Sajtgolyó

Nekem a sajtgolyóról az jut eszembe, hogy ideális gyerek kaja, tutira nem fintorogna neki egy sem (: Nem jutott volna egyébként eszembe ilyet csinálni, a rántott sajtot sem tudom mikor ettem utoljára, nekem sajnos (?) nem igazán bírja a gyomrom az ilyesmit. Néha persze belefér a bűnözés meg hogy evés után egy óráig csak pislogni bírjon az ember (:

Egy kedves barátném meginvitált magukhoz nem rég, és mivel ő rettentő nagy rajongója úgy általában a sajtnak, ezért persze a sajtgolyó is felkerült a menüre - sült krumplival. Hogy igazán üssön (: Nekem mondjuk volt hozzá céklasaláta, hogy le bírjam nyelni, de meg kell hagyni, hogy remek volt. Kaptam is az ötleten, hogy utángyártom itthon, mert gyorsan el is készül. Persze arra megint nem bírtam rávenni magam, hogy olajban süssem ki, ahogy azt illene, szóval a fotón azért nincs igazán köze a golyóhoz az én gyártmányomnak (;

Sajtgolyó

Hozzávalók:

• 20 dkg keményebb sajt lereszelve (nálam trappista és karaván)
• 2 tojás
• zsemlemorzsa
• olaj
• fűszerek tetszés szerint

A sajtot vékonyan reszeljük le, keverjük össze a felvert tojásokkal. Formázzunk belőle jó diónyi golyókat, hempergessük meg a zsemlemorzsában és bő olajban süssük ki.

Ha túl lágy a massza, akkor szórjunk bele is egy kis morzsát. Ha teszünk bele valamilyen fűszert, akkor lehetőleg a felvert tojásba tegyük azt, még mielőtt belekerül a sajt. Ne úgy, mint én, hogy aztán meglepetésszerűen legyenek fűszeresek a golyók (;

Én ellapítottam a golyókat és grilleztem tepsiben.

Vámpírok bálja (o;

Én az a típus vagyok, aki egy szelet tarjából annyit eszik meg, amennyit a tányér szélére piszkál. Porcogóról, bőrről, belsőségről meg ilyesmiről szó sem lehet, bár nem vagyok szívbajos, szépen kiválogatom. De hogy megenni... na azt aztán nem. Belsőséget nagyjából évente egyszer eszek, és ez kimerül a dinszóvágásos resztelt májban. Igaz a májkrémet szeretem, de ebbe most ne menjünk bele, nincsenek egyébként illúzióim a bolti felvágottakat illetően (o;
Akad ellenben egy kivétel, ami az én elképzelésem szerint azért elég gusztustalan, de mégis nem csak hogy megeszem, hanem nagyon is szeretem. Ez pedig a pirított csirkevér. Eredetileg csak akkor jutottunk hozzá, ha a nagymamám csirkét vágott. Vannak ugyan csirke neveléssel és vágással foglalkozó ismerősök, de ők levágják a csirke fejét, az pedig nem jó,.Ilyenkor ugyanis nem csak a vére folyik ki a csirkének, hanem a begyéből is visszafolyhat mindenféle. Szóval csak úgy jó, ha tényleg csak a torkát vágják el szegény állatnak. Viszont valami ismerős ismerősén keresztül mégis találtunk olyan valakit a közelben, akinél így vágják a csirkét. Így aztán anyukám ma reggel beállított egy 720ml-es befőttesüvegnyi csirkevérrel :) Hozzá kell tennem, ha boltban lehetne venni, akkor azt nem enném meg.

Az elkészítés amúgy roppant egyszerű. Apróra vágott vöröshagymát pirítsunk olajon, majd a feldarabolt alvadt vért adjuk hozzá. Sózzuk, borsozzuk és szórjuk meg jól majorannával. Pirítsuk meg, hogy mindenhol fekete legyen. Én szoktam rá tenni ketchupot, ez nyilván nem valami elit dolog, de én amúgy is eléggé szeretem a ketchupot :)

Töpörtyűkrém

Avagy tepertő pástétom, ahogy a recept címe szól - szerintem ez egy sznob név (; Nagy családi klasszikus, csak és kizárólag házi töpörtyűből. Az a baj a boltiakkal, hogy egyrészt meglepően drágák, másrészt egyszerűen nem jók. Én magam ugyan nem eszem meg a töpörtyűt csak úgy magában, de a boltiakon látszik, hogy nincsenek rendesen kisütve/kinyomva. Rosszabb esetben hús is marad rajta, ami kisütés után kőkemény lesz, és olyan mintha apró kavicsokat is szórtunk volna a krémbe. Meg persze lehet kapni ilyet a boltban is, mármint ilyen nevű izét, de azért az nem ugyanaz :) Mondjuk persze olyat sem ettem még, nem volt merszem megkóstolni, de ez ránézésre is szimpatikusabb :)

Az elkészítés amúgy semmiféle szaktudást nem igényel, az eredmény pedig garantált :)

Töpörtyűkrém

Hozzávalók:

• 30 dkg töpörtyű
• 4 db kemény tojás
• 1 ek. mustár
• 1 kisebb fej vöröshagyma (lehet nem olyan kicsi is)
  
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 kk. vegeta
• késhegynyi pirospaprika, csipet bors
• 10 dkg vaj/margarin

Az egészet húsdarálón ledaráljuk és jól kikeverjük. Érdemes hagyni állni pár órát, esetleg egy egész napot is, hogy az ízek összeérjenek.

Dezső

Alapvetően az egészséges, mindenevő étrend híve vagyok. De az embernek nem csak teste, lelke is van, időnként azt is ápolni kell (;
Idehaza mi még minden évben vágunk disznót, és bár egyáltalán nem szeretem a mindenféle remegős-porcogós alkatrészeket, azért be kell vallani, hogy bizony van jó oldala ennek is. Nem ennék pl. sosem hurkát, ha itthon nem csinálnánk, és a sültkolbászért sem mennék messzire. De ilyenkor, évente egyszer nagyonnagyon jól esik. Nyilván területenként változó, hogy ki hogyan dolgozza fel a disznót. Nálunk pl. disznóvágáskor nem a vért sütjük meg, hanem resztelt májat csinálunk. Ezenkívül természetesen elmaradhatatlan a húsleves és a sülthús, meg a tóroskáposzta. Idén mondjuk nem anyukám állt a tűzhely mellett, de szerencsére akadtak kiváló szakácsnék. Ennek én rettentően örültem, mert most döbbentem rá, hogy bár nem ez az első disznóvágás amin részt veszek, mégis mennyire nem tudom hogyan is mennek a dolgok. Persze azért most már lényegesn gördülékenyebben megy az egész úgy általában, nem úgy mint mondjuk 10 éve.
Vacsorára pedig már kész a véreshurka meg a húsoskolbász is. De készül még szalonna meg sonka. Ezek persze nem azonnal fogyaszthatók, a szalonna kb 2 hétig, a sonka pedig kb 3 hétig gondolkozik a páclében, utána pedig a füstön. A húsoskolbász egy része is a füstre kerül, így tovább eláll. A rakottkrumpli szerintem ezzel a legjobb :) Nomeg a bőrök is páclébe kerülnek, hogy aztán lehssen belőlük főzni a kocsonyát. Ilyenkor mindig tele van a spájzban a kő mélytányérokkal, minden fellehető kicsit is mély tányérba kocsonya kerül, úgyhogy az egyéb levesek fogyasztásáról le kell mondani, amíg fel nem szabadulnak a tányérok (o;

Részemről a disznóvágás egyik nagy favoritja a friss sülthús. Nem tudom miért, de az valahogy mindig sokkal jobb, mint bármikor máskor. Nem csak a lefagyasztott húsból, hanem a boltban frissen vett húsból lévő sülthús sem érhet a nyomába. Talán csak a hangulat teszi, vagy az, hogy ilyenkor mindenféle húsok kerülnek bele, még melegen.

Igazán remek dolog jó puha kenyérrel tunkolni, meg a sült hagymákat, fokhagymákat kihalászni a tepsiből :) Persze aztán lehet mondani, hogy képmutatok, mert a húsokról mindig piszkálom lefelé a legkisebb zsírt is, de a disznóölés az igenis más... (o;

Mostanra pedig már a szalonna meg a kolbász is lekerült a füstről. Igaz a kolbász hamarabb kész van, hisz azt nem kell pácolni, ellenben nem is lehet azonnal megenni füstölés után. Nem tudnám igazából megmondani, hogy miért is, de szoktuk még hagyni érni/száradni. Tény, hogy meglehetősen puha, vágni még most is elég nehéz, jó éles kés kell hozzá.

Mondjuk lehet, hogy nem gyomorrontás után kéne a kolbásszal kezdeni, de nagyon megkívántam, és csak kicsit ettem (; Valamint megígértem, hogy csinálok fotót, igaz ez csak egy kicsi darab, nem a sok szál, ami a spájzban lóg. Talán ha készen lesznek a sonkák is, csinálok arról is képet.

Nodeszóval a friss, húsoskolbász így az igazi, kenyérrel, hagymával (lehetőleg lilával) meg sajttal. Mackósajtot szoktam favorizálni, de csak téliszalámis van itthon, az meg talán kicsit már túlzás lett volna (;