Amerikai káposztasaláta++

A múlt hétvégi névnapozós vacsorára kerestem valami salátát, illetve előételt. Vannak fogások, amiket az ember nagyon szeret, mégis szinte csak bizonyos alkalmakkor készíti. Ilyen pl. a szinte csak szilveszterkor előkerülő tormakrémes sonkatekercs. Ez lett az előétel, és ehhez kellett egy saláta, így került képbe az amerikai káposztasaláta avagy cole slaw.

Mivel mostanság nálam eléggé képben van a cékla, egyrészt mert nagyon szépek nőttek a kertben, másrészt meg mert nemrég ettem a menzán csíki mártást, és kedvet kaptam hozzá. A csíki mártást aztán a menzás alapján meg is csináltam. Utólag néztem csak utána a csíki mártásnak, mert sosem hallottam róla korábban, és rá kellett jönnöm, hogy a menzás és saját verzió nem volt teljesen jó, mert hiányzott belőle a gomba. Az alma is a mártás okán került ide, gondoltam jól fog passzolni. Szóval így utólag gyakorlatilag összeházasítottam a cole slaw-t a csíki mártással (; Egyébként így a tél közeledtével nagyon praktikus is a recept, amolyan vitamin saláta, és minden hozzávaló könnyedén beszerezhető tél közepén is.
A cole slaw receptjét a Szakácsok könyvéből vettem, ehhez adtam még reszelt almát és céklát (nyersen). Dupla adagot csináltam és ebben volt egy nagyobb alma fele, meg egy kisebb cékla. Szép rózsaszín lesz (; de szerintem egyébként az eredeti cékla nélküli színe gusztusosabb.

Amerikai káposztasaláta (Cole slaw)
Hozzávalók:

• 115 g tejföl
• 2 ek majonéz
• 4 ek almaecet
• 2 ek porcukor (szerintem ez sok)
  
• 250 g vékonyra szeletelt káposzta
• 115 g reszelt sárgarépa

Egy tálban keverjük össze a tejfölt, a majonézt, az ecetet és a cukrot, és ízesítsük sóval, borssal. Keverjük simára.
Tegyük bele a káposztát és a sárgarépát, és alaposan forgassuk össze. Tálalásig hűtőben tároljuk.

Szakácsok könyve: Amerikai káposztasaláta, 341. oldal

Isztambul képekkel

Jó sokára ugyan, de akkor most következzék pár kép az isztambuli kirándulásból:

A Kék mecset.

Ez volt az egyik ebéd, igen remek kebabok voltak, amit én itthon még nem ettem. Persze minden csípős, vagy legalábbis adnak hozzá paprikát, hogy azzá tedd (: Büszke is voltam magamra, hogy milyen jól megettem ezt, mert persze ez is csípett.

Az amúgy finom künefe, de erre már nem sok kapacitásunk maradt, mert nagyon tömény, és nagyon jól voltunk lakva már a kebabbal is. Ez amúgy nagyon vékony tészta, mint nálunk a levestészta, és sajttal van megtöltve. Ezzel a tállal együtt van megsütve, szirupban úszik és pisztáciával van megszórva a teteje.

Macskák. Mindenütt. (;

Mozgóárus, alant látható szendvicset árult és helyben grillezték a kis húsgombócokat. Az útikönyv eléggé eltanácsolt minket a mozgóárusnál való evéstől, de tesóm kétszer is evett és szerencsére semmi baja nem lett.

A fűszerbazárban nem voltunk ugye, mