"Kérjük senki ne próbálja ki otthon!" - ez volna a helyénvaló kezdés :) A dolog úgy kezdődött, hogy tavaly elszántották a kertben lévő tormabokrot. Tavasszal aztán láttuk, hogy mindenfelé nő a kertben, anyukám neki is állt irtani. Én meg sopánkodtam, hogy jajj az a sok szép torma, hadd nőjön csak, így végül elég sok megmaradt. Aztán most ősszel már én is beláttam, hogy meglehetősen elburjánzott, így nekiálltunk kiásni. De milyen kár lenne azokért a szép gyökerekért, kb. a harmadát kiválogattam, hogy azt majd szépen megpucolom és remek ecetes torma lesz belőle.
Volt már korábban is, hogy kaptunk egy-egy kis üveg ecetes tormát, az ember lelkesedett, hogy ha beleszagol, hogy csavarja az orrát, de becsukta az üveget és aztán minden rendben is volt. Mit nem adtam volna érte, ha most is csak úgy egy mozdulattal el lehetett volna zárni a tormaszagot... A pucolás még hagyján volt, hát érződött, hogy jó anyag, de semmi különös. Hanem a darálás... Először próbálkoztunk a remek NDK gyártmányú tekerős darálóval, de sajnos az már kissé kopott, úgyhogy nem vitte túl jól. Már itt lehetett sejteni, hogy baj lesz. Aztán fogtam a kézi sajtreszelőt, gondoltam majd az jó lesz, de ezzel már ki kellett mennem a teraszra. Végül úgy döntöttünk, hogy elővesszük az elektromos húsdarálót, ezzel lehetett a leghatékonyabban miszlikbe aprítani a tormát. Iszonyatos volt, ennél jobb szót nem tudok rá mondani. Bárkit lebeszélnék róla, hogy pénzért tormát vegyen és otthon reszelgesse. Mi ledaráltunk több, mint 1,6kg pucolt gyökeret, de szentül fogadkoztunk, hogy ilyet soha többet nem csinálunk. Ahogy anyukám találóan megjegyezte: ezzel vallatni lehetne (; Az ember alig bírja kinyitni a szemeit, folyik a könnye meg az orra. A szájon át lélegzés sem segít, mert akkor meg a torkot csípi nagyon. Aztán az egészben az volt a legjobb, hogy miután végigszenvedtük a darálást, gyorsan beletömködtük üvegbe, hogy majd így elosztogatjuk. Biztos, ami biztos alapon utánanéztem, mégis milyen páclevet kéne rá önteni, amikor is kiderült, hogy ha nem kerül rá ecetes lé, akkor egyrészt megbarnul, másrészt elveszik az ereje. Úgyhogy gyorsan Chili&Vanilia páclevét alapul véve kavartunk rá levet is, de igazából nem tudjuk, hogy milyen lett a végeredmény. Örültünk, hogy lezárhatjuk az üvegeket (; Szóval sikerült majdnem kárba veszejteni a sok munkát, bár még így sincs kizárva a kudarc :)
Volt már korábban is, hogy kaptunk egy-egy kis üveg ecetes tormát, az ember lelkesedett, hogy ha beleszagol, hogy csavarja az orrát, de becsukta az üveget és aztán minden rendben is volt. Mit nem adtam volna érte, ha most is csak úgy egy mozdulattal el lehetett volna zárni a tormaszagot... A pucolás még hagyján volt, hát érződött, hogy jó anyag, de semmi különös. Hanem a darálás... Először próbálkoztunk a remek NDK gyártmányú tekerős darálóval, de sajnos az már kissé kopott, úgyhogy nem vitte túl jól. Már itt lehetett sejteni, hogy baj lesz. Aztán fogtam a kézi sajtreszelőt, gondoltam majd az jó lesz, de ezzel már ki kellett mennem a teraszra. Végül úgy döntöttünk, hogy elővesszük az elektromos húsdarálót, ezzel lehetett a leghatékonyabban miszlikbe aprítani a tormát. Iszonyatos volt, ennél jobb szót nem tudok rá mondani. Bárkit lebeszélnék róla, hogy pénzért tormát vegyen és otthon reszelgesse. Mi ledaráltunk több, mint 1,6kg pucolt gyökeret, de szentül fogadkoztunk, hogy ilyet soha többet nem csinálunk. Ahogy anyukám találóan megjegyezte: ezzel vallatni lehetne (; Az ember alig bírja kinyitni a szemeit, folyik a könnye meg az orra. A szájon át lélegzés sem segít, mert akkor meg a torkot csípi nagyon. Aztán az egészben az volt a legjobb, hogy miután végigszenvedtük a darálást, gyorsan beletömködtük üvegbe, hogy majd így elosztogatjuk. Biztos, ami biztos alapon utánanéztem, mégis milyen páclevet kéne rá önteni, amikor is kiderült, hogy ha nem kerül rá ecetes lé, akkor egyrészt megbarnul, másrészt elveszik az ereje. Úgyhogy gyorsan Chili&Vanilia páclevét alapul véve kavartunk rá levet is, de igazából nem tudjuk, hogy milyen lett a végeredmény. Örültünk, hogy lezárhatjuk az üvegeket (; Szóval sikerült majdnem kárba veszejteni a sok munkát, bár még így sincs kizárva a kudarc :)
Egy kis tudomány: a torma csípősségéért az allil-izotiocianát nevű vegyület a felelős. A növény önmagában nem tartalmazza ezt a vegyületet. A gyökérben a szinigrin nevű vegyület található meg, amelyet a mirozináz enzim alakít allil-izotiocianáttá. Az enzim a vágási felületen szabadul fel, magyarán minél nagyobb a felület, annál csipősebb lesz a torma. Az allil-izotiocianát egyébként erős antibakteriális és antifungális hatással rendelkezik. Ez az anyag adja egyébként a mustármag és wasabi csípősségét is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése