Likőrös muffin

Eleinte elég gyakran sütöttem muffint, de aztán valahogy elment tőle a kedvem, pedig a lehetőségek tárháza gyakorlatilag kimeríthetetlen. Viszont most rátaláltam erre a szimpatikus receptre, gyorsan ki is próbáltam, és mondhatom remek lett. Én igazából nem szeretem az ilyen tejszínes likőröket, mint a Baileys. Valahogy nekem nem passzol össze ez a krémes-tejszínes állag és íz az alkohol ízével. Ha alkoholizálni kell szívesebben maradok a 'klasszikus' alkoholoknál, mint a bor és a pálinka.

Tesóm vett ajándékba egy ilyen krémes izét, de aztán valamiért nem lett odaadva, úgyhogy most ezt öntöttem a sütibe, és nagyon jó. Megmarad a finom krémes-karamellás íz, az alkohol pedig elpárolog. A mogyorós kenést a tetejére nem tudom hogy gondolták, szerintem nem mutat rajta egyáltalán, és az ízéhez sem ad túl sokat, igaz én diót használtam. Szóval az első adagot megkentem, vagyis megpróbáltam valahogy ráragasztani a darált diót :), de a második adagot hagytam üresen. Ráadásul nekem általában laposak lesznek a muffinok, de ez viszont igazán szépen púpos lett, ahogy kell, úgyhogy már csak azért is tetszik ez a recept (;

Likőrös muffin

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 15 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 10 dkg vaj
• 2 dl Baileys (én Angelli Toffee-t használtam)
• 25 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg darált mogyoró
• 2 ek. porcukor

Keverjük habosra a tojásokat a vaníliás cukorral, a cukorral, a vajjal, és keverjük hozzá a likőrt.
A lisztet keverjük össze a sütőporral, és adjuk hozzá a likőrös masszához. Kanalazzuk bele a muffinformába a tésztát, majd tegyük előmelegített sütőbe (180°C-on 20 perc). Amíg a muffinok sülnek, a darált mogyorót keverjük össze a porcukorral és 2 evőkanál vízzel. A kihűlt muffinokat kenjük meg ezzel a masszával.

Kisalföld Gasztro Magazin 2009. december 16.

Borleves

Tesóm evett egyszer valahol borlevest, és folyton lelkesedett, hogy az milyen finom volt. Hát nosza, csináljunk egyet, úgyis karácsonykor aktuális. Én sosem ettem, eleve vörösbort képzeltem magam elé, de mint kiderült ez inkább fehérboros téma. Megnéztem két receptet és abból vontam átlagot :)
Ínyesmester után csináltam inkább, csak nem tettem bele annyi tojássárgáját, mert úgy gondoltam, hogy sok lesz és egyébként is mit csinálunk megint annyi fehérjével.
Nos, az a véleményem, hogy ez a borleves inkább csak egy forraltbor tányérból. Bizonyára lehet jobban/másképp, de amit én csináltam nem nyerte el annyira a tetszésemet. A tojás is kevés lett, szóval jobb lett volna ha krémesebb az állaga, így olyan üresnek tűnt. Az ízzel nem volt komoly gond, de valahogy nem találtam annyira megnyerőnek. Picit savanyú lett, de azon mondjuk könnyen lehetett némi cukorral segíteni.

Borleves

1 liter jó asztali bort felforralunk, beletéve 1 citrom levét, kevés darabos fahajat, 1-2 szegfűszeget és 1 citrom darabokra szelt héját. 8 tojás sárgáját habosra keverünk 8 púpozott evőkanál cukorral s a forró bort vigyázva - folytonos keverés közt - lassan rászűrjük. Újra a tűzre tesszük és habverővel addig verjük, míg jól megsűrűsödik. Átszűrve tálaljuk.
(én 4 tojás sárgáját tettem bele 4 kanál cukorral)

Az Ínyesmester szakácskönyve - Borleves (40. oldal)

KKÜ

Ime az idei karácsonyi képeslapjaim, mérsékelten szép fotón (;

Mindenesetre ezzel szeretnék mindenkinek nagyon kellemes, boldog, békés karácsonyt kívánni!

Earl Grey Trüffel - auf Deutsch

Es kommt jetzt eine Übersetzung von einem früheren Eintrag (nach Anfrage :). Es tut mir aber wirklich leid, dass es so wenige Enträge gab. Ich habe aber schon zwei Ideen, sogar mit Fotos, die ich dann während der Feiertagen posten werde.

Also jetzt gibt es ein sehr-sehr einfaches Rezept, aber die Ergebnis ist umso besser. Es ist ziemlich schnell fertig und es kann man mit verschiedenen Gewürzen abschmecken. Sehr geeignet zum Experimentieren :) Das originelle Rezept (von Vajaspánkó) hat Earl Grey Tee verwendet, ich habe zum letzten Mal Orangenschalen dazugegeben. Diesmal habe ich die zum Geburtstag gemacht, anscheinend haben die auch gut geschmeckt (o;

Earl Grey Trüffel

Zutaten:

• 100 ml Schlagsahne
• 50 g Butter
• 3 Beutel Earl Grey Tee / 2-3 Tl. loser Tee
• 1 tafel (100g) bittere Schokolade
• 1 tafel (100g) Milchschokolade
• Schale von 1/2 Zitrone
• Kakaopulver

Sahne aufkochen und Tee 5-8 Minuten in der Sahne ziehen lassen (Beuteln aufschneiden und nur den Tee dazugeben). Sahne durch ein Sieb in einen anderen Topf giessen, und mit der Butter erneut aufkochen lassen. Schokoladen zerstückeln, zur Sahne geben und zerschmelzen lassen. Am Ende noch Zitronenschale dazu geben und die Masse in eine Form giessen.

Ich habe es in eine mit Frischefolie ausgelegte Schachtel gegossen (Vajaspánkó hat zum Beispiel ein Tofiffee Schachtel genommen). Das muss man natürlich danach aufschneiden. Ich denke aber, dass Eiswürfelbehälter auch gut funktionieren, aber das habe ich noch nie probiert.

Wenn man sich so entscheidet, dass die Masse dann später in Stücken schneiden möchte, dann würde ich empfehlen erst das ganze mit Kakaopulver bestreuen, aus der Schachtel nehmen, umdrehen, Folie entfernen und die andere Seite auch bestreuen. Es schmelzt sehr leicht, also man soll es gut einkühlen und möglichst wenig mit den Händen anfassen. So geht es schneller und einfacher als erst aufschneiden und dann mit Kakaopulver beziehen.

Kökénylekvár

Nohát végül csak sikerült a múltkor beígért művet publikálni. Sajnos a héten nem kedvezett a beosztásom semminek igazából, gyakorlatilag percre pontosan ki volt számolva az időm.
Amin a címből is kiderül, főztem lekvárt kökényből. Amerre szoktam járni futni temérdek bokor van az út szélén, és már nyáron is néztem őket, hogy mennyi szép nagy bogyó van rajtuk, nem igaz, hogy ebből nem lehet semmit csinálni. Nem nagyon néztem körül, csak az otthoni szakácskönyveket lapoztam meg, és azokban nem volt kökénylekvárrecept.

Mindenesetre végül megfőztem úgy, ahogy bármilyen más gyümölcsöt is megfőzne az ember. Összesen 2,4 kg gyümölcsöt szedtünk tesómmal, de azt már nem mértem le, hogy végül mennyi maradt belőle. Elvileg ez ugye akkor jó, amikor egy picit megcsípi a dér, hát ez egészen szép feszes és kemény volt, de ha már kimentünk hát leszedtük, akár fagyott akár nem :) Persze ki nem magoztam vagy ilyesmi, hanem megvártam, amíg jól megpuhul, és szűrőn átpaszíroztam. Nem volt szórakoztató, meg kell mondjam, nem túl könnyű, mert viszonylag nagyok a magok benne. Ellenben amin egészen meglepődtem, hogy vizet kellett öntenem hozzá. Először mikor kezdett szétfőni sűrűnek találtam, gondoltam öntök hozzá egy pohár vizet, hogy biztosan ne kapjon oda, aztán majd azt úgyis elfőzöm belőle. A vége az lett, hogy legalább 1,5 liter vizet hozzáöntöttem, és így lett normális lekvár állaga. Kihűlés után mondjuk rendesen belekeményedett az üvegbe, nem esett le az aljára még egy hét után sem, miután visszaforgattam az üvegeket, úgyhogy tényleg kíváncsi leszek rá milyen állaga van :) Összesen 20 dkg cukrot tettem bele, ami nagyon kevés, még az én fogalmaim szerint is, de ahogy megkóstoltam, én elég jónak éreztem. Az majd csak később fog kiderülni milyen is valójában, mert csak egy kicsi maradt, amit fotózni tettem tányérra, és azt végül apukám ette meg, így én csak annyira kóstoltam, amennyire a cukrozás miatt kellett.
A színe egyébként szép, érdekes, igazából nem olyan mint a fotón. Sokkal inkább lilába hajlik, mint bordóba, nem tudnám semmilyen más lekvárhoz hasonlítani.

Kökény (Prunus spinosa): Egész Európában elterjedt cserje, a rózsafélék családjába tartozik.
Virágjából vízhajtó, enyhe hashajtó tea készíthető, ami húgyúti betegségek ellen is használható. A termés C-vitaminban gazdag, kiváló roboráló szer, immunrendszererősítő.

Túrós pogácsa

Update: ejj, most vettem észre, hogy én ezt már egyszer megsütöttem, és postoltam is. Nemszép, hogy egy receptet kétszer is közzé teszek, de most már nem akarom kitörölni egyik bejegyzést sem. Nem jelöltem meg a könyvben, hogy már sütöttem, és nem emlékeztem rá. Elnézést.

Sajnos nem egészen úgy alakult az ősz, ahogy én azt elterveztem, nem nagyon van időm hazajönni, ezért a bejegyzések száma is erőst megfogyatkozott. Legközelebb is csak karácsonyra jövök, úgyhogy nagy valószínűséggel nem lesz addig bejegyzés. Hétközben nem is nagyon alkotok semmit, igyekszem gyorsan intézni a főzést, nem igazán alkalmas a környezet, ráadásul a munkabeosztásom sem teszi majd lehetővé a főzőcskézést, legalábbis a jövő héten.
Most viszont itt egy remekül sikerült túrós pogácsa receptje, amit az Ínyesmesterben találtam. Mindenképp akartam valamit sütni, mert hát már rég sütöttem úgyis, és pogácsa is rég volt már soron.
Fogok csinálni még kókuszgolyót is, habár az nem egy nagy dolog. Ebben mondjuk az a jó, hogy szinte függő vagyok, tehát kókuszgolyó bárhol-bármikor, magam viszont talán még sosem csináltam :)
Lesz még ezen kívül ma estére remek elfoglaltság, arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki belőle :) Annyit elárulok, hogy ez viszonylag extra próbálkozás. Aztán lehet persze, hogy majd csak arról tudok beszámolni, hogy félresikerült, de tapasztalatnak mindenesetre jó lesz (o;

Túrós pogácsa

Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 25 dkg átpaszírozott túró
• 25 dkg vaj
• 1 dkg élesztő kevés tejben felfuttatva
• só

Az élesztőt a meglangyosított tejben felfuttatjuk, majd a többi hozzávalóval alaposan összegyúrjuk és kidolgozzuk. Háromszor kinyújtjuk, közben mindig fél órát pihentetjük. Végül ujjvastagságúra nyújtjuk, pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk és fél órai pihentetés után megsütjük.

A tészta nagyon ragadós lesz, én még tettem is hozzá két marék lisztet, így jól belisztezett deszkán már jól ki lehetett nyújtani. Arra mindig figyeljünk, hogy amikor aztán összehajtogatjuk a tésztát, mindig ugyanolyan sorrendben hajtogassuk.
Ínyesmester megint nem adott túl sok instrukciót a sütést illetően, úgyhogy a tapasztalat azt mutatta, hogy 200°C-on 25-30 perc alatt sülnek szép pirosra.

Az Ínyesmester szakácskönyve: Túrós pogácsa, 314. oldal

A fekete az goldfluss, mert szeretem a csillogósat :) Egészen úgy néz ki, mintha féldrágakő lenne, de kénytelen voltam szembesülni vele, hogy csak színezett üvegből van. Mindenesetre szerintem szép.


A másikat pedig valamelyik Taylor Swift videó ihlette, csak aztán nem egészen olyan lett, én hosszabbat gondoltam, meg nagyobb gyöngyökből. Nagyon szépek egyébként ezek a a Swarovski utánzatok, kár, hogy még az utánzat is elég drága. Ez az árnyalat egyébként, ha jól emlékszem "Fuchsia" névre hallgat.

Fahéjas csiga

Tesóm nem túlságosan édesszájú, és ha mégis, akkor is inkább a klasszikus sütiket favorizálja. Én meg ilyesmit gyakorlatilag sosem csinálok, buktát is eddig azt hiszem egyszer sütöttem csak. Kalácsot nem akartam, az azért elég sok egyszerre, meg Kochfroschnál úgyis megláttam a múltkor a fahéjas csigát így gyorsan meg is csináltam a receptet.
Persze az enyémek nem lettek valami szépek, igazából nem tudom hogy lehet egy ilyen tekercset felvágni. Hiába volt éles a kés, muszáj volt összenyomni, hogy elvágjam, így aztán inkább csak oválisak lettek mint kerekek (;


Fahéjas csiga

Hozzávalók:

A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 1 csomag száraz élesztő
• 12,5 dkg vaj
• 2 tojás
• 5 dkg cukor
• 1 tk. őrölt kardamom
• 1/2 tk. só
• 150 ml langyos tej

A töltelékhez:

• 3 ek. vaj
• 3 ek. cukor
• 1 tk. fahéj

Egy tálban keverjük el a lisztet az élesztővel, majd adjuk hozzá a vajat, tojást, cukrot, kardamomot és sót és nagyjából dolgozzuk össze. Fokozatosan adjuk hozzá a langyos tejet, míg a tésztát kézzel, vagy robotgéppel alaposan megdagasztjuk.
Takarjuk le a tésztát, és meleg helyen hagyjuk a duplájára kelni. Miután megkelt, még egyszer alaposan gyúrjuk át majd lisztezett deszkán nyújtsuk kb. 1 cm vastagra.
A töltelékhez keverjük össze a puha vajat a cukorral és fahéjjal majd kenjük meg vele a tésztát. Tekerjük fel a megkent tésztánkat, és kb. 2 cm vastag szeleteket vágjunk belőle. A csigákat tegyük vajazott tepsire és 220°C-on 10-15 perc alatt süssük aranybarnára őket.

Én kb. 2 dkg friss élesztőt használtam, és azt futtattam fel a tejben, de ennyi tej elég sok lett, kellett még utána elég sok lisztet hozzáadnom.

Barbaras Spielwiese: Schwedische Kanelbullar

Almás-diós rizottó gorgonzolával

Ma nagyon szorgos leszek, kettőt is publikálok :) Tulajdonképpen egészen jó ez, amikor hétfőn nem dolgozok, mert akkor otthon tudok jól kotyvasztani, valamiért nagyobb kedvem van, mint vasárnap. Talán mert akkor úgyis anyukám főz, nekem kevesebb tér marad. Sort kerítettem egy receptre, ami már kb egy éve meg volt jelölve. Jól jött, hogy a család egészen rákapott a penészes sajtokra, és ezért volt otthon ilyen, ráadásul pont gorgonzola. Megmondom őszintén, hogy én leginkább csak a fehér penészes sajtokat favorizálom, legalábbis a kékpenészes sajtok nem ízlettek, amikkel eddig találkoztam. Szerintem ugyanolyan penész ízük volt, mint annak ami a lekvárokon nő (; Meg többnyire ezek elég sósak is, úgyhogy ezért sem nagyon jönnek be. Ennek viszont egészen jó íze volt, meg úgy ételben végeredményben eddig is elbírtam, csak magában nem.
Rizottó rizsem nem volt, úgyhogy maradtam a hagyományosnál. A rizottófőzés amúgy is művészet kategória, biztos vagyok benne, hogy az enyém nem lett ideális, de igazából engem nem zavart az állaga, pláne hogy valójában nem is tudom milyennek kellene lennie (;
Jó kis melengetős egytálétel, meg voltam elégedve. Igaz eredetileg egy szelet lazacot akartam enni, amit végül felkockázva gombával és baconnal nyársara húztam. Így aztán szegény rizottó köretté avanzsált, mondjuk nem kifejezetten passzolt a nyárssal, de én mindenesetre jóllakott ovis lettem (o; Még a macska is elégedett lehetett, mert nem hiába esett extázisba a halszagtól, megkapta a bőrét (;

Almás-diós rizottó gorgonzolával

Hozzávalók (2 főre):

• 200 g rizottó rizs
• 1 hagyma
• vaj, olívaolaj
• fehérbor
• zöldség alaplé (tartsuk melegen)
  
• egy marék aprított dió
• 75 g gorgonzola
• kb. 2 marék reszelt parmezán
• 1,5 kisebb savanykás alma
• citromlé, só, bors, kakukkfű, majoranna

A hagymát vágjuk apróra, daraboljuk fel a gorgonzolát, vágjuk kis kockákra az almát (héjastul) és csöpögtessük meg citromlével, hogy ne barnuljon meg. A diót száraz serpenyőben pirítsuk, amíg illatozni kezd. A friss fűszerekről csipegessük le a leveleket, és aprítsuk fel.
A hagymát egészen lassan pirítsuk üvegesre a vaj és olívaolaj keverékén. Adjuk hozzá a rizst és jól keverjük össze, hogy minden rizsszemet bevonjon az olaj. Öntsük rá a bort, majd várjuk meg, amíg a rizs teljesen felitta. Ezután fokozatosan, merőkanalanként adjuk hozzá az alaplevet, mindig megvárva, hogy felszívja a rizs az előző adagot. A rizst nem kell teljesen szétfőzni, egy picit legyen "roppanós".
Ha a rizs kész, keverjük hozzá a sajtokat, az almát, a diót, a fűszereket és egy kis vajat, majd fedjük le pár percre, amíg a sajtok felolvadnak.

Megmondom őszintén, fogalmam sincs, hogy mennyi levet vesz fel a 200g rizs, mert én mindig pohárral mérem, hogy utána tudjam mennyi vizet kell rá önteni. Én a saját étvágyamat figyelembe véve egy deci rizst számolok egy adagnak, ha köret. Most két decit vettem, és így hogy hozzájött az alma meg az egyebek, 3 kisebb adag lett. (én Kochfroshtól vettem a receptet, de egészen eredetiben Jamie Oliver)

Kochfrosch: Apfel-Walnuss-Risotto mit Gorgonzola

Teasütemény

Ismét a karácsonyi könyv egy receptje, még kinéztem egyet, amit meg szeretnék csinálni. A bögrés mértékegységgel továbbra sem vagyok kibékülve, szerintem megint nem olyan lett az állaga a tésztának, mint kellene, de a végeredmény nem lett rossz.
Ellenben a recept borkősavat ír, ami nem volt itthon, ezért én úgy véltem sav-sav, jó lesz a citromsav is. Hát... aki megcsinálja a receptet inkább ne helyettesítse (o; Itt-ott kissé savanyú lett a keksz :) Ellenben jó alapkeksz, kísérletező kedvűek nyugodtan ízesíthetik valami mással, pl akár remek citromos kekszet is lehet belőle csinálni, csak ne citromsavat tegyünk bele hanem citromhéjat/levet.
Próbának viszont szerintem érdemes elfelezni az adagot, mert ipari mennyiség lesz belőle, a leírás szerint 8-9 tucat, és valóban elég nagy kupac lett, igaz nem számoltam pontosan mennyi.

Teasütemény

Hozzávalók:

• 3 bögre kristálycukor
• 2 bögre sütőmargarin
• 2 tk. vanília
• 4 tojás
• 5 1/2 bögre liszt
• 4 tk. borkősav
• 2 tk. szódabikarbóna
• 1/2 tk. só
• 1 bögre finomra aprított mandula, dió vagy pekándió

1. Melegítsük elő a sütőt 190°C-ra.
2. Közepes fokozatra kapcsolt botmixerrel keverjük krémesre a cukrot, a margarint és a vaníliát. A tojásokat egyenként adjuk hozzá a masszához. Keverjük a tésztát teljesen simára.
3. Szitáljuk egy másik tálba a lisztet, szórjuk bele a borkősavat, a szódabikarbónát, a sót és az aprított diót és keverjük össze. Adjuk a margarinos keverékhez, és alaposan dolgozzuk össze vele.
4. Gyúrjunk a tésztából dió nagyságú golyókat. Lapítsuk szét őket a tenyerünkkel. Tegyük őket egymástól 5 cm távolságban egy kikenetlen sütőlemezre. Süssük 8-10 percig.
5. Hagyjuk 2 órán át hűlni rácson.

Nem tudom egyébként miért van mindenütt a receptekben botmixer, szerintem a fordító elnézett valamit, nyilván habverőt használtam. A 2 órás száradást sem tartottam be, mert szerintem nemhogy rács, de úgy általában elég hely nincs egy normál konyhában ahhoz, hogy az összes sütit kirakva lehessen szárítani (:

Heidi Tyline King - Karácsonyi ötletek bibliája: Teasütemény