele villantani. Akár randira is (o;
Több változtatást is elkövettem, eléggé szemre csináltam, félek is, hogy legközelebb nem tudom majd így reprodukálni :)
Nekem pl. nem jutott volna eszembe filtert felvagdosni, nem is tettem így, hanem vettem szálas Twinings teát. Alapból dupla adagot csináltam, abba tettem 5 tk. teafüvet, de mehetett volna több is. A csokik is elég vegyesek voltak, jutott most is egy tejmikulás, meg az egyik tábla étcsoki is kakaódarabkás volt, mert nem volt sima. Nem volt keksz sem, ezért darált diót tettem bele, illetve citrom sem volt, így belereszeltem egy narancs héját.
A kakaóporba hempergetés komoly gondot okozott, végül evőpálcákkal piszkáltam, mert nagyon lágy volt és a kezemtől azonnal olvadt. Nem lettek így túl szépek, mert kicsit megnyomorgattam őket a pálcikával, de még mindig kevésbé lettem kakaós mintha kézzel csinálom. Legközelebb majd még azelőtt beszórom kakaóporral mielőtt kiborítom a formából, és utána a másik felét is behintem, így legalább még két oldala kakaós lesz. Esetleg lehetne talán jégkockatartóba is önteni, akkor már felvágni sem kell.

Mézes lazac

Az a gyanúm, feltaláltam a spanyol viaszt, de ez most nem érdekel, mert tökre örültem magamnak délben, hogy milyen jól sikerült az ebéd :) Így aztán ezt a receptet mindenképp megosztom. Halat enni több okból is jó, egyrészt mert egészséges, van benne omega zsírsav, meg könnyen emészthető meg miegymás. Másrészt meg mert nagyon hamar készen van, sőt ha tengeri halról van szó még kicsit rózsaszínen is bátran meg lehet enni.

Mézes lazac

Hozzávalók (2 főre):

• 2 db kb. tenyérnyi lazacfilé
• szójaszósz
• 2 tk. méz
• vaj

A halszeleteket előző nap pácoljuk be a szójaszószba, valamikor menetközben forgassuk meg őket. Olvasszunk fel egy kevés vajat serpenyőben és adjuk hozzá a mézet, karamellizáljuk pár percig. Ebben a lazacszeleteket mindkét oldalukon 3-4 perc alatt süssük meg. Jó sötét lesz a szójaszósz miatt, ne ijedjünk meg nem ég oda olyan hamar.
Én barnarizzsel ettem.

Zabpelyhes keksz Mikulásra

A szobatársaknak sütöttem ma sütit, szerintem jobban örülnek neki, mintha kapnának egy csokimikulást. Bár igazság szerint így is kapnak mikulást, mert amiket én kaptam azok most áldozatul estek és a sütiben végezték :)
Csuda ámerikai bögrés recept, amiből kifelejtettem a vaníliakivonatot, de szerintem így is nagyon finom lett. Banánból mehet bele egy egész is nyugodtan, meg a dióval és a csokival sem kell szűken bánni. Sajnos zabliszttel itthon még nem találkoztam, úgyhogy a múltkor vett világos rozslisztet használtam, és adtam hozzá 2 tk. zabkorpárt. Meg úgy általában nem csináltam vegánra, így sima tejet tettem bele meg napraforgó olajat, és persze a mikulások is hagyományos csokiból készültek.

Zabos-banános-csokis keksz

Hozzávalók:

• 1 bögre zabliszt
• 3/4 bögre zabpehely
• 1/2 tk. sütőpor
• 1/3 tk. szódabikarbóna
• 1/2 tk. só
• 1/2 bögre barna cukor
• 1/3 bögre repceolaj
• 1/3 bögre szójatej
• 1/2 tk. vaníliakivonat
• 1/2 érett banán
• 1/4 bögre aprított dió (mogyoró, mandula - ki mit szeret)
• 1/3 bögre aprított csoki

Melegítsük a sütőt 175°C-ra. Egy tálban kavarjuk össze az első 6 hozzávalót, egy másik tálban pedig keverjük össze az olajat, a tejet és a vaníliakivonatot. Öntsük a folyékony hozzávalókat a szárazakhoz, alaposan keverjük el, majd forgassuk bele az apróra vágott diót, csokit és banánt.
Béleljük ki a tepsit sütőpapírral, és kis fagyis kanállal adagoljunk gombócokat. Kb 25 perc alatt süssük aranybarnára.
Én javaslom, hogy aki teheti az szilikon lapot használjon, én legalábbis alig bírtam leszedni a sütőpapírról, a szilikonlapról viszont remekül lejöttek. A tészta elég ragadós-darabos, tisztes távolságra tegyük a kupacokat, mert elterpeszkednek sütés közben.
Kb. 20 darab lett.

Health.com: Susan Sarandon's Banana-Oatmeal Chocolate Chip Cookies

Ajtódísz és melegszendvics

Mindenáron akartam már gyártani valamit, mert a végén kifutok az időből. Igazából a gigászi tobozokat akartam átváltoztatni, de nem volt megfelelő szalagom. Így aztán a nyáron az udvaron gyűjtött tobozok lettek az áldozatok. Szép összeszedtem őket és egy nagy cserépalátétbe raktam száradni, pechemre megáztak, és állt rajtuk a víz. Tesóm még csodálkozott is minek áztatom a tobozokat :) Ezt legalább még egyszer eljátszottam, de végül sikerült szépen kiszárítani őket. Szépen ki is nyíltak, mert a víztől amúgy egész picire összecsukódtak.
Elnézést a nem túl jó képért, nem volt kedvem vacakolni, meg amúgy sem vagyok egy nagy fotóművész.

A melegszendvics viszont igen jól esett vacsorára, napközis teával (; Megmondom őszintén nálam a parizeres melegszendvics a nagy favorit, tudom nem vall éppen kifogástalan ízlésre, de hát ez van (;
Jól jött volna ha van szendvicssütő, így csak a mikróban grilleztem.

Stahl.hu: Almás-sajtos melegszendvics

Időbolt...

... ez kéne most nekem. Az ötlet egyébként a Friss tinta! című verses kötetből származik, nem emlékszem pontosan, de azt hiszem Barak László írása a vers. A könyvet egyébként nagyon ajánlom kicsiknek és nagyoknak is egyaránt, én nagyon szeretem :)
Szóval temérdek dolgot szeretnék csinálni, de persze nincs rá idő. Máskor van idő, csak ötlet nincs. Nagyon ideje lenne már lecserélni a blog színeit, meg a bannert valami szép téli témára. Aztán kellene már gyártani a képeslapokat, igaz ahhoz már legalább az alapanyagokat megvettem. Van még két szépséges óriási tobozom, amikből ajtódíszt szeretnék csinálni. Ott mondjuk az ötlet még nem körvonalazódott teljesen, de van már néhány hozzávaló, majd kipróbálom. Nomeg akad néhány saját készítésű ajándék is, aminek neki kéne látni. Mondjuk legalább kivételesen azzal nem vagyok gondban, hogy kinek mit ajándékozzak, ami jól is jön most, mert nem lenne időm a városban kóborolni, mondván hátha meglátok valami érdekeset. Csak aztán nehogy az legyen a vége, hogy sehol sem kapok az elképzelésnek megfelelő dolgot, mert ez alkalmasint előfordult már (:
Azért időnként mégis csinálok ezt-azt, mert hát valamivel kell lazítani is :) Így gyártottam a múlt hétvégén a sok ékszert, ami egyébként nem volt akkora jó ötlet, de ezt gondolhattam is volna. Majd jövőre okosabb leszek és nem ékszert csinálok, hanem díszeket.
Ellenben a közelmúltban két receptet is próbáltam Ízbolygótól. Az egyik a barnított vajas keksz volt. Megmondom őszintén, nem igazán nyerte el a tetszésemet. Gyerek kezébe biztosan nem adnám, nagyon omlós lett, nem kerülne a szájába semmi sem csak a padlóra (o; A recept egyszerű, de sajnos nekem ez az íz nem jött be, olyan nem tudom milyen, de nem volt kifejezetten kedvemre való. Szerencsére azért másnak elnyerte a tetszését, úgyhogy kárba nem veszett :)
A másik pedig a halpuffancs volt. Nagyon gyors és egyszerű recept, valóban nem a megszokott hal. Engem egy kicsit talán zavart, hogy a muffinformából nem ilyen ízt vár az ember, de alapvetően finom volt. Igaz a halat nekem nem sikerült kézzel szétnyomni, úgyhogy tekerős darálón áttoltuk, így teljesen jó lett. Elteszem a receptet, mert ahogy Ízbolgyó is írja, lehet turbózni mindenfélével, alkalomadtán én is szívesen teszek majd még próbát vele.

Egy éves a blog!

Bevallom úgy emlékeztem, hogy Mikulás környékén lesz eme világraszóló esemény :) Mindenesetre köszönöm mindenkinek, aki benézett, és nagyon örülök, ha talált valami hasznosat.

A képet a www.zazzle.com-ról kölcsönöztem.

Adventi kínálat

Roham tempóban gyártottam néhány ékszert a holnapi adventi vásárra, amit a helyi óvoda szervez, és persze a bevétel is őket támogatja. Ez a pár darab fog csatlakozni az előző poszt szereplőihez. Van még pár, amit nem fotóztam le, nem szeretek fotózni sötétben, mert a vakus képek szerintem bénák lesznek.

Szemüvegakasztót is csináltam megint kettőt, igazából későn jutott csak eszembe, pedig szerintem ez kelendő lenne. Lehetne vinni ajándékba a nagymamáknak. No majd meglátjuk :)

Mobillógó kislányoknak, illetve a középső inkább emos tiniknek (o;

Ez úgy lett, hogy először a kéket csináltam, nem fekszik ki túl szépen, amint az látszik is, de felvéve teljesen rendben van. Van ebből az onix szalmagyöngyből egy csomó, nem igazán tetszik, hát gondoltam csinálok még egy láncot, hadd fogyjon. De végül az onix-ezüst párosítás úgy megtetszett, hogy azt nem fogom odaadni (; Nagyon szépen csillog, én meg szeretek minden csillogósat :)

Van egy gyöngyös könyvem, ezt abból csináltam, bár a leírás szerintem borzalmas, szerencsére hamar rájöttem a menetre és aztán tudtam csinálni magamtól, mert a könyv szerint gyanítom nem bírtam volna megcsinálni :) Nem igen volt bizodalmam az ilyen indiános vagy nem is tudom milyen fülbevalók iránt, de végül egész jó lett, jól mutat felvéve.

Egyszerű gyöngyékszerek

Lesz idehaza adventi vásár, amit az óvoda szervez, és a bevétel is az óvodáé lesz természetesen. Én is csinálok pár ékszert, amit majd ott meg lehet venni. Elsősorban csak egyszerűbbeket csinálok, amik olcsók. Sajnos egy-két nagyobb üveggyöngy eléggé megdobja az árat, úgyhogy olyasmivel nem hiszem, hogy előrukkolok. Lehet, hogy csinálok valami drágábbat és feltűnőbbet is, de csak olyat, hogy ha esetleg nem veszik meg, akkor én is szívesen elhordjam :) Persze ezekben nincsen munkadíj, azért is lesznek annyira olcsók, de amúgy is örülök, hogy csinálhatom, és nem is ebből akarok meggazdagodni. Meg talán majd a hiúságomat is legyezgethetem, hogy milyen kis ügyi vagyok, ha mindent elvisznek, amit csinálok (o;

Ezek amúgy borzasztó egyszerűek, látszik is, bárki otthon könnyen előállíthatja. Mindenesetre szerintem azért mutatósak is, legalábbis én szeretem az ilyen lógós fülbevalókat :)

Van olyan is, amit már régebben csináltam, mint ez a gyöngygallér is, csak nem hordtam, hát inkább felajánlom, hátha valaki más majd használja is. Meg fogok csinálni színes-kisvirágosakat, amiket a szülők megvehetnek a kislányoknak.

Hal fűszeres morzsakéregben

Régóta félretett recept és már egy ideje akciósan megvett hal :) Tesómnál csináltuk, némi módosítással. Nem volt aprító, így egyszerűen zsemlemorzsát használtunk. A morzsa homogenizálásában is segített volna az aprító, mert így nem érződött a fokhagyma sem, a citrom viszont annál jobban. Nem is nagyon van mit hozzáfűzni, nekem ez nagyon ízlett így :) Villámgyorsan készen van, mondjuk 40 perc sütéssel együtt. Tilápiából vagy pangasiusból csináltuk, nem emlékszem pontosan.

mindmegette.hu: Tengeri hal fűszeres morzsakéregben

Fahéjas-csokis keksz

Sajnos a baguettere még elég sokat kell várni, az egyelőre úgy tűnik nagyon parkolópályára került. Kezdenek sűrűsödni a tennivalók :/ Mindenesetre azt hiszem nem fogok teljesen eltűnni, mert időnként kell egy kis pihenő, és ez a kicsiVútól szerzett recept is tökéletes volt szusszanni :) Szerencsére kicsiVú is nagy keksz rajongó, úgyhogy mindig akad nála valami remek recept. Én is szeretem az ilyen szárazabb sütiket, már csak azért is mert ezek könnyen szállíthatók és 3 nap után is fogyaszthatók. Mondjuk ennél többet amúgy sem érnek meg (; Kellene nekem is szereznem egy szakácskönyvet, amiben remekbe szabott cookie receptek vannak... Lehet, hogy írok majd a Jézuskának :o)
Őszintén szólva ez a süti engem annyira nem kápráztatott el, igaz egy adagot ki is szárítottam kissé, meg fahéjat is tehettem volna bele többet. Ellenben kerültek elő csokifigurák, azok bizony most áldozatul estek :) Kicsit birkózni kellett velük a lapogatásnál, mert eléggé ragaszkodtak a villához, de legalább lehet jó sűrűn rakni őket, mert sehova sem nőnek. Nekem úgy tűnt, hogy nem csináltam nagyokat/vastagokat, mégis nagyon kevésnek bizonyult a 15 perc 180°C-on. Az első adag után feltekertem 190°C-re, és így is elbírták a 20 percet.

kicsiVú: Fahéjas-csokis keksz

Pausenbrötli

A hétvégére két receptet is kiszemeltem a Kochtopf felhívására beérkezett művek közül. Végül ez készült csak el, a baguette ugyanis meglehetősen időigényes, de remélhetőleg az is sorra kerül jövő hét végén.
Ezt is Svájcban próbáltam először, tejjel vagy joghurttal elsőrendű reggeli vált belőle. Utólag keresgéltem is recepteket, hogyan lehetne csinálni otthon, de sajnos nem találtam megfelelőt, ezért is örültem most, amikor ezt megláttam.
Hozzá kell tenni, hogy nem indult jól az akció, nem tudom mi lehetett a gond, de a tészta iszonyatosan ragadt. Szerintem nem kell bele ennyi víz, de lehet, hogy a méz volt a baj, mert én cukor helyett is azt tettem bele. Végül is mindegy, mert az eredmény megfelelt az elvárásoknak :) Viszont legközelebb nem használok majd cukrozott gyümölcsöt, valahogy túl édes benne.

Pausenbrötli

Hozzávalók:

• 10 dkg liszt
• 30 dkg félbarna liszt (RL 90-est használtam)
• 2 dkg élesztő
• csipet só
• 3 dl langyos víz
• marék cukor
  
• nagy ek. méz
• aszalt gyümölcsök (ananász, dió, mogyoró, mangó, banán, mazsola - aprítva)

A liszteket keverjük össze és tegyük egy tálba. Csináljunk a közepébe mélyedést, ebbe tegyük a mézet, a cukrot, az élesztőt és öntsünk rá kb. 1 dl vizet. Adjuk hozzá a csipet sót is, majd hagyjuk egy kicsit pihenni. Ha azt élesztő felfutott, adjuk hozzá a maradék vizet is és gyúrjuk össze. Végül gyúrjuk bele a gyümölcsöket is. Ezután meleg helyen hagyjuk egy órát kelni. Miután megkelt, gyúrjuk át mégegyszer, és formáljunk belőle kis golyókat. Tegyük szilikon lapra, vagy kivajazott, lisztezett tepsire a gombócokat, és ollóval vágjuk be a tetejüket. Hagyjuk még fél órát kelni őket, a sütőt pedig melegítsük 220°C-ra. Mielőtt betoljuk a zsömléket, vegyük vissza a hőmérsékletet 200°C-ra, és süssük őket 20 percig.

