Birsalmasajt

Mindig is szerettem, de sosem csináltam. Valahogy bennem az a kép élt, hogy ez valami nagy munkával járó mutatvány és csuda körülményes dolog. Hát kérem szépen semmivel sem bonyolultabb, mint a lekvárfőzés. Most tekintsünk el attól, hogy én a figyelmetlenségem okán többet dolgoztam vele, mint kellett volna (: 

Egy barátnémnál voltam vendégségben Baranyában, ahol is megemlítettem, hogy szeretem a birsalmát, és erre rögtön kaptam egy egész szatyorral. Nagyon szépek voltak, meg egyébként sem akartam, hogy kárba vesszen, hát nekiálltam a birsalmasajtnak. Igaz, hogy minden receptben le van írva, hogy nem kell meghámozni, de valahogy nekem ez minden alkalommal elkerülte a figyelmemet, és gondosan meg is hámoztam az almákat. Sajnos (nézőpont kérdése mondjuk) kukacosak voltak az almák, így aztán az nem jöhetett szóba, hogy egészben megfőzzem őket. Kibelezni sem volt egyébként túl nehéz, annyira azért nem kemények. Miután feltettem az almákat főni, szépen lementem a spájzba tálakat keríteni. Közben gondoltam rendbe szedem az üvegeket is, ellesz a birs a lábasban, víz is van, baj nem lehet. Na persze, hogy lett baj. Mire felértem, addigra ujjnyi vastagon feketén odaégett a massza (: Gyorsan átöntöttem másik lábasba, szerencsére az ízén és a színén nem látszott meg a baleset, de a lábost jó sokat kellett sikálnom (:

Eddig mindenkinek ízlett a végeredmény, de azt hiszem tényleg kellett volna bele a héj, egy kicsit talán jobb állaga lenne. Sebaj, majd legközelebb okosabban csinálom (;

Birssajt 

A megmosott, de meg nem hámozott birset annyi vízzel, hogy jól ellepje, addig főzzük, míg jól megpuhul. A vizet - ha maradt rajta - leszűrjük róla, a gyümölcsöt átpasszírozzuk, megmérjük és ugyanannyi cukorral és minden kilóra 1/2 citrom levével addig főzzük, folytonos kevergetés közt, míg a kellő sűrűséget eléri. Vagyis, míg a tányérra öntött csepp nem folyik szét, hanem rögtön megalszik. Ezután tovább keverjük, míg kissé kihűl. Langyosan beletöltjük  vízzel kiöblített formákba, vagy kis tányérokba és megszárítjuk. Ez 1-2 nap alatt megtörténik. Ekkor deszkára vagy porcelántálakra borítjuk s pár napi szárítás után dobozokba rakjuk, de jó, ha a doboz tetejét több helyen kilyukasztjuk. Nagyon jó a birssajt, ha mielőtt formákba öntenők, dióbelet, vagy meghámozott mandulát keverünk bele.

Az Ínyesmester szakácskönyve, 433. o.

Birsalmasajt

Az érett birsalmákat felszeleteljük, magházuktól megtisztítjuk, majd héjával együtt forró vízben puhára főzzük. Leszűrjük és áttörjük.

Minden kg áttört gyümölcsre 80 dkg cukrot számítunk. Állandó keverés mellett addig főzzük, amíg a lábas alja láthatóvá válik. Ekkor adjuk hozzá a cukrot. További 15-20 percig főzzük. Dúsíthatjuk durvára vágott dióval vagy hámozott, darabolt mandulával.

Vízzel kiöblített őzgerincformába öntjük és másnapig hagyjuk dermedni. Kiborítjuk, és még 2-3 hétig száraz helyen száradni hagyjuk. Ezután celofánba csomagoljuk, és a kamrában tároljuk.

Szalay Könyvek - Családi szakácskönyv, 577. o.

Pritaminpaprika (paradicsompaprika) télire

Csudálatosan szépséges ősznek vagyunk kérem szépen tanúi, nem győzök örömködni a szép időre való tekintettel. Most van szezonja ráadásul az egyik kedvenc zöldségemnek, a pritaminparikának, avagy paradicsompaprikának, ahogy nálunk ezt hívják. 

Korábban mindig a nagymamám szokta ezt eltenni télire, és mindenkinek nagy kedvence. Érdekes módon idehaza mi sosem csináltunk, meg valamiért ilyen paprikát sem nagyon ültettünk. Ennek köszönhetően a téli készlet nagyban függött a terméstől. Idén viszont megvilágosodtam, hogy mi volna, ha egyszerűen elmennék a piacra, vennék én paprikát és eltenném. Amúgy sem elvárható a 88 éves nagyanyámtól, hogy ezt megcsinálja. Gondolatot tett követte, és most itt sorakoznak a szépséges üveg savanyúságok. No persze az majd csak később derül ki, hogy valóban sikerrel jártam-e, de őszintén reménykedek, hogy lesz olyan jó, mint a nagymamáé. Szerettem volna kisebb paprikákat venni, mert azokból szerintem pofásabb gerezdeket lehet vágni, és csinosabban mutat az üvegben, de abból csak olyan fonnyadtakat láttam, hogy azt inkább nem vettem.

Sajnos nem tudtam megkerülni, hogy valamilyen tartósítószert használjak, de hát ezeket a paprikát mégsem lehet kiforralni, mert összeszottyadnak. Így aztán igyekeztem körültekintően eljárni, és kiforralni a befőttesüvegeket, meg a páclének is felforralni a vizet és visszahűteni. Tudom, hogy ezt amúgy is meg kéne csinálni, de az uborkát az ember kiforralja, a lekvárt halálra főzi, szóval ott elég minimális a valószínűsége annak, hogy a tél folyamán megromoljon. Remélem itt sem lesz baleset, és majd januárban is vidáman ehetjük a savanyúságot.

Felöntőlé paprikához

Hozzávalók:

• 1 liter víz
• 1,5 dl 20%-os ecet
• 1 ek. só
• 20 dkg cukor
• mustármag
• késhegynyi kénpor (nátrium-benzoát)

A paprikákat megmossuk, kimagozzuk, cikkekre vágjuk és az üvegekbe rakosgatjuk. Én kb. 2 tk. mustármagot raktam egy 720 ml-es üvegbe, meg dobtam bele pár szem borsot is, igaz ez nem szerepel a receptben. Elkészítjük a páclevet is, felöntjük vele az üvegeket, hogy teljesen ellepje a paprikákat majd gondosan rátekerjük a fedőt.

3 kg paprikához (pucolatlan) kb. 3 liter levet használtam el.

Kökénylekvár

Nohát végül csak sikerült a múltkor beígért művet publikálni. Sajnos a héten nem kedvezett a beosztásom semminek igazából, gyakorlatilag percre pontosan ki volt számolva az időm.
Amin a címből is kiderül, főztem lekvárt kökényből. Amerre szoktam járni futni temérdek bokor van az út szélén, és már nyáron is néztem őket, hogy mennyi szép nagy bogyó van rajtuk, nem igaz, hogy ebből nem lehet semmit csinálni. Nem nagyon néztem körül, csak az otthoni szakácskönyveket lapoztam meg, és azokban nem volt kökénylekvárrecept.

Mindenesetre végül megfőztem úgy, ahogy bármilyen más gyümölcsöt is megfőzne az ember. Összesen 2,4 kg gyümölcsöt szedtünk tesómmal, de azt már nem mértem le, hogy végül mennyi maradt belőle. Elvileg ez ugye akkor jó, amikor egy picit megcsípi a dér, hát ez egészen szép feszes és kemény volt, de ha már kimentünk hát leszedtük, akár fagyott akár nem :) Persze ki nem magoztam vagy ilyesmi, hanem megvártam, amíg jól megpuhul, és szűrőn átpaszíroztam. Nem volt szórakoztató, meg kell mondjam, nem túl könnyű, mert viszonylag nagyok a magok benne. Ellenben amin egészen meglepődtem, hogy vizet kellett öntenem hozzá. Először mikor kezdett szétfőni sűrűnek találtam, gondoltam öntök hozzá egy pohár vizet, hogy biztosan ne kapjon oda, aztán majd azt úgyis elfőzöm belőle. A vége az lett, hogy legalább 1,5 liter vizet hozzáöntöttem, és így lett normális lekvár állaga. Kihűlés után mondjuk rendesen belekeményedett az üvegbe, nem esett le az aljára még egy hét után sem, miután visszaforgattam az üvegeket, úgyhogy tényleg kíváncsi leszek rá milyen állaga van :) Összesen 20 dkg cukrot tettem bele, ami nagyon kevés, még az én fogalmaim szerint is, de ahogy megkóstoltam, én elég jónak éreztem. Az majd csak később fog kiderülni milyen is valójában, mert csak egy kicsi maradt, amit fotózni tettem tányérra, és azt végül apukám ette meg, így én csak annyira kóstoltam, amennyire a cukrozás miatt kellett.
A színe egyébként szép, érdekes, igazából nem olyan mint a fotón. Sokkal inkább lilába hajlik, mint bordóba, nem tudnám semmilyen más lekvárhoz hasonlítani.

Kökény (Prunus spinosa): Egész Európában elterjedt cserje, a rózsafélék családjába tartozik.
Virágjából vízhajtó, enyhe hashajtó tea készíthető, ami húgyúti betegségek ellen is használható. A termés C-vitaminban gazdag, kiváló roboráló szer, immunrendszererősítő.

Áfonyalekvár

Azt gondoltam idénre már nem nagyon lesz semmi befőznivaló, pláne hogy most nem töltöm otthon az időt. Nem vagyunk nagy lekvárevők, tavaly főztünk lekvárt, szóval idénre nem terveztük. Viszont anyukámék voltak Erdélyben, és vettek egy vödör (10 liter) áfonyát a piacon. Igazából sosem ettem még áfonyát csak úgy magában, eddig mindig csak a kis átlátszó plasztikdobozokban láttam az üzletben. Meg is lepődtem most kicsit, mert ezek kifejezetten picurkák voltak, nem olyan nagyok, mint a boltban kapható. Node persze ez vadon termett, nem valami kertészetben. Sajnos idő nem nagyon volt rá, hogy kiagyaljunk valami izgalmas receptet hozzá, mert kezdett már kissé pálinkás szaga lenni. Végül pár dobozzal gyorsan lefagyasztottunk, a maradékot pedig megfőztük lekvárnak.
Én azért gondoltam egy kicsit kísérletezek, úgyhogy két kisebb üvegre való lekvárba tettem vaníliát. Attól tartok viszont, hogy túlságosan sok lesz a vanília benne. Beleszórtam a magokat, meg a szárat is beledobtam, amit az üvegekbe töltés előtt kihalásztam. A forró lekváron szinte egyáltalán nem érződött a vanília íz, de maradt egy kevés, amit kistányérba öntöttem, és ezen miután kihűlt, bizony eléggé kiütközik. Nem tudom mit fog még csinálni az üvegben a lekvár, talán nem lesz annyira nagyon vaníliás mégsem :)
Viszont ezek a picurka bogyók elképesztően fognak. Ettem én már szedret, meg bodzát, de azok sem színeznek ennyire. Még a fogam is kék lett a lekvártól, a nyelvemről nem is beszélve :) Nem kifejezetten ideális hétköznapi reggelizős lekvár, vagy csak alapos fogmosással (o;
Receptet nem írok, mert igazából nem lehet tudni mennyi volt a gyümölcs, és hogy mennyi cukor ment hozzá. Én általánosságban kb 20 dkg cukrot számolnék egy kg gyümölcsre, vagy legalábbis minél kevesebbet. Az áfonya kissé kesernyés, a vanília pl. sztem elvette ezt az ízét, de majd ez akkor derül ki igazán mikor felbontjuk az üveget.

Ecetes torma házilag

"Kérjük senki ne próbálja ki otthon!" - ez volna a helyénvaló kezdés :) A dolog úgy kezdődött, hogy tavaly elszántották a kertben lévő tormabokrot. Tavasszal aztán láttuk, hogy mindenfelé nő a kertben, anyukám neki is állt irtani. Én meg sopánkodtam, hogy jajj az a sok szép torma, hadd nőjön csak, így végül elég sok megmaradt. Aztán most ősszel már én is beláttam, hogy meglehetősen elburjánzott, így nekiálltunk kiásni. De milyen kár lenne azokért a szép gyökerekért, kb. a harmadát kiválogattam, hogy azt majd szépen megpucolom és remek ecetes torma lesz belőle.
Volt már korábban is, hogy kaptunk egy-egy kis üveg ecetes tormát, az ember lelkesedett, hogy ha beleszagol, hogy csavarja az orrát, de becsukta az üveget és aztán minden rendben is volt. Mit nem adtam volna érte, ha most is csak úgy egy mozdulattal el lehetett volna zárni a tormaszagot... A pucolás még hagyján volt, hát érződött, hogy jó anyag, de semmi különös. Hanem a darálás... Először próbálkoztunk a remek NDK gyártmányú tekerős darálóval, de sajnos az már kissé kopott, úgyhogy nem vitte túl jól. Már itt lehetett sejteni, hogy baj lesz. Aztán fogtam a kézi sajtreszelőt, gondoltam majd az jó lesz, de ezzel már ki kellett mennem a teraszra. Végül úgy döntöttünk, hogy elővesszük az elektromos húsdarálót, ezzel lehetett a leghatékonyabban miszlikbe aprítani a tormát. Iszonyatos volt, ennél jobb szót nem tudok rá mondani. Bárkit lebeszélnék róla, hogy pénzért tormát vegyen és otthon reszelgesse. Mi ledaráltunk több, mint 1,6kg pucolt gyökeret, de szentül fogadkoztunk, hogy ilyet soha többet nem csinálunk. Ahogy anyukám találóan megjegyezte: ezzel vallatni lehetne (; Az ember alig bírja kinyitni a szemeit, folyik a könnye meg az orra. A szájon át lélegzés sem segít, mert akkor meg a torkot csípi nagyon. Aztán az egészben az volt a legjobb, hogy miután végigszenvedtük a darálást, gyorsan beletömködtük üvegbe, hogy majd így elosztogatjuk. Biztos, ami biztos alapon utánanéztem, mégis milyen páclevet kéne rá önteni, amikor is kiderült, hogy ha nem kerül rá ecetes lé, akkor egyrészt megbarnul, másrészt elveszik az ereje. Úgyhogy gyorsan Chili&Vanilia páclevét alapul véve kavartunk rá levet is, de igazából nem tudjuk, hogy milyen lett a végeredmény. Örültünk, hogy lezárhatjuk az üvegeket (; Szóval sikerült majdnem kárba veszejteni a sok munkát, bár még így sincs kizárva a kudarc :)

Egy kis tudomány: a torma csípősségéért az allil-izotiocianát nevű vegyület a felelős. A növény önmagában nem tartalmazza ezt a vegyületet. A gyökérben a szinigrin nevű vegyület található meg, amelyet a mirozináz enzim alakít allil-izotiocianáttá. Az enzim a vágási felületen szabadul fel, magyarán minél nagyobb a felület, annál csipősebb lesz a torma. Az allil-izotiocianát egyébként erős antibakteriális és antifungális hatással rendelkezik. Ez az anyag adja egyébként a mustármag és wasabi csípősségét is.

Körtebefőtt

Ez a befőtt is kísérleti stádiumú. Szintén az ihlette, hogy nem bírtunk ennyit megenni, mint amennyi a fán termett. A körték amúgy kiváló Vilmoskörték, édesek, lédúsak. Már persze befőttnek nem a szép sárga, pirosas foltos érett példányok valók, hanem a még kissé zöldek.
A befőttet az őszibarackbefőtt mintájára csináltam. Idén úgy néz ki, hogy őszibarackot nem teszünk el, így aztán kísérletezek a körtével.
A körtéket meghámoztam és megházukat kivágtam, majd citromos vízbe kockáztam őket. A körte talán jobban nézne ki félben/negyedben vagy szeletben, de mivel viszonylag kicsik az üvegek, hát inkább felkockáztam. A kockákat aztán a citromos lével együtt az üvegekbe kanalaztam, majd mindegyikre tettem egy csapott kávéskanálnyi cukrot. Az üvegek kb. 3 decisek (gombás, tésztaszószos, ánkölbenszes stb). Ezután a szokásos módon lábosba állítottam őket, felöntöttem vízzel majd kiforraltam. Meglátjuk milyen lesz, nagyon szép fehérek, remélem később sem barnulnak majd sokat :)

Még mindig szilva

Nem mondom, hogy ez lesz az utolsó szilvás bejegyzés, mert van még a fán, de egyelőre nincs több a tarsolyban (o;
Meg kell mondjam, ezt a két receptet még sosem próbáltam, így nem tudom megmondani, hogy milyen lesz, de mindenesetre közzé teszem, hátha másnak is kedve támad kísérletezni. Vagy legalábbis van egy csomó szilvája :) Ha el nem felejtem, majd később mellékelek fotót is. Mondjuk akkor volna jó, amikor majd kibontjuk őket.

Konyakos szilva

A megmosott és lecsurgatott szilvákat tűvel megszurkáljuk. Egy nagy cserépedényt (rumosfazék) vagy uborkás üveget háromnegyed részéig - egy kiló szilvához egy kiló cukrot számolva - megtöltünk. Annyi konyakot öntünk rá, hogy jól ellepje, és fahéjjal ízesítjük, utána könnyedén megkeverjük. Az edényt a saját fedőjével vagy egy kistányérral lefedjük, és időnként megkeverve 10 hétig állni hagyjuk. Az érlelési idő leteltével a fahéjakat kihalásszuk, és a gyümölcsöt kisebb üvegekbe átmerve lezárjuk. Megkezdve is hónapokig eláll.

Nem tettem bele ennyi cukrot, de nem emlékszem, hogy mennyit :) Mindenesetre egy 3 literes befőttes üveget használtam, egyelőre a spájzban gondolkozik. Felírtam a naptárba, mikor kell kiszedni (; Apukám időnként ilyen-olyan alkalomból kap valamilyen szeszt, ami többnyire brandy, vagy whisky, ellenben senki nem szereti nálunk. Így aztán próbálkozhatok ilyen drága alapanyagokkal, mert van több üveggel is a spájzban :) Még szerencse, hogy nem romlanak meg :)

Ecetes szilva

Hozzávalók:

• szilva
• 2 dl borecet (én fehéret használtam)
  
• 13 dl víz
• 1 citrom
• fahéj
• 35-40 dkg cukor

A szilvát megmossuk, és lecsepegtetjük, majd üvegekbe rakjuk. A vízből, ecetből, cukorból szirupot főzünk a fahéjjal és a citromhéjjal (a citromot zöldséghámozóval hámozzuk meg) majd forrón a szilvákra öntjük. Az üvegeket lábosba rakjuk, felöntjük vízzel majd kiforraljuk és a vízben hagyjuk kihűlni.

A recept alapja Horváth Ilona ecetes szilvája. Ott úgy írja, hogy a szilvákat tegyük porcelán edénybe, és ott öntsük rá a szirupot, majd miután kihűlt, akkor tegyük a szilvákat üvegbe. Valóban egy kicsit összementek a szilvák, látszik az üvegben, hogy úsznak, és még kb. két szilva férne bele. De úgy döntöttem ez nem akkora veszteség, nomeg megtöltögettem az üvegeket, hogy lássam mennyi szilva kell, és nem nagyon akartak kijönni. Legfőképp ezért nem forráztam őket tálban (;

Szilva és bodza

Ez a hét eddig nem volt kifejezetten sikeres. Tegnap főztem bodza lekvárt, de nem vagyok benne biztos, hogy megérte a sok pepecselést. Hősiesen megküzdöttem a csalánokkal és az erdei vöröshangyákkal, de legalább nem kellett messze mennem, hogy tudjak eleget szedni :) Már főztem kétszer is, először körtével, az teljesen jó lett. Másodjára csak magában, de akkor az volt az érzésem, hogy csak magból áll a lekvár. Így aztán idén átpasszíroztam, igaz időközben utána is olvastam, és kiderült, hogy a magok mérgezőek (meg az éretlen bogyók is). Aki szintén szeretne bodzát enni, az figyeljen, hogy csak a fekete bodza (Sambucus nigra) terméseit szedje. Ami nem bokron nő, hanem csak egy lágy száron lengedezik, az nem jó. Pedig milyen szép nagy tányérok vannak mindenfelé az út mentén :)
Szóval hősiesen lebogyóztam, több, mint 2,5 kg bogyó lett. Szépen megfőztem, átpasszíroztam, nem maradt valami sok :) Mivel nagyon híg volt, gondoltam belevágom a két körtét, amit délután hoztam a kertből, hogy majd azok egy kicsit összefogják. Remekül fog egyébként, a körtedarabok úgy néztek ki mintha céklát vágtam volna bele :) Szóval a körtét csak úgy krumplinyomóval nyomtam össze, meg adtam hozzá 10 dkg cukrot. Az állaga nem túl jó, attól tartok, hogy az üvegben sem gondolja majd meg magát, kellett volna adni hozzá valami zselésítő anyagot. Az íze kicsit kesernyés, de azzal azt hiszem nem igazán lesz gond. Fotót nem készítettem, nem hiszem, hogy bármi látszana rajt, teljesen fekete a lé. Még a vajas kenyéren, vékony rétegben is :) Szóval a konklúzió az, hogy bármennyire is szimpatikus, szerintem nem igazán éri meg a sok szöszmötölést. Idén legalábbis már biztosan nem csinálok többet :) Mindenesetre azon a véleményen vagyok, hogy érdemes összefőzni valami más gyümölccsel, körtével, vagy szilvával.

Kinéztem még egy szilvaleves receptet is, de az sem aratott nagy sikert. Szerintem nagyon sűrű lett, és át is kellett volna szűrni, mert az úszkáló szilvahéj darabkák nem néznek ki túl jól. Igaz, hogy a szilva is lehetett volna érettebb, az valószínűleg sokat javított volna az ízén, mert így inkább csak olyan édes-krémes. Ha valaki megcsinálja, megírhatná, hogy neki milyen lett :)
Valamint szomorúan tapasztaltam, hogy az én elképzelésemmel ellentétben, a főzőtejszín és a habtejszín nem csak a nevében különbözik. A főzőtejszínből nem sikerült habot verni, legközelebb majd okosabb leszek (o;
Update: tesóm és apukám egészen el volt ragadtatva tőle. Apukám még parfét is vizionált, hogy annak milyen jó lenne. Talán akkor csak az én ízlésemet nem találta el :)

Részeges-illatos szilvakrémleves

Hozzávalók:

• 1 citrom
• 60 dkg érett, magvaváló szilva
• 15 dkg cukor
• 2 dl félédes fehérbor
• kisujjnyi fahéj, 4 szegfűszeg
• 1 tasak vaníliás pudingpor
• 2 dl tejföl
• 2 dl tejszín

A citromot megmossuk, 2 kisujjnyi sárga héjat vékonyan levágunk róla, levét kinyomjuk és átszűrjük. 4 nagyobb szem szilvát félreteszünk a díszítéshez, a többit megmossuk, kimagozzuk, vékony gerezdekre/kisebb darabokra vágjuk.
Folyamatosan keverve világosbarnára pirítjuk a cukrot, azonnal felöntjük a citromlével és a borral. Hozzáadjuk a szilvát, a citromhéjat, a fahéjat és a szegfűszeget, mérsékelt tűzön, fedő alatt puhára főzzük (4-5 perc). A citromhéjat és a fűszereket kidobjuk.
Elkeverjük a pudingport 7,5 dl vízzel és a tejföllel. Botmixerrel péppé-krémmé zúzzuk a szilvát, hozzáadjuk a pudingos keveréket, fedő nélkül felforraljuk (könnyen kifut!). Hideg vízfürdőben lehűtjük, és legalább 3 órára hidegre tesszük.
Tálaláskor elnegyedeljük és kimagozzuk a félretett szilvaszemeket. A tejszínt felverjük, felét lazán beleforgatjuk a levesbe és tálkákba/erőleveses csészékbe merjük. Tetejüket a maradék tejszínhabból formázott habgaluskákkal, a szilvagerezdekkel, néhány csipet pirított mandulaforgáccsal és mentalevélkékkel díszítjük.
A fűszereket érdemes tealabdába tenni, hogy utána könnyebb legyen kihalászni, de legalábbis megszámolni, hogy hányat tettünk. Én egy szegfűszeget nem találtam meg :)

Nők Lapja 2008/08/13

Sárgabarack lekvár

Kaptunk valahonnét sárgabarackot, úgy kb 5 kg-t. Mivel sajnos ezek hullott barackok, nem is annyira szépek, és főleg nem annyira érettek. Természetesen az ember nem eszik meg ennyit, pláne, hogy nem is elég finomak, nyilván gombóc sem jöhet épp ezért szóba, hát nem maradt más megoldás, mint a lekvár. Majd jól megcukrozzuk (o;

Ízbolygónál láttam mindenféle izgalmas ízesítésű sárgabarack lekvárt, de egyrészt egyikhez sem lett volna itthon minden adalék, másrészt kicsit bátortalanabb is vagyok :) Bár részben azért is, mert a család húzná az orrát, igaz nem feltétlen kellene tudniuk, hogy mitől olyan ízű, amilyen :) Szóval annyiban maradtam, hogy mindenképp akarok bele főzni valami alkoholt. Lementem a spájzba, és körülnéztem, mi az, ami passzolna. Gondoltam tokajira, viszont ha megbontok egy üveggel, ki issza meg a maradékot? Van egy fél literes üvegben egy 10 év körüli tokaji furmint, felteszem ez elég drága lehet, így inkább ezt is békén hagytam. Itt már sejtettem, hogy a bor nem lesz jó választás, mert azt ha megbontjuk, meg is kell inni, de senki nem szereti az édes bort. Így végül a jó házi szilvapálinkát választottam, nem bántam meg (;
Egyébként néztem sok más receptet is, hátha van valami, ami kicsivel több, mint a hagyományos, de nem találtam érdemit. A mai Nők Lapjában is van egy, de az is csak a klasszikus. Ellenben továbbra sem értem, miért kell a lekvárba annyi cukor. Eddig sem tettünk bele fél kilót, most meg még óvatosabb voltam, és nekem még így is nagyon ízlik. Volt itthon egy doboz befőző cukor, azt akartam kipróbálni, aztán gyorsan vissza is tettem a polcra, miután megláttam, hogy nem csak a pektinnel több, hanem van benne ízfokozó meg tartósítószer is.

Sárgabarack lekvár

Hozzávalók:

• 1,5 kg sárgabarack (hámozva, magozva)
• 20 dkg cukor
• 1 tk őrölt fahéj
• 1 dl szilvapálinka

A barackokat néhány percre forróvízbe mártottam, majd ha kihűltek kissé, lehúztam a héjukat és kimagoztam őket. Megmondom őszintén nem tudom meddig főztem a barackot :) De ha már jó sok leve van, és a barackok is jól szétfőttek, akkor botmixerrel megturmixoltam. Nyilván mindenki ízlése szerint turmixolja, mi nem szoktunk darabokat hagyni benne. Végül hozzáadtam a cukrot, fahéjat és a pálinkát. Ne hajoljunk a lábas fölé mert akkor valaki másnak kell a lekvárt üvegekbe merni (o; A cukorral már csak pár percig forraltam a lekvárt, vigyázni kell vele, mert ha nem kavarjuk akkor köpköd. Végül a lekvárt tiszta, jól záródó csavaros fedelű üvegekbe mertem. Az üvegeket állítsuk fejre, és hagyjuk így kihűlni.

Ecetes uborka télire

Sokan komoly ördőngösségnek tartják a befőzést, pedig szerintem egyáltalán nem az. Persze azért ha úgy csinálnánk mint nagyanyáink, akiknek mindent így kellett télire tartósítani, akkor valóban nem lenne móka. De néhány üveg akármi eltevése igazán nem nagy fáradtság.
Korábban akadtak ismerősök, akik foglalkoztak uborka termesztéssel, és akkor ők hoztak egy rakomány uborkát, amit aztán lehetett sikálni és üvegekbe rakni. Idén csak az van, ami a kertben terem, így aztán csak apránként gyarapodnak az üvegek a polcon.

Ecetes uborka

Hozzávalók:

• 4 liter víz
• 1 liter 10%-os ecet
• 12 dkg só
• 45 dkg cukor

Az egészet összekeverjük, egy kicsit felmelegítjük, hogy gyorsabban oldódjanak a szilárd hozzávalók, majd langyosan az üvegebe merjük
A képen egy 'standard' 720 ml-es üveg van, ahhoz adom meg a hozzávalókat:

• 40 dkg uborka
• 1 tk sárga mustármag
• 1 kisebb babérlevél
• 10 szem feketebors
• ujjnyi torma
• kapor
• 2-3 gerezd fokhagyma

Az uborkákat körömkefével megsikáljuk, majd leöblítjük. A kaprot az üveg aljára tesszük, majd az uborkákat szorosan az üvegbe állogatjuk. A tormát és a fokhagymákat az uborkák közé dugdossuk. Végül beleszórjuk a mustárt és a borsot és a babérlevelet. Egy ilyen üvegbe kb. 2-3 dl lé kell, ezt langyosan rámerjük és a fedőt szorosan rátekerjük.
Az üvegeket egy nagy fazékba állítjuk és felöntjük vízzel. A víz legalább 3/4 részig lepje el az üvegeket. Az egészet felforraljuk, és forrástól számítva 5-10 percig főzzük. Nem kell hogy lobogjon, mert akkor ugrálni fognak az üvegek :) Esetleg lehet tenni konyharuhát a fazék aljába, és arra állítani az üvegeket, akkor nem fognak zörögni. Az üvegeket hagyjuk a vízben kihűlni.
Előfordulhatnak kisebb balesetek, nálunk pl most egy üvegnek egyszerűen levált az alja :)
Nekünk ezzel a módszerrel még mindig remekül bírták egész télen az üvegek, ha valamiért mégis megromlik, az talán inkább azért van, mert rosszul zárt a tető. Természetesen felbontás után ezt hűtőbe kell tenni, hiszem nincs benne tartósítószer.