Kumpir

Tegnap megejtettük a kumpir evést, és bár a faszénen sütés hiányzott, jól sikerült.

Az egészben sült krumplinak sok variációja van, országonként változó. A kumpir a török változat, ahogy én hallottam egyenesen inkább isztambuli. Elég népszerű gyorskaja, sok helyen árulják. Örülök, hogy erre direkt felhívták a figyelmemet, hogy próbáljuk ki. Azt kell mondjam ideális vendégváró ezzel, hogy mindenfélével meg lehet tölteni. Alapvetően félbevágják, és a belsejét vajjal és sajttal pürésítik össze. Mivel én sajnos nem tudtam kérgesre sütni a héját, ezért a fél krumpliknak kanállal kiszedtem a belsejét, illetve annak egy részét és külön tálban kevertem össze a sajttal és a vajjal, majd visszakanalaztam a ladikokba. Ízlés szerint lehet az egyéb töltelékeket válogatni, gyakorlatilag minden lehet bele rakni. Nekem volt egy vegetáriánus vendégem is, ezért is döntöttem úgy, hogy megcsinálom ezt a vajas-sajtos alapot, és aztán utána mindenki a saját kedvére töltögeti a krumplikat. Majonéz vagy ketchup passzol a tetejére, bár mi végül nem tettünk semmit.


Jó nagy krumplikat válogassunk hozzá, úgy az igazi. A krumplikat sikáljuk meg alaposan, majd fóliában bő egy órát süthetjük a sütőben 220°C-on. Aki teheti süsse kérgesre a külsejét. Ha megpuhultak a krumplik, vágjuk ketté őket hosszában és a belsejét keverjük össze sajttal, vajjal és sóval. Erre pedig aztán tényleg tetszés szerint pakolhatunk már mindent. Nálam a következő töltelékek voltak: francia saláta, fekete olivabogyó, pirított bacon, virsli, hagymás pirított gomba, lilahagyma.
Jól ment hozzá a forraltbor (;

Isztambul képekkel

Jó sokára ugyan, de akkor most következzék pár kép az isztambuli kirándulásból:

A Kék mecset.

Ez volt az egyik ebéd, igen remek kebabok voltak, amit én itthon még nem ettem. Persze minden csípős, vagy legalábbis adnak hozzá paprikát, hogy azzá tedd (: Büszke is voltam magamra, hogy milyen jól megettem ezt, mert persze ez is csípett.

Az amúgy finom künefe, de erre már nem sok kapacitásunk maradt, mert nagyon tömény, és nagyon jól voltunk lakva már a kebabbal is. Ez amúgy nagyon vékony tészta, mint nálunk a levestészta, és sajttal van megtöltve. Ezzel a tállal együtt van megsütve, szirupban úszik és pisztáciával van megszórva a teteje.

Macskák. Mindenütt. (;

Mozgóárus, alant látható szendvicset árult és helyben grillezték a kis húsgombócokat. Az útikönyv eléggé eltanácsolt minket a mozgóárusnál való evéstől, de tesóm kétszer is evett és szerencsére semmi baja nem lett.

A fűszerbazárban nem voltunk ugye, mert nem maradt rá idő, de fűszerárus persze azért volt. Én végül nem hoztam semmilyen fűszert, csak a kendőket. Valahogy nem volt időm rákészülni erre az egész Törökország témára, úgyhogy a paprikák nem érdekeltek, a curry nem akkora kedvencem, hirtelen más meg nem került szem elé, ami érdekelt volna. Talán majd legközelebb, amikor nem csak két-három fűszeres stand lesz.

Ez itt kérem a kumpir. Egy kollegámat kértem meg, hogy kérdezzen meg egy török ismerősét, mit ajánl Isztambulban. No hát az egyik ez volt, ami szerinte inkább valóban isztambuli specialitás, mint török. Ez egy nagy krumpli, amit megpirítanak faszénen, kettévágják, és a belsejét sóval, vajjal és reszelt sajttal összekeverik. Innét pedig a kínálat erejéig a vásárló válogatja össze, hogy mit kér még bele. Nekem volt benne oliva, kukorica, majonézes saláta meg valami fura szószok. Azok nem voltak túl jók és nem is akartam kérni, csak azért mutattam rá, hogy megkérdezzem micsoda, de az eladó rögtön rá is kanalazta (; A kumpirral meg fogok próbálkozni otthon is, sőt már vendégeket is hívtam rá, remélem nem fog kudarcba fulladni (;

Isztambul második

09.09.
Szerettünk volna az Ayasofyaban indítani, de mikor odaértünk épp betereltek egy túristacsoportot majd kitették a papirost, hogy 13 óráig zárva van. Két másik lehetőségünk maradt, az egyik a Kék Mecset, a másik pedig a ciszternák. A kék mecset nem jöhetett szóba mert tesóm sem volt illendően öltözve, rólam nem is beszélve. A ciszternák viszont valóban ott van szemben, egészen gyorsan is ment a sor, így oda vettük be magunkat. Azt hittem valamiért, hogy ez sokkal mélyebben van, de pár lépcsőn le is lehet jutni. Egészen bámulatos építmény a sok karcsú oszloppal és téglaberakásos boltívvel. Van benne útvonal építve a túristáknak, mert kb. térdig érő víz van most is benne. Meglepetésemre halak is úszkáltak a vízben, elég sok és elég nagyok is. El sem tudom igazából képzelni, hogy milyen lehetett, amikor ez tele volt vízzel. Képzeljünk el egy 70x140 méteres teret, amiben 9 m magas oszlopok tartják a boltozatot, számszerint 336. Az oszlopok márványból vannak, van amelyik egy, van amelyik két darabból van. A legtöbb oszlop korintoszi és dór stílusú. Van egy fura, faragott dudoros is, amit szerencse reményében lehet fogdosni. Két oszlop alapját medúza fejről mintázott kőtömb alkotja. Az egyik ilyen kő fejest van, a másik pedig oldalt, valószínűleg semmi különösebb oka nincs annak, hogy nem rendesen állnak. A ciszternát egyébként Jusztinanusz császár (527-565) építtette.
Ezután megpróbáltuk megkeresni a Gülhane parkban a pénzverdét, de nem találtuk meg (; Arra tippelünk egyébként, hogy ma valami ünnepnap van, mert nagyon sok bolt zárva van. Így aztán fogtuk magunkat és lesétáltunk a kikötőbe, majd befizettünk egy Boszporusz-túrára. Ez annyit tesz, hogy az ember szépen felhajózik egészen Anadolu Kavagi-ig közben kikötve mindkét oldalon pár helyen. Így jelentem elmondhatom, hogy jártam Ázsiában is (; A végállomáson nem volt túlságosan sok időnk, persze ott is kacatárusok és éttermek sokasága fogadott. Egyik helyen ettünk egy remek sültmakrélás szendvicset. A szakács olyan gyorsan tesóm kezébe nyomott két tintahalkarikát valami fokhagymás-joghurtos mázzal, hogy csak néztünk, de meg kell hagyni nagyon finom volt. Odafelé egyébként majd megfagytam amikor nem sütött a nap, nagyon szeles volt a hajón. Visszafelé eléggé sikerült elaludni (; de leszálltunk eggyel előbb és sétáltunk kicsit, meg vettünk valami olajban sült karikát ami mézzel lehetett átitatva, vagy én nem tudom, de iszonyat tömény volt. Ilyesmit meg szezámmagos karikát szinte mindenütt lehet kapni, a parton meg osztrigák vannak citrommal és ott helyben be lehet szippantani. Mondjuk ezt egyenesen gusztustalannak tartom, ehhez nem vagyok eléggé ínyenc (; Nomeg van ugyan egy harmad hepatitis oltásom, de ennyivel nem merném ezt bepróbálni (;
Érdekes egyébként, hogy vízből csak egyféle van, mégpedig szerencsére buborékmentes. Árulják amúgy mindenütt, és teljesen vállalható áron, de a legolcsóbb persze így is egy sima boltban.

Isztambul első

Azt hittem nem sikerül postolni, de egy egészen banális megoldás kínálkozott: a blogspot.com le van ugyan tiltva a blogger.com viszont nincs (o; Képek egyelőre nem lesznek, körülményes az átméretezésük...

Igen, ismét utazok (; Voltam egyébként otthon is, nem szeretném, ha valaki azt hinné, hogy folyton nyaralok csak. Idén viszont tesómmal hirtelen felindultságból két útra is beneveztünk, úgyhogy most Isztambulban vagyunk.
Az ideúton kapásból összeszedtünk egy órás késést, meg örömmel tapasztaltuk a reptéren, hogy 15 € vízumot kell fizetnünk, Persze az is szokatlan, hogy rendesen kell az útlevél, ellenőrzik meg pecsételnek bele. Én még nem repültem az Unión kívülre.
A szállás rendben van, egy három fős szobát kaptunk végülis, legalábbis az egyik ágy eléggé kétszemélyesnek tűnik. Miután elfoglaltuk a szobát, jártunk egyet a városban. Fél órán belül leszólított minket egy fazon, aki nejlonszatyorból akart nekünk parfümöt eladni 10 €-ért. Hozzáteszem azok kb. 60 €-os parfümök, legalábbis az eredetiek. A második fél órában pedig összeismerkedtünk Hasannal, aki állítása szerint a helyi Big Brotherben szerepelt, és összejött egy magyar származású lánnyal, aki jól lelépett tőle. Ennek ellenére azért minket kedvel, és ha bármiféle információra szükségünk van, csak szóljunk neki, ő mindent tud és elintéz. Kúl... már kapcsolatunk is van helyi alvilággal (; Nem lehet egyébként szinte sehol megállni, sem bolt sem étterem előtt, mert rögtön ott terem valaki, aki megpróbál eladni valamit vagy beinvitálni. Szerencsére sikerült hamar megtanulni ignorálni az ilyeneket (:
A közlekedés borzasztó itt is, gyalogosként nagyon oda kell figyelni. Először nem találtunk ATM-et, majd rájöttünk, hogy kb. 10 méterenként van egy (;, nem váltottunk ugyanis otthon pénzt.
A városban tök sok macska van, én még így másfél nap után is örülök nekik, tesóm szerint ezt abba kéne hagynom (; Szerencsére tényleg mindenütt árulnak sálat és kendőt, úgyhogy majd kedvemre válogathatok. Ezen kívül mindenhol van ékszer, szőnyeg és bőrárú meg persze valami etetőhely. Hja és remek szépséges lámpásokat árulnak, egy olyat szívesen vennék, de attól tartok drága lesz, majd meglátjuk...
Az utikönyvet lapozva szembesültünk a helyzettel, hogy temérdek látnivaló van, úgyhogy nemhogy unatkozni nem fogunk, szerintem egyáltalán nem is lesz időnk mindent megnézni. Első napra bevettük magunkat a Topkapi szerájba meg az archeológiai múzeumba. Ez igazából egész napot kitöltő szórakozás volt, még ha el is tekintünk attól, hogy délelőtt rögtön eltévedtünk és így elvesztegettünk egy órát (; A szeráj nem olcsóság (20 líra ~ 3000 forint), pláne hogy jórésze be is volt zárva, meg a hárembe még külön belépő volt. A bejáratnál fémdetektoros kapun kell átmenni meg átvilágítják a táskákat. Be is tojtam kicsit, mert nálam volt bicska, de aztán mivel csak övtáska volt azt nem tettük be az átvilágítóba, hanem úgy a kapu mellé, hova az övet meg hasonlókat kell tenni.Természetesen nagyon szép, tele sok-sok túristával. A kincseskamrára mindenki kíváncsi volt, úgyhogy ott bazi nagy sor volt, mi meg nagyon kelet-európaiasan véletlenül a sor elejére álltunk (; Gyönyörűek voltak a kiállított ékszerek és temérdek ékkővel díszített egyéb használati tárgyak is, meg maguk a helyiségek is nagyon szépen, gazdagon diszítettek. A múzeumban csuda dolgok voltak azért, láttunk egyiptomi múmiát és sok-sok szarkofágot, egészen a római korig. Voltak pl. állatalakok/csempék az istari kapuról is és mindenféle más babiloni szobrok. Persze volt sok kisebb használati tárgy és agyagtáblák. Igazán sok görög szobor volt, illetve volt olyan rész amit nem néztünk már meg mindkettőnknek fájt a lába (;
Végül lementünk a kikötőbe, mert szeretnénk majd hajózni is, de most csak körülnéztünk meg átsétáltunk a Galata-hídon, ami az Aranyszarv-öböl felett ível át. Itt van halpiac is közvetlenül a parton meg persze étterem is. Ide azt hiszem majd még visszajövünk, mert nagyon jól nézett ki. Aztán ha már itt voltunk felmásztunk a Galata toronyba, amiből elsőosztályú kilátás nyílik a városra. Ebben a városrészben nem valami szépek az utcák egyébként, elég lepukkantak a házakkal együtt. Igaz fentről lehetett látni, hogy milyen sok háznak van a tetején terasz, azt nagyon irigyeltem, remekül lehet ilyenkor ott grillezni vagy partizni szerintem. Visszafelé villamossal jöttünk, mert elég volt már a gyaloglásból, csak előtte még sikerült betévedni egy olyan utcába, hogy odahaza futva menekültem volna (; Valahogy itt külföldön érdekesnek találom az ilyeneket, és nem ijesztőnek (;
Enni persze mindenütt lehet itt, tegnap sikerült is egy Adana kebabot enni, ami birkahúsból van, és az nagyon ízlett. Azt az utcán álló asztalokon ettük és műanyag sámlin ültünk, úgyhogy egész autentikus volt. Én ma csirke shish-t ettem, ez is egészen rendben volt. Ehhez viszont poharas vízt kaptunk, olyan volt, mint egy joghurtospohár, lehúzható fóliával (o; Vettünk kíváncsiságból a boltban két csokit, abból az egyik Delirium névre hallgatott, én meg be is dőltem a marketingnek. Ez konkrétan rossz volt. Csokival bevont valami fehér pillecukor szerű izé, benne meg morzsaszerű csokis valami. Többet nem veszünk (; Az utcán mindenütt árulnak, illetve frissen facsarják a narancs és gránátalma levet. Lehet venni dinnyét is, nyilván ezt nem kíséreljük meg (: Láttunk még magárusokat (dió, mandula, pisztácia, mogyoró), no és persze itt is árulják a grillezett kukoricát mint Tiranában.
Sikerült ramadán idején jönnünk, bár ez nem annyira látszott a tömegen, de tény, hogy napnyugta után egészen sok helyi volt a Kék Mecset környékén. A másik, ami nekem konkrétan zavaró, azok a müezzinek. Iszonyat mennyiségű mecset van, és természetesen mindegyikből szól valami. Így sztereoban nem az igazi. A Topkapiban is volt pár helyiség, ahol koránt feolvasás szólt, és ott is valaki ült és tényleg élőben mondta, nem felvétel volt, de ott nem zavart.
Azt hiszem ez a hét nem lesz olyan olcsó, mint a Montenegró/Tirana, és nem azért mert drága megélni, hanem mert egy vagyont f
ogunk belépőkre kifizetni. Itt viszont legalább van mit nézni, sőt, még túl sok is van.