Én cukrozott ananász és papya kockákat meg mazsolát tettem csak bele. Akartam aszalt szilvát is, de akkor már épp azon voltam, hogy kidobom a tésztát, hogy olyan borzalmasan ragad, és nem akartam bele pazarolni (;
A cukorot mézzel helyettesítettem, összesen 5 ek. mézet tettem bele. Nem tudom igazából mennyi lehet egy marék cukor :)

En Guete: Pan holandés o Pausenbrötli

Forralt bor

Most is épp ezt iszok, ezért is jutott eszembe, hogy szentelek neki egy bejegyzést. Nagyon szeretem ugyanis, amolyan "comfort food" - illetve drink :) Semmi ördöngösség nincs benne, pillanatok alatt kész is van és ilyenkor ősszel nagyon jót tesz egy-egy bögre forró ital. Igaz most az időjárás nem annyira idézi az évszakot, bizonyára megint elnézte a naptárat, mint a szeptemberi 10 fok alkalmával (; Engem persze ez egy cseppet sem zavar, a forralt bor amolyan bármikor bármennyit kategória. Mondjuk úgy általában szívesen iszok bort, de a forralt bor vörös borból igazán favorit. Aztán meg persze arra is nagyon jó, hogy a raktáron lévő, nem annyira jó minőségű borokat eltüntessük (;

Forralt bor

Hozzávalók (1 literhez):

• 7 dl vörösbor
• 3 dl víz
• 2-3 karika citrom és narancs
• szegfűszeg, fahéj
• 5 dkg cukor

A bort és a vizet összeöntjük, beledobáljuk a gyümölcs karikákat és a fűszereket majd felforraljuk. Elég ha egyet forr, már vehetjük is le a tűzről. Én ilyenkor szoktam csak hozzáadni a cukrot, vagy ha kicsit hűlt már. A bor minőségétől függően lehet a cukor mennyiségén változtatni.
Ha fehér borból csinálom akkor citrom és narancs helyett almakockákat szoktam bele tenni.

Csokis zsömle

Valójában csak félig csokis, mert csak a tészta felébe kerültek a csokidarabok. Időnként eszek remek péksüteményeket, és aztán megpróbálom őket házilag előállítani. Most épp a Ludwig&Mentesi csokis zsömléit szerettem volna reprodukálni. Hozzá kell tenni szinte sosem sikerül megfelelően a kísérlet :) Mármint nem akarok tökéletesen ugyanolyat csinálni, csak valamit, ami jól közelíti. Most sem sikerült :) Finom lett, de másmilyen.
Az enyémek nem is lettek olyan szépek, mert tojás szűkében csak cukros tejjel kenegettem meg a tetejüket. Valamint valóban fontos, hogy a csokit alaposan megfagyasszuk. Nálam ez elmaradt, és mivel a tésztát eléggé győzködni kell, hogy egyenletesen felvegye a csokit, szépen meg is olvadt a kezem melegétől, és nem éppen csokidarabos zsömlék lettek :) Érdemes megnézni az eredeti képeket, azon nagyon gusztusosak.

Sorelle Simili félédes zsömléi

Hozzávalók:

• 25 g friss élesztő
• 490 g liszt
• 10 g glutén
• 250 g víz
• 50-75 g extra szűz oliva olaj
• 40 g cukor
• 7 g só
• 75 g étcsoki
• fél tojás máznak
  

Glutén hiányában én egyszerűen 500g lisztet vettem.
Futtassuk fel az élesztőt 50g vízben, majd adjuk a liszthez. A csoki kivételével adjuk a többi hozzávalót is az élesztős liszthez, és alaposan dolgozzuk ki.
Aprítsuk fel a csokit, és tegyük a fagyasztóba 20 percre.
A tésztát felezzük el, és a csokit adjuk az egyik feléhez, és gyúrjuk össze vele, hogy szép egyenletesen legyenek benne a csokidarabok. Mindkét tésztát hagyjuk 60 percig kelni.
Csináljunk 8-8 gombócot a két tésztából, és hagyjuk még 50-60 percig kelni őket, hogy megduplázódjanak.
Melegítsük a sütőt 220°C-ra, kenjük meg tojással a zsömléket és 12-15 perc alatt süssük szép aranyszínűre.
A képek alapján én sütőpapírra tettem a zsömléket, de kissé odaragadtak. Legalábbis melegen nagyon, kihűlve azért könnyebb volt leszedni. Tegyünk inkább valami szilikon lapra, vagy vajazzuk meg a papírt/tepsit.

Kochtopf: Sorelle Simili's semi-sweet rolls

Ecetes torma házilag

"Kérjük senki ne próbálja ki otthon!" - ez volna a helyénvaló kezdés :) A dolog úgy kezdődött, hogy tavaly elszántották a kertben lévő tormabokrot. Tavasszal aztán láttuk, hogy mindenfelé nő a kertben, anyukám neki is állt irtani. Én meg sopánkodtam, hogy jajj az a sok szép torma, hadd nőjön csak, így végül elég sok megmaradt. Aztán most ősszel már én is beláttam, hogy meglehetősen elburjánzott, így nekiálltunk kiásni. De milyen kár lenne azokért a szép gyökerekért, kb. a harmadát kiválogattam, hogy azt majd szépen megpucolom és remek ecetes torma lesz belőle.
Volt már korábban is, hogy kaptunk egy-egy kis üveg ecetes tormát, az ember lelkesedett, hogy ha beleszagol, hogy csavarja az orrát, de becsukta az üveget és aztán minden rendben is volt. Mit nem adtam volna érte, ha most is csak úgy egy mozdulattal el lehetett volna zárni a tormaszagot... A pucolás még hagyján volt, hát érződött, hogy jó anyag, de semmi különös. Hanem a darálás... Először próbálkoztunk a remek NDK gyártmányú tekerős darálóval, de sajnos az már kissé kopott, úgyhogy nem vitte túl jól. Már itt lehetett sejteni, hogy baj lesz. Aztán fogtam a kézi sajtreszelőt, gondoltam majd az jó lesz, de ezzel már ki kellett mennem a teraszra. Végül úgy döntöttünk, hogy elővesszük az elektromos húsdarálót, ezzel lehetett a leghatékonyabban miszlikbe aprítani a tormát. Iszonyatos volt, ennél jobb szót nem tudok rá mondani. Bárkit lebeszélnék róla, hogy pénzért tormát vegyen és otthon reszelgesse. Mi ledaráltunk több, mint 1,6kg pucolt gyökeret, de szentül fogadkoztunk, hogy ilyet soha többet nem csinálunk. Ahogy anyukám találóan megjegyezte: ezzel vallatni lehetne (; Az ember alig bírja kinyitni a szemeit, folyik a könnye meg az orra. A szájon át lélegzés sem segít, mert akkor meg a torkot csípi nagyon. Aztán az egészben az volt a legjobb, hogy miután végigszenvedtük a darálást, gyorsan beletömködtük üvegbe, hogy majd így elosztogatjuk. Biztos, ami biztos alapon utánanéztem, mégis milyen páclevet kéne rá önteni, amikor is kiderült, hogy ha nem kerül rá ecetes lé, akkor egyrészt megbarnul, másrészt elveszik az ereje. Úgyhogy gyorsan Chili&Vanilia páclevét alapul véve kavartunk rá levet is, de igazából nem tudjuk, hogy milyen lett a végeredmény. Örültünk, hogy lezárhatjuk az üvegeket (; Szóval sikerült majdnem kárba veszejteni a sok munkát, bár még így sincs kizárva a kudarc :)

Egy kis tudomány: a torma csípősségéért az allil-izotiocianát nevű vegyület a felelős. A növény önmagában nem tartalmazza ezt a vegyületet. A gyökérben a szinigrin nevű vegyület található meg, amelyet a mirozináz enzim alakít allil-izotiocianáttá. Az enzim a vágási felületen szabadul fel, magyarán minél nagyobb a felület, annál csipősebb lesz a torma. Az allil-izotiocianát egyébként erős antibakteriális és antifungális hatással rendelkezik. Ez az anyag adja egyébként a mustármag és wasabi csípősségét is.

