Szilva és bodza

Ez a hét eddig nem volt kifejezetten sikeres. Tegnap főztem bodza lekvárt, de nem vagyok benne biztos, hogy megérte a sok pepecselést. Hősiesen megküzdöttem a csalánokkal és az erdei vöröshangyákkal, de legalább nem kellett messze mennem, hogy tudjak eleget szedni :) Már főztem kétszer is, először körtével, az teljesen jó lett. Másodjára csak magában, de akkor az volt az érzésem, hogy csak magból áll a lekvár. Így aztán idén átpasszíroztam, igaz időközben utána is olvastam, és kiderült, hogy a magok mérgezőek (meg az éretlen bogyók is). Aki szintén szeretne bodzát enni, az figyeljen, hogy csak a fekete bodza (Sambucus nigra) terméseit szedje. Ami nem bokron nő, hanem csak egy lágy száron lengedezik, az nem jó. Pedig milyen szép nagy tányérok vannak mindenfelé az út mentén :)
Szóval hősiesen lebogyóztam, több, mint 2,5 kg bogyó lett. Szépen megfőztem, átpasszíroztam, nem maradt valami sok :) Mivel nagyon híg volt, gondoltam belevágom a két körtét, amit délután hoztam a kertből, hogy majd azok egy kicsit összefogják. Remekül fog egyébként, a körtedarabok úgy néztek ki mintha céklát vágtam volna bele :) Szóval a körtét csak úgy krumplinyomóval nyomtam össze, meg adtam hozzá 10 dkg cukrot. Az állaga nem túl jó, attól tartok, hogy az üvegben sem gondolja majd meg magát, kellett volna adni hozzá valami zselésítő anyagot. Az íze kicsit kesernyés, de azzal azt hiszem nem igazán lesz gond. Fotót nem készítettem, nem hiszem, hogy bármi látszana rajt, teljesen fekete a lé. Még a vajas kenyéren, vékony rétegben is :) Szóval a konklúzió az, hogy bármennyire is szimpatikus, szerintem nem igazán éri meg a sok szöszmötölést. Idén legalábbis már biztosan nem csinálok többet :) Mindenesetre azon a véleményen vagyok, hogy érdemes összefőzni valami más gyümölccsel, körtével, vagy szilvával.

Kinéztem még egy szilvaleves receptet is, de az sem aratott nagy sikert. Szerintem nagyon sűrű lett, és át is kellett volna szűrni, mert az úszkáló szilvahéj darabkák nem néznek ki túl jól. Igaz, hogy a szilva is lehetett volna érettebb, az valószínűleg sokat javított volna az ízén, mert így inkább csak olyan édes-krémes. Ha valaki megcsinálja, megírhatná, hogy neki milyen lett :)
Valamint szomorúan tapasztaltam, hogy az én elképzelésemmel ellentétben, a főzőtejszín és a habtejszín nem csak a nevében különbözik. A főzőtejszínből nem sikerült habot verni, legközelebb majd okosabb leszek (o;
Update: tesóm és apukám egészen el volt ragadtatva tőle. Apukám még parfét is vizionált, hogy annak milyen jó lenne. Talán akkor csak az én ízlésemet nem találta el :)

Részeges-illatos szilvakrémleves

Hozzávalók:

• 1 citrom
• 60 dkg érett, magvaváló szilva
• 15 dkg cukor
• 2 dl félédes fehérbor
• kisujjnyi fahéj, 4 szegfűszeg
• 1 tasak vaníliás pudingpor
• 2 dl tejföl
• 2 dl tejszín

A citromot megmossuk, 2 kisujjnyi sárga héjat vékonyan levágunk róla, levét kinyomjuk és átszűrjük. 4 nagyobb szem szilvát félreteszünk a díszítéshez, a többit megmossuk, kimagozzuk, vékony gerezdekre/kisebb darabokra vágjuk.
Folyamatosan keverve világosbarnára pirítjuk a cukrot, azonnal felöntjük a citromlével és a borral. Hozzáadjuk a szilvát, a citromhéjat, a fahéjat és a szegfűszeget, mérsékelt tűzön, fedő alatt puhára főzzük (4-5 perc). A citromhéjat és a fűszereket kidobjuk.
Elkeverjük a pudingport 7,5 dl vízzel és a tejföllel. Botmixerrel péppé-krémmé zúzzuk a szilvát, hozzáadjuk a pudingos keveréket, fedő nélkül felforraljuk (könnyen kifut!). Hideg vízfürdőben lehűtjük, és legalább 3 órára hidegre tesszük.
Tálaláskor elnegyedeljük és kimagozzuk a félretett szilvaszemeket. A tejszínt felverjük, felét lazán beleforgatjuk a levesbe és tálkákba/erőleveses csészékbe merjük. Tetejüket a maradék tejszínhabból formázott habgaluskákkal, a szilvagerezdekkel, néhány csipet pirított mandulaforgáccsal és mentalevélkékkel díszítjük.
A fűszereket érdemes tealabdába tenni, hogy utána könnyebb legyen kihalászni, de legalábbis megszámolni, hogy hányat tettünk. Én egy szegfűszeget nem találtam meg :)

Nők Lapja 2008/08/13