Áfonyalekvár

Azt gondoltam idénre már nem nagyon lesz semmi befőznivaló, pláne hogy most nem töltöm otthon az időt. Nem vagyunk nagy lekvárevők, tavaly főztünk lekvárt, szóval idénre nem terveztük. Viszont anyukámék voltak Erdélyben, és vettek egy vödör (10 liter) áfonyát a piacon. Igazából sosem ettem még áfonyát csak úgy magában, eddig mindig csak a kis átlátszó plasztikdobozokban láttam az üzletben. Meg is lepődtem most kicsit, mert ezek kifejezetten picurkák voltak, nem olyan nagyok, mint a boltban kapható. Node persze ez vadon termett, nem valami kertészetben. Sajnos idő nem nagyon volt rá, hogy kiagyaljunk valami izgalmas receptet hozzá, mert kezdett már kissé pálinkás szaga lenni. Végül pár dobozzal gyorsan lefagyasztottunk, a maradékot pedig megfőztük lekvárnak.
Én azért gondoltam egy kicsit kísérletezek, úgyhogy két kisebb üvegre való lekvárba tettem vaníliát. Attól tartok viszont, hogy túlságosan sok lesz a vanília benne. Beleszórtam a magokat, meg a szárat is beledobtam, amit az üvegekbe töltés előtt kihalásztam. A forró lekváron szinte egyáltalán nem érződött a vanília íz, de maradt egy kevés, amit kistányérba öntöttem, és ezen miután kihűlt, bizony eléggé kiütközik. Nem tudom mit fog még csinálni az üvegben a lekvár, talán nem lesz annyira nagyon vaníliás mégsem :)
Viszont ezek a picurka bogyók elképesztően fognak. Ettem én már szedret, meg bodzát, de azok sem színeznek ennyire. Még a fogam is kék lett a lekvártól, a nyelvemről nem is beszélve :) Nem kifejezetten ideális hétköznapi reggelizős lekvár, vagy csak alapos fogmosással (o;
Receptet nem írok, mert igazából nem lehet tudni mennyi volt a gyümölcs, és hogy mennyi cukor ment hozzá. Én általánosságban kb 20 dkg cukrot számolnék egy kg gyümölcsre, vagy legalábbis minél kevesebbet. Az áfonya kissé kesernyés, a vanília pl. sztem elvette ezt az ízét, de majd ez akkor derül ki igazán mikor felbontjuk az üveget.