Makramé

A tegnapi kudarcba fulladt tökleves után kénytelen voltam kárpótolni magam valamivel. Mondjuk őszintén szólva már vagy két hete megvolt az alapanyag, de azt gondoltam, hogy rettentő sokáig fog tartani, míg elkészül, ezért nem mertem nekifogni. Tegnap hát rávettem magam, és örömmel konstatáltam, hogy milyen gyorsan megy :) Tettem már a nyáron próbát makraméra, nem lettek rosszak, de azért látszik rajtuk, hogy nem gyakorlott kezek közül kerültek ki. Ez egy teljesen alap mintával készült darab, de szerintem mutatós. És most kivételesen a nyaklánc hosszát is sikerült teljesen jól eltalálni :)

Narancssárga bejegyzés

Egy sárgarépás és egy sütőtökös recept következik. A répással kezdem, mert az jól sikerült :) Azt hiszem ezzel talán a gyerekeket is be lehetne csapni, ha hihető mesét tudunk kitalálni arra, hogy miért ilyen színe van :) A répa íze ugyanis nem érződik, a füstölt sajt annál inkább, illetve nálam a fokhagyma is, talán elég lett volna kisebb gerezd is. Főleg azért próbáltam ezt ki, mert annyian dicsérték, és igazuk van, szerintem is nagyon finom.

mindmegette.hu: Sárgarépakrém füstölt sajttal

A sütőtökös próbálkozásom viszont ismét kudarcba fulladt. Azért mondom, hogy ismét, mert pár éve már próbáltam sütőtökből levest főzni, vajmi kevés sikerrel. Én továbbra is fenntartom, hogy akkor a tök nem volt finom, de tesóm szerint a tök nem alkalmas levesnek. Kaptunk sütőtököt, gondoltam lehet pazarolni, megpróbálom megint. Találtam is egy szimpatikus receptet Lajos Maritól. Óvatosan fél adagot csináltam csak, és bizony jól tettem.
A recept alapvetően édeskés, és én szívesebben csináltam volna azt a verziót, de a család a szerecsendióra szavazott a vanília ellenében, hát az lett. A probléma ott volt, amikor beleöntöttem a bort. Valami elképesztő állaga lett... a bor teljesen összekapta a tejszínt/tejet, és ilyen túrós állaga lett a levesnek. Már itt felmerült, hogy kiöntjük, de mivel tulajdonképpen csak egy turmixolás hiányzott neki, az már igazán nem sok, befejeztem. A turmix egy picit segített rajta, és hősiesen ettünk is belőle, dehát... Rossz volt, na. (; Most még a tökre sem lehet fogni, mert csak a felét használtam fel, a maradékot megsütöttük és finom volt. Nem tudom, hogy mit rontottam el, mert a recept szerint jártam el. Szóval lehet, hogy a recept szimplán nem jó, legalábbis nem az ízlésünknek való. Az is felmerült már bennem, hogy egyszerűen én nem szeretem a sütőtököt másként, mint megsütve, csak ez még nem tudatosult bennem. Úgyhogy aki olvassa ezt a receptet és kedvet kap hozzá, hogy kirpbóálja, legyen szíves írja majd meg, hogy hogyan sikerült :)

Fűszeres-illatos sütőtökleves

Hozzávalók:

• 1 kg sütőtök
• 1 l húsleves (kockából)
• 5 dl tej
• 2 dl tejszín
• 1/2 rúd vanília
• 5 dkg kristálycukor
• 1 nagy fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 dl testes vörösbor
• só

A húslevest, a tejet és a tejszínt összekeverjük, hozzáadjuk a vaníliát, a cukrot, a zúzott fokhagymát, a megtisztított hagymát egészben és a kisebb kockákra vágott sütőtököt. Lassú forralással, gyakran megkevergetve főzzük, félidőben adjuk hozzá a bort. Ha a tök megpuhult, eltávolítjuk a vaníliát, merülő turmixfejjel péppé zúzzuk, végül ízlés szerint sózzuk. Palacsintametéltet adunk hozzá.
Vanília helyett szerecsendióval illatosíthatjuk, a cukrot elhagyjuk, kevés őrölt borssal fűszerezzük és reszelt sajtot kínálunk hozzá.

Lajos Mari - Hemző Károly: 99 Leves 33 színes ételfotóval

Birsalma először

Birsalmát eddig még csak sajt formájában ettem, azt viszont nagyon szeretem. Bár a sajtot sem én csináltam soha :) Gondoltam most bátrabb leszek, kipróbálom más formában is. Bevallom kissé ügyetlen vagyok még az otthon nem használt fűszerekkel/alapanyagokkal, amikről nem tudom milyennek kellene lenniük. A gyömbér és a birs is abszolút ilyen, odahaza sosem ettem, de gondolom előbb utóbb beletanulok ezeknek a használatába is.
Chili&Vanilia blogját nagyon szeretem, remek dolgokat alkot, nagyon profinak tartom. Mégis ritkán választok onnét receptet, nem vagyok elég bátor :) Tekintve, hogy nagyon világlátott, rengeteg olyan recept van a világ minden tájáról, ami temérdek általam még nem próbált alapanyagot tartalmaz, és ezek persze sokszor olyanok, amiket nem lehet csak úgy a sarki boltban megvenni. Mindig félek, hogy esetleg nem fog ízleni, és akkor mi lesz a fűszerekkel vagy mással, feleslegesen vettem meg stbstb. Netán elrontom, mert nem tudom hogy viselkedik az alapanyag. A múltkor a koktélrák miatt is aggódtam, mi lesz ha rágós lesz, de szerencsére az is jól sikerült :) Persze az is előfordul, hogy az ember tizedikre rontja el, és akkor tanulja csak meg, hogyan nem kellett volna csinálni (;
Ez a próbálkozás mindenesetre sikerrel zárult, bár voltak kisebb hiányosságok. Azt hiszem mehetett volna több méz, meg több fahéj. A gyömbérnek sem igazán érződött az íze, csak csípősséget adott inkább. Mindenesetre jól bejött az édes-fűszeres és a birs savanykás együttese.

Chili&Vanilia: Gyömbéres birsalmás csirkemell

Majdnem fekete fülbevaló

Tegnap egy elég szörnyű előadás után úgy döntöttem, hogy meg kell vigasztaljam magam egy kis gyönggyel :) A minap úgyis láttam a villamoson egy lányt, akinek a fülbevalója ötletet adott. Igaz végül mégsem olyan lett, mint amit elsőre elgondoltam.
Azzal a szándékkal mentem most a boltba, hogy egy fekete fülbevalót csinálok, mert olyanom nincs, de az ugye jól passzol mindenhez. Volt ugyan egy jó fekete lószőr fülbevalóm, de sajnos elvesztettem az egyik felét. Viszont ahogy a kép is mutatja, nem lett éppen fekete a fülbevaló, nem találtam az elképzelésemnek megfelelő alapanyagot feketében. Majd legközelebb (;

A gyöngyboltba menet viszont örömmel tapasztaltam, hogy nyílt majdnem a szomszédban egy Hobby Művész bolt, azt hiszem ez van a Margit híd budai hídfőjénél is. Mindenesetre örülök, mert itt igazán remek választék van kartonokból, amikre majd a karácsonyi képeslapokhoz úgyis szükségem lesz.
Van egy művész ellátó is a közelben, valamiért oda csak nagyon elvétve tévedek be, pedig így utólag belegondolva bizonyára ott is van sokféle papír. Mondjuk nekem úgy tűnt ők inkább a festékek terén erősek. De mivel egymás nyakán vannak ezek a remek boltok az Üllői úton, nem gond végigjárni az összeset a megfelelő alapanyagokért :)

Gyors mogyorós pite

Gyűlnek a receptek kérem, én meg frászt kapok, hogy hétközben nem tudok rendesen főzni, csak úgy gyorsan valamit. Ráadásul most a rövid hétvége miatt még haza sem megyek, de felmentem nagynéniékhez, úgyhogy ezúttal ott kotyvasztottam.
Nem ragaszkodtam egészen a recepthez, úgy mint kukoricadara helyett sima búzadarát használtam, és rétesliszt sem volt, hanem ehelyett fele-fele arányban tettem bele a darát és a lisztet, meg a cukor is sima fehér cukor volt. Azt ajánlják itt, hogy adjunk mellé lekvárt, szerintem akkor nagyon édes lesz. Szóval vagy tegyünk bele kevesebb cukrot, vagy kerítsünk jófajta, nem agyoncukrozott lekvárt. Amúgy engem a darakására (tejbegríz magyarul) emlékeztetett :) Némileg bántam, hogy a mogyoró nem igen érződik benne, akár dióval is mehet. Mindenesetre valóban gyorsan kész és nagyon egyszerű. Tejszínhabbal is el tudom képzelni.

Gyors mogyorós pite

Hozzávalók:

• 20 dkg rétesliszt
• 10 dkg kukoricadara
• 2 tojás
• 10 dkg török mogyoró
• 5 dkg margarin
• 20 dkg barna nádcukor
• 1 kk őrölt fahéj
• 5 dkg étcsoki
• 1 cs. sütőpor vagy 1,5 kk szódabikarbóna
• 5 dl tej

A sütőt 175°C-ra előmelegítjük.
A mogyorót apróra törjük, ízlés szerint felét szárazon egy kicsit megpiríthatjuk (én ezt kihagytam).
A tojásfehérjét külön tálkába tesszük, majd a végén adjuk hozzá a tésztához.
A hozzávalókat mixerrel jól összedolgozzuk, majd a tojásfehérjét felverjük, hozzákeverjük.
Egy kb. 30 cm átmérőjű, kivajazott tepsibe öntjük. A tetejére apró csokoládédarabkákat teszünk, majd 25-30 percig sütjük.
Sárgabarack vagy szilvalekvárral fogyasszuk.

Népszabadság TV Magazin XVIII/42. szám

Currys karfiol

Idén sikeresen termesztettünk a kertben káposztát meg karfiolt, habár ez utóbbi nem indult valami reményteljesen. Gigászi nagy levelei lettek, de nem tűnt úgy, hogy lesz is benne valami. Nagymamám biztatott minket, hogy ha tekeredik a közepe, akkor jó lesz. Aztán szerencsére tényleg :) Lett belőle rántott karfiol, meg ez a csőben sült izé. Elnézést kérek a receptért, de szemre csináltam, úgyhogy csak saccoltam a hozzávalókat.

Currys karfiol

Hozzávalók:

• kisebb fej karfiol
• kb 3 dl tej
• 2 ek. liszt
• só, bors, curry, olaj
  
• 3-4 szelet füstölt sajt
• 5-6 szelet bacon

A hőálló edény alját vékonyan megolajoztam, majd a karfiolrózsákat szépen belerendeztem. A lisztet olajon megpirítottam, majd a tejjel felöntve híg besamel mártást csináltam. A mártást sóztam, borsoztam és megszórtam curry-vel (nekem a Kotányi-féle curry porom van, szerintem abból elég sokat kell szórni, hogy legyen is valami íze). Leöntöttem a karfiolokat a szósszal, majd szépen beteregettem a felkockázott baconnel. 200°C-on sütöttem, amíg a szalonnák szépen meg nem pirultak a tetején, majd ráterítettem a sajt szeleteket, és 180°C-on sütöttem még, amíg a sajt is megpirult. (Eredetileg karikáztam a karfiol alá póréhagymát is, de úgy vettem észre, hogy nem befolyásolta a végeredményt, úgyhogy itt elhagytam.)
Önmagában is megteszi, vagy adhatunk mellé rizst.

A kenyér

Több blogon is olvastam már arról, hogy milyen is a jó kenyér. Én is szívesen sütök ilyesmiket, van is a tarsolyban még recept, de valahogy nem igazán sikerülnek olyanra, mint amit elképzelek. A legjobb, sőt mondhatnám kifogástalan ilyen próbálkozás a dagasztás nélküli kenyér lett. De próbáltam már zsömleféleséget sütni, az már nem volt éppen tökéletes :)
A bolti kenyerek nekem is gondot okoznak, többnyire olyan zsúrkenyérszerűek, másnap már szárazak, nem lehet megkenni mert elmorzsálódik stb. Lehet ugyan jó kenyeret venni, az egyik ilyen a mások által is kedvelt Ludwig&Mentesi féle Jókenyér, de többnyire az árát is jól megkérik.
Én azt hiszem mégiscsak a környékünkön működő egyik pék termékeit favorizálom a legjobban. A kiflije teljesen tökéletes, ilyet még sehol nem ettem. A másik jóság meg, hogy egészen friss kenyereket lehet kapni, a múltkor dobálni kellett még olyan forró volt, mert akkor szedték ki a kemencéből :) Nomeg a korrektség, hogy délután féláron adják a délelőtt sütött kiflit - pedig szerintem nem volt száraz még akkor sem. Csak pislogatam, bezzeg a boltban... a szöget is be lehetne verni egyik-másikkal mégsem adják olcsóbban.
Ha jól rémlik akkor készül sima fehér kenyér, magos, rozsos, (sós) kifli, buci, kakaós csiga, pizzás izé :), túrós bugyor, kalács, briós, cukros kifli, lekváros táska, búr kifli (diós, mákos). Azt hiszem ennyi :) A péksütikről nem nagyon tudok nyilatkozni, én nem igen szeretem ezeket, de felteszem azok sem maradnak el a kenyér minőségétől.

Borsós-baconos-sajtszószos spagetti

Az úgy volt, hogy szüleim valamilyen megfontolásból vettek Szlovákiában egy zacskó sajtszószt. Aztán persze ott állt a hűtőben. Bár nem szeretek tasakból főzni, azt még jobban utálom, ha anélkül vásárolnak, hogy megnéznék mi van a hűtőben. Nálunk pedig ez sajnos előfordul, úgyhogy időnként szükség van rá, hogy abból főzzek, amit otthon találok. Most is ez történt, úgyhogy ez az egyik kevés önállóan kreált recept. Bár meg kell hagyni, hogy az ilyen akciók fejlesztik az ember kreativitását (o;

Borsós-baconos-sajtszószos spagetti

Hozzávalók:

• egy zacskó spagetti
• nagy fej hagyma
• 2-3 gerezd fokhagyma
• 15-20 dkg bacon
• 15 dkg borsó
• 2 tasak sajtszósz, vagy 2 tömlős krémsajt
• tej
• olaj, bors, szerecsendió
  

A tésztát bő, sós vízben kifőzzük. A hagymát és a fokhagymát felaprítjuk és némi olajon üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a felkockázott bacont és szép pirosra sütjük. Ha ezzel megvagyunk, hozzáadjuk a borsót, és pár percig fedő alatt pároljuk, hogy megpuhuljon. Ha a borsó puha, hozzáöntjük a krémsajtot, és elkeverjük, hogy felolvadjon, majd tejjel felöntjük. Annyi tejet adjunk hozzá, hogy valami kellemes szósz állagot kapjunk :) Ha összekeverjük az egészet a tésztával, akkor érdemes hígra csinálni, mert a tészta úgyis megissza a levet. Végén borsozzuk és reszelünk bele szerecsendiót. Só nem kellett bele, mert a sajtok és a szalonna is sós.
Az arányok nem biztos, hogy teljesen tökéletesek, mert szemre csináltam, szóval ízlés szerint lehet változtatni. El tudom képzelni csirkemellel is és borsó helyett pl. kukoricával.

Az jutott még eszembe korábban, hogy feljegyzek ide olyan recepteket is, amiket gyorsan és kevés felszereléssel is el lehet készíteni. Az ötlet egyrészt onnét jött, hogy találkoztam korábban az Index fórumban egy "Egyszerű ételek éhes szingliknek" című topikkal. Másrészt meg kollégista vagyok, és bizony ez itt nem egy luxuskonyha. Aztán meg valóban nem annyira kézenfekvő egy főre főzni. Ilyet mondjuk szinte sosem csinálok, mert kettőre könnyebb, és nem dől össze a világ, ha kétszer egymás után is ugyanazt ebédelek :) Nomeg nincs is mindig idő főzni.
Szóval azt hiszem a fenti recept lesz a nyitánya ennek a gyűjteménynek. Nyilván nem kell itt majd elképesztő kulináris élményeket várni, inkább csak ötleteket szeretnék adni. Meg persze nekem is jól jön, hogy össze lesznek gyűjtve, és lesz miből válogatni, mert sajnos hajlamos vagyok gyakran ugyanazt enni, ha szeretem.

Néhány hozzávaló alapvetően ki fog esni, ilyen pl. a káposzta, mert az finoman szólva nem szinglibarát alapanyag :) Bár időnként valóban lehet látni kis helyes fejeket. Valamint vélhetőleg a hús is hiányozni fog, ugyanis én nem ragaszkodom hozzá, és elég annyi, amennyit otthon eszek hétvégén. Meg szerdánként tesóméknál (;
Titkon reménykedem abban is, hogy talán olyanok is kedvet kapnak a kotyvasztáshoz, akik eddig nem fogtak hozzá, mondván, hogy az nagyon időigényes. Nekik mondom, hogy pl a múltkor egy barackleves és borsófőzelék virslivel vacsora fél óra alatt kész volt. Azt hiszem ez elég jó eredmény :)

A felszereltésg a következő (a konyhában villanyplatni van, a sütő pedig tud grillezni is):

• egy kisebb és egy nagyobb deszka
  
• nagykés, evőszköz egy főre, 2 pár evőpálca
• sajtreszelő, zöldséghámozó, fakanál
  
• lapostányér, egy 4 ill egy 5 dl-es müzlis tálka
• serpenyő, tejforraló, kb 1,5 literes nyeles lábos fedővel
• 2 dl-es és 330 ml-es pohár, 2,5 dl-es bögre
• változó mennyiségű és térfogatú műanyag edény (ezek mondjuk ritkán vesznek részt a főzésben)

Volt korábban egy kis teflonos tepsim, amit hazavittem a nyáron, anyukám pedig betette a mosogatógépbe, és lejött róla a teflon (o; Szóval egy jénai, vagy kis tepsi vagy valami, amit a sütőbe be lehet tenni még hiányzik.

Névnapozás

Tekintve, hogy két névnap is közel kerül egymáshoz, kedves ismerősökkel együtt tartunk névnapot. Ilyenkor mi szoktunk menni hozzájuk, de most kiegyeztem a nénivel, hogy ő főz, én pedig szolgáltatom a sütiket. Nem újítottam semmit, megbízható kipróbált recepteket választottam. Eredetileg a citromtortát akartam megcsinálni narancsos verzióban, de anyukám lebeszélt erről. Így aztán vaníliás kifli, szezámmagos rúd és arab kávétorta alkotta a repertoárt az én részemről.
A néni pedig remek aszalt szilvával tűzdelt és baconnel tekert karajt csinált párolt káposztával és krumplipürével valamit sajtos csirkemellet. Remekül főz, úgyhogy természetesen nem maradtunk éhen (;

Arab kávétorta

Hozzávalók:

• 25 dkg cukor
• 10 tojás
• 2 cs. vaníliás cukor
• 2 tk. őrölt feketekávé
• 15 dkg étcsoki (nálam a Tibi a favorit)
• fél cs. sütőpor
• 2 ek. liszt
• 15 dkg porcukor
• 2 dl tej
• 20 dkg vaj
• 2 ek. erős feketekávé

A tésztához 25 dkg cukrot hat tojás sárgájával és egy csomag vaníliás cukorral habosra kikeverünk, azután 10 dkg reszelt csokoládét, 2 tk. őrölt kávét, fél csomag sütőport, két kanál lisztet és legvégül a hat tojás fehérjének kemény habját adjuk hozzá. Vajazott, lisztezett tortaformában közepes tűznél sütjük (180 °C-on 40-50 perc volt nálam, tűpróba!) és kihűlés után két rétegre éles késsel átvágjuk.
Töltelék és átvonó: 15 dkg porcukrot 3 tojás sárgájával, 1 egész tojással, egy csomag vaníliás cukorral és két dl tejjel állandó keverés mellett vízgőz felett sűrűre főzünk, időközben hozzáadva 2 ek. erős feketekávét és 5dkg étcsokoládét. Kihűlés után a krémhez keverünk még 20 dkg vajat és lapos késsel felkenjük.
Tetejére a krémből kis rózsákat és csillagot formálunk nyomózsákból, vagy kis lecsípett hegyű papírtölcsérrel.

Az a helyzet, hogy a tortasütésen még bőven van mit gyakorolni :) Legalábbis lehetőleg normálisan ketté vágni a piskótát nekem elég komoly feladat, még szerencse, hogy csak kétfelé kellett :) Aztán meg persze a szépséges elsimított felület is probléma volt. Hamar megsejtettem, hogy nem fog menni, így aztán inkább ilyen kócosra csináltam.
Ellenben szegény tortát érte némi atrocitás. Átvittük magunkkal, és én mondtam, hogy hagyjuk kint a teraszon amíg sorra nem kerül, legalább hidegen lesz, mert a hűtőbe nem fért volna be. Aztán ja, még figyelmeztettek is, de én csak legyintettem. Valamelyik környékbeli cica bizony megnézte egész közelről (o; Az eredmény alant látható, frankón lenyalta a torta egy részéről a krémet. Mondjuk a mi cicánknak is ízlett, mert lenyalta a kanalat (;

A mi süteményeskönyvünk (Váncza könyv), 184. recept

Szezámmagos rúd

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg margarin
• 1 tojás sárgája
• fél cs. sütőpor
• 10 dkg reszelt trappista sajt
• 2 ek. egész mák
• 3-4 ek. tejföl
• kb. 2 ek. szezámmag
• só

A lisztet és a margarint elmorzsoljuk, és a többi hozzávalóval egybedolgozzuk. 4-5 mm vastagságúra nyújtjuk, a tészta tetejét tojásfehérjével megkenjük, bőségesen megszürjuk előre megpirított szezámmaggal és derelyevágóval vékony rudakat vágunk. Lassú tűznél sütjük (180°C - 15perc).

Akitől a receptet kaptam, igazán kifogástalan vékonyka ropi-szerű pálcikákat csinált, meg szép fehérek lettek. Az nekem azt hiszem jobban tetszett, de ez íze ennek is nagyon jó lett :)

Túrós pogácsa

Nem vicceltek, valóban nagyon őszi idő kerekedett így nagy hirtelen. Jó is volt ez a pogácsa, már csak a cserépkályhába kell begyújtani meg forralt bort kell főzni (o;

Túrós pogácsa

Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 25 dkg átpasszírozott túró
• 25 dkg vaj/margarin
• 1 dkg élesztő
• 1 tk. só
• tej, cukor

Az élesztőt kevés langyos cukros tejben felfuttatjuk. A túrót, lisztet, margarint és sót összevegyítjük majd a felfuttatott élesztővel összegyúrjuk. Jól kidolgozzuk, majd lisztezett deszkán háromszor kinyújtjuk és minden nyújtás közt fél órát pihentetjük. Figyeljünk, hogy nyújtás után mindig ugyanúgy hajtogassuk össze. Végül ujjvastagságúra nyújtjuk, pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk és kivajazott tepsibe rakjuk. Hagyjuk fél órát pihenni, majd 200°C-on szép pirosra sütjük.

Lehet, hogy egy kicsit ragadós lesz a tészta, attól függ mennyire száraz a túró, nyugodtan adjunk hozzá egy kevéske lisztet. Én tettem a tetejére pici reszelt sajtot is. Elég vékonyra nyújtottam a tésztát, így nem lettek magasak a pogácsák, viszont nyugodtan lehet őket szorosan rakni, nem igen nőttek meg széltében.

Az Ínyesmester szakácskönyve, 314. o.

Téli tepsis zöldség

Tél még ugyan nincs, bár az időjárás előrejelzés szerint pár napon belül már lesz, szóval egészen ideillő a recept :) Lassan lehet kezdeni a jó sűrű melegítő levesekkel meg a pogácsákkal és kekszekkel. Nálam legalábbis a pogácsa meg a kekszféle száraz sütik főleg őszi-téli hangulatot idéznek.
Félre volt téve már ez a Nők Lapjából kitépett recept, most állt rendelkezésre minden hozzávaló. Mondjuk főleg a sült céklát akartam valahogy kipróbálni. Sajnos csalódást okozott, nekem nem ízlett ez az egyveleg. Valahogy ez a sós-édes kombináció most nem jött be, pedig külön-külön minden hozzávalót szívesen eszek. Szerencsére anyukámnak ízlik, így remélem nem marad meg (;

Téli tepsis zöldség

Hozzávalók:

• 45 dkg közepes nagyságú cékla
• 50 dkg sütőtök
• 50 dkg burgonya
• 1 piros húsú paprika
• 2 fej hagyma
• 4 gerezd fokhagyma
• 6 ek. olívaolaj
• 3 körte (kb. 50 dkg)
  
• 2 ek. dió
• 1/2 kk. provence-i fűszerkeverék
• só, bors
• 2 ág rozmaring
• 1-2 szál petrezselyem

A céklákat 10 percre beáztatjuk langyos vízbe, aztán alaposan megsikáljuk, szárcsonkjukat és farkincájukat eltávolítjuk, karcsú gerezdekre szedjük (meghámozni nem kell, mert sülés közben megpuhul a héjuk és ehető). A burgonyát megtisztítjuk, megmossuk, hasábokra vágjuk. A sütőtököt leöblítjük, meghámozzuk, magjait kiemeljük. A paprikát, a hagymákat és a fokhagymát megtisztítjuk, a sütőtököt és a paprikát nagyobb kockákra, a hagymákat gerezdekre aprítjuk.
Az összes előkészített hozzávalót és a fokhagymagerezdeket mélyebb tepsibe terítjük, meglocsoljuk az olívaolajjal, sózzuk, borsozzuk. A rozmaringágakat leöblítjük, az egyik levélkéit lecsipkedjük, finomra vágjuk, és a fűszerkeverékkel együtt a zöldséghez adjuk. Lazán összekeverjük, 200°C-ra előmelegített sütőben 25 percig sütjük.
A körtéket megmossuk, elnegyedeljük, magházukat kiemeljük. A diót durvára-darabosra tördeljük, majd a körtével együtt a zöldségágy tetejére rendezzük. További 25-30 perc alatt az egészet puhára, de még ropogósra sütjük, végül ízlés szerint utánasózzuk, borsozzuk.
A sült zöldségkeveréket tálra halmozzuk, megszórjuk a finomra vágott petrezselyemmel, a tetejét és a tál szegélyét a maradék rozmaringból csipkedett bóbitákkal díszítjük.

Nők Lapja 2008.01.09.

Mandulás körtelepény

Az ezeréves körtefánk pici kemény körtéi remek alapanyagnak ígérkeztek. Ezt a receptet is már korábban kiválasztottam, csak várni kellett, amíg a körték megérnek. Lehet, hogy a körték nem voltak elég jók, bár szerintem ezek finom körték, de nekem lehetett volna egy kicsit markánsabb is a gyümölcs. Kicsit másképp képzeltem, na. (;

Mandulás körtelepény

Hozzávalók:

A tésztához:

• 15 dkg liszt
• 10 dkg vaj vagy margarin
• 5 dkg porcukor
• 1 cs. vaníliás cukor
• 1 citrom héja
• 1 tojássárgája

A töltelékhez:

• 6 érett körte (esetleg befőttből)
• 12 dkg vaj vagy margarin
• 12 dkg porcukor
• 1 cs. vaníliás cukor
• fél citrom héja
• 2 tojás
• 12 dkg hámozott, darált mandula (diót használtam)
• 5 dkg liszt
• 2 ek. rum

• só, liszt, vaj, ribizlilekvár, szemes mandula

A lisztben a vajat elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a cukrot, vaníliás cukrot, csipet sót, kevés citromhéjat és a tojássárgájával sima tésztává gyúrjuk. A tésztát kb. 30 percre hidegre tesszük.
Egy sütőformát vajjal kikenünk és megszórjuk liszttel. A tésztát kb. 3 mm vastagra nyújtjuk, majd belőle kb. 34 cm átmérőjű korongot vágunk ki. A sütőformát ezzel kibéleljük, megkenjük ribizlilekvárral.

A körtéket meghámozzuk, megfelezzük, magházukat kivágjuk.
A tojások sárgáját és fehérjét szétválasztjuk. A vajat a vaníliás cukorral, a finomra reszelt citromhéjjal és a porcukor felével krémesre keverjük. A tojássárgákat külön-külön hozzákeverjük. Hozzáadjuk a darált mandulát, beleszitáljuk a lisztet végül a rummal lazítjuk. A tojásfehérkéket a maradék cukorral krémes habbá verjük és a mandulás keverékhez adjuk.
A masszát a sütőformába helyezett tésztára simítjuk. A 12 fél körtével körben lefedjük. A lepényt kb. 50 percig sütjük, cukormázzal bekenjük és mandulaszemekkel díszítjük.

Én 180 °C-on sütöttem, szép barna lett ennyi idő alatt, bár a tészta talán még elbírt volna némi sütést. A cukormázat lehagytam, így is elfogyott (; A fotón itt piteformában sült a süti, én csatos tortaformába tettem, azzal a módszerrel, mint a citromtortát. Meg sem próbáltam deszkány kinyújtani :) Viszont így alig lett oldala, de ez a darált diós keverék szépen megáll ha megsült, szerintem úgy is jó, ha egyáltalán nincs oldala.

Vámpírok bálja (o;

Én az a típus vagyok, aki egy szelet tarjából annyit eszik meg, amennyit a tányér szélére piszkál. Porcogóról, bőrről, belsőségről meg ilyesmiről szó sem lehet, bár nem vagyok szívbajos, szépen kiválogatom. De hogy megenni... na azt aztán nem. Belsőséget nagyjából évente egyszer eszek, és ez kimerül a dinszóvágásos resztelt májban. Igaz a májkrémet szeretem, de ebbe most ne menjünk bele, nincsenek egyébként illúzióim a bolti felvágottakat illetően (o;
Akad ellenben egy kivétel, ami az én elképzelésem szerint azért elég gusztustalan, de mégis nem csak hogy megeszem, hanem nagyon is szeretem. Ez pedig a pirított csirkevér. Eredetileg csak akkor jutottunk hozzá, ha a nagymamám csirkét vágott. Vannak ugyan csirke neveléssel és vágással foglalkozó ismerősök, de ők levágják a csirke fejét, az pedig nem jó,.Ilyenkor ugyanis nem csak a vére folyik ki a csirkének, hanem a begyéből is visszafolyhat mindenféle. Szóval csak úgy jó, ha tényleg csak a torkát vágják el szegény állatnak. Viszont valami ismerős ismerősén keresztül mégis találtunk olyan valakit a közelben, akinél így vágják a csirkét. Így aztán anyukám ma reggel beállított egy 720ml-es befőttesüvegnyi csirkevérrel :) Hozzá kell tennem, ha boltban lehetne venni, akkor azt nem enném meg.

Az elkészítés amúgy roppant egyszerű. Apróra vágott vöröshagymát pirítsunk olajon, majd a feldarabolt alvadt vért adjuk hozzá. Sózzuk, borsozzuk és szórjuk meg jól majorannával. Pirítsuk meg, hogy mindenhol fekete legyen. Én szoktam rá tenni ketchupot, ez nyilván nem valami elit dolog, de én amúgy is eléggé szeretem a ketchupot :)

Itt van az ősz, itt van újra...

Aminek örülünk is nagyon, mert az őszt nagyon szeretjük. A színeit, az illatát, a sok-sok gyümölcsöt és pláne a sütőtököt. Sajnos az iskola is elkezdődik, úgyhogy attól tartok nem termelek majd annyi bejegyzést, mint a nyáron. De azért igyekszem majd nem nagyon magára hagyni a blogot (:

Körtebefőtt

Ez a befőtt is kísérleti stádiumú. Szintén az ihlette, hogy nem bírtunk ennyit megenni, mint amennyi a fán termett. A körték amúgy kiváló Vilmoskörték, édesek, lédúsak. Már persze befőttnek nem a szép sárga, pirosas foltos érett példányok valók, hanem a még kissé zöldek.
A befőttet az őszibarackbefőtt mintájára csináltam. Idén úgy néz ki, hogy őszibarackot nem teszünk el, így aztán kísérletezek a körtével.
A körtéket meghámoztam és megházukat kivágtam, majd citromos vízbe kockáztam őket. A körte talán jobban nézne ki félben/negyedben vagy szeletben, de mivel viszonylag kicsik az üvegek, hát inkább felkockáztam. A kockákat aztán a citromos lével együtt az üvegekbe kanalaztam, majd mindegyikre tettem egy csapott kávéskanálnyi cukrot. Az üvegek kb. 3 decisek (gombás, tésztaszószos, ánkölbenszes stb). Ezután a szokásos módon lábosba állítottam őket, felöntöttem vízzel majd kiforraltam. Meglátjuk milyen lesz, nagyon szép fehérek, remélem később sem barnulnak majd sokat :)

Még mindig szilva

Nem mondom, hogy ez lesz az utolsó szilvás bejegyzés, mert van még a fán, de egyelőre nincs több a tarsolyban (o;
Meg kell mondjam, ezt a két receptet még sosem próbáltam, így nem tudom megmondani, hogy milyen lesz, de mindenesetre közzé teszem, hátha másnak is kedve támad kísérletezni. Vagy legalábbis van egy csomó szilvája :) Ha el nem felejtem, majd később mellékelek fotót is. Mondjuk akkor volna jó, amikor majd kibontjuk őket.

Konyakos szilva

A megmosott és lecsurgatott szilvákat tűvel megszurkáljuk. Egy nagy cserépedényt (rumosfazék) vagy uborkás üveget háromnegyed részéig - egy kiló szilvához egy kiló cukrot számolva - megtöltünk. Annyi konyakot öntünk rá, hogy jól ellepje, és fahéjjal ízesítjük, utána könnyedén megkeverjük. Az edényt a saját fedőjével vagy egy kistányérral lefedjük, és időnként megkeverve 10 hétig állni hagyjuk. Az érlelési idő leteltével a fahéjakat kihalásszuk, és a gyümölcsöt kisebb üvegekbe átmerve lezárjuk. Megkezdve is hónapokig eláll.

Nem tettem bele ennyi cukrot, de nem emlékszem, hogy mennyit :) Mindenesetre egy 3 literes befőttes üveget használtam, egyelőre a spájzban gondolkozik. Felírtam a naptárba, mikor kell kiszedni (; Apukám időnként ilyen-olyan alkalomból kap valamilyen szeszt, ami többnyire brandy, vagy whisky, ellenben senki nem szereti nálunk. Így aztán próbálkozhatok ilyen drága alapanyagokkal, mert van több üveggel is a spájzban :) Még szerencse, hogy nem romlanak meg :)

Ecetes szilva

Hozzávalók:

• szilva
• 2 dl borecet (én fehéret használtam)
  
• 13 dl víz
• 1 citrom
• fahéj
• 35-40 dkg cukor

A szilvát megmossuk, és lecsepegtetjük, majd üvegekbe rakjuk. A vízből, ecetből, cukorból szirupot főzünk a fahéjjal és a citromhéjjal (a citromot zöldséghámozóval hámozzuk meg) majd forrón a szilvákra öntjük. Az üvegeket lábosba rakjuk, felöntjük vízzel majd kiforraljuk és a vízben hagyjuk kihűlni.

A recept alapja Horváth Ilona ecetes szilvája. Ott úgy írja, hogy a szilvákat tegyük porcelán edénybe, és ott öntsük rá a szirupot, majd miután kihűlt, akkor tegyük a szilvákat üvegbe. Valóban egy kicsit összementek a szilvák, látszik az üvegben, hogy úsznak, és még kb. két szilva férne bele. De úgy döntöttem ez nem akkora veszteség, nomeg megtöltögettem az üvegeket, hogy lássam mennyi szilva kell, és nem nagyon akartak kijönni. Legfőképp ezért nem forráztam őket tálban (;

Szilva és bodza

Ez a hét eddig nem volt kifejezetten sikeres. Tegnap főztem bodza lekvárt, de nem vagyok benne biztos, hogy megérte a sok pepecselést. Hősiesen megküzdöttem a csalánokkal és az erdei vöröshangyákkal, de legalább nem kellett messze mennem, hogy tudjak eleget szedni :) Már főztem kétszer is, először körtével, az teljesen jó lett. Másodjára csak magában, de akkor az volt az érzésem, hogy csak magból áll a lekvár. Így aztán idén átpasszíroztam, igaz időközben utána is olvastam, és kiderült, hogy a magok mérgezőek (meg az éretlen bogyók is). Aki szintén szeretne bodzát enni, az figyeljen, hogy csak a fekete bodza (Sambucus nigra) terméseit szedje. Ami nem bokron nő, hanem csak egy lágy száron lengedezik, az nem jó. Pedig milyen szép nagy tányérok vannak mindenfelé az út mentén :)
Szóval hősiesen lebogyóztam, több, mint 2,5 kg bogyó lett. Szépen megfőztem, átpasszíroztam, nem maradt valami sok :) Mivel nagyon híg volt, gondoltam belevágom a két körtét, amit délután hoztam a kertből, hogy majd azok egy kicsit összefogják. Remekül fog egyébként, a körtedarabok úgy néztek ki mintha céklát vágtam volna bele :) Szóval a körtét csak úgy krumplinyomóval nyomtam össze, meg adtam hozzá 10 dkg cukrot. Az állaga nem túl jó, attól tartok, hogy az üvegben sem gondolja majd meg magát, kellett volna adni hozzá valami zselésítő anyagot. Az íze kicsit kesernyés, de azzal azt hiszem nem igazán lesz gond. Fotót nem készítettem, nem hiszem, hogy bármi látszana rajt, teljesen fekete a lé. Még a vajas kenyéren, vékony rétegben is :) Szóval a konklúzió az, hogy bármennyire is szimpatikus, szerintem nem igazán éri meg a sok szöszmötölést. Idén legalábbis már biztosan nem csinálok többet :) Mindenesetre azon a véleményen vagyok, hogy érdemes összefőzni valami más gyümölccsel, körtével, vagy szilvával.

Kinéztem még egy szilvaleves receptet is, de az sem aratott nagy sikert. Szerintem nagyon sűrű lett, és át is kellett volna szűrni, mert az úszkáló szilvahéj darabkák nem néznek ki túl jól. Igaz, hogy a szilva is lehetett volna érettebb, az valószínűleg sokat javított volna az ízén, mert így inkább csak olyan édes-krémes. Ha valaki megcsinálja, megírhatná, hogy neki milyen lett :)
Valamint szomorúan tapasztaltam, hogy az én elképzelésemmel ellentétben, a főzőtejszín és a habtejszín nem csak a nevében különbözik. A főzőtejszínből nem sikerült habot verni, legközelebb majd okosabb leszek (o;
Update: tesóm és apukám egészen el volt ragadtatva tőle. Apukám még parfét is vizionált, hogy annak milyen jó lenne. Talán akkor csak az én ízlésemet nem találta el :)

Részeges-illatos szilvakrémleves

Hozzávalók:

• 1 citrom
• 60 dkg érett, magvaváló szilva
• 15 dkg cukor
• 2 dl félédes fehérbor
• kisujjnyi fahéj, 4 szegfűszeg
• 1 tasak vaníliás pudingpor
• 2 dl tejföl
• 2 dl tejszín

A citromot megmossuk, 2 kisujjnyi sárga héjat vékonyan levágunk róla, levét kinyomjuk és átszűrjük. 4 nagyobb szem szilvát félreteszünk a díszítéshez, a többit megmossuk, kimagozzuk, vékony gerezdekre/kisebb darabokra vágjuk.
Folyamatosan keverve világosbarnára pirítjuk a cukrot, azonnal felöntjük a citromlével és a borral. Hozzáadjuk a szilvát, a citromhéjat, a fahéjat és a szegfűszeget, mérsékelt tűzön, fedő alatt puhára főzzük (4-5 perc). A citromhéjat és a fűszereket kidobjuk.
Elkeverjük a pudingport 7,5 dl vízzel és a tejföllel. Botmixerrel péppé-krémmé zúzzuk a szilvát, hozzáadjuk a pudingos keveréket, fedő nélkül felforraljuk (könnyen kifut!). Hideg vízfürdőben lehűtjük, és legalább 3 órára hidegre tesszük.
Tálaláskor elnegyedeljük és kimagozzuk a félretett szilvaszemeket. A tejszínt felverjük, felét lazán beleforgatjuk a levesbe és tálkákba/erőleveses csészékbe merjük. Tetejüket a maradék tejszínhabból formázott habgaluskákkal, a szilvagerezdekkel, néhány csipet pirított mandulaforgáccsal és mentalevélkékkel díszítjük.
A fűszereket érdemes tealabdába tenni, hogy utána könnyebb legyen kihalászni, de legalábbis megszámolni, hogy hányat tettünk. Én egy szegfűszeget nem találtam meg :)

Nők Lapja 2008/08/13

Pöttyös szilvatorta

Nagy favorit süti ez nálam, mert a szilva is a nagyon kedvenc gyümölcsök közé tartozik. Mivel idén szépen terem a fa, lesz alkalmam több szilvás receptet is kipróbálni. Még Németországban ettem valami szilvás sütit, ami rettentően ízlett, és nem sokkal ezután került szem elé ez a recept. Számomra teljesen tökéletes alternatíva, azóta is rendszeresen sütöm, ha van szilva.

Pöttyös szilvatorta

Hozzávalók:

• 5 dkg + 30 szem hámozott mandula
• 1 narancs héja
• 30 szem kisebb szilva
• 1/2 kk + 120 g lágy margarin
• 12 dkg + 1 ek porcukor
• 2 tasak vaníliás cukor
• 1 csipet só, 1 kk őrölt fahéj, 3 ek szilvapálinka
• 4 tojás
• 12 dkg liszt

Az 50 g mandulát megdaráljuk, a narancsot megsikáljuk. A szilvaszemeket megmossuk, kettévágjuk és kimagozzuk. A margarint felolvasztjuk. Egy 26 cm-es kapcsos tortaforma alját kibéleljük sütőpapírral, vékonyan megvajazzuk, majd magházukkal lefelé sűrűn kirakjuk szilvával. A sütőt előmelegítjük 180°C-ra.
12 dkg margarint habosra keverünk 12 dkg porcukorral, a vaníliás cukorral és a sóval. Hozzáadjuk a tojásokat úgy, hogy minden egyes tojást alaposan beledolgozunk a masszába, mielőtt a következőt hozzáadnánk (különben kicsapódik).
Összevegyítjük a darált mandulát, a reszelt narancshéjat, a fahéjat és a lisztet, több részletben a tojásos masszához keverjük, végül a pálinkával lazítjuk. A formába simítjuk, belenyomkodjuk a maradék szilvát, és középső bordamagasságon 35-40 percig sütjük.
5 percig a formában pihentetjük a tésztát, aztán lehúzzuk róla a tortaformát, tetejét megszórjuk 1 ek porcukorral és sütőpapírral fedett rácsra fordítjuk. Leemeljük róla a fém tortalapot és a sütőpapírt, a szilvák üregébe nyomkodjuk a mandulaszemeket, és hagyjuk teljesen kihűlni. Tálaláskor lapos tálra csúsztatjuk, és tortaszerűen szeleketeljük. Kisebb szemű nem túl érett nektarinnal is készíthetjük.

Nők Lapja 2006/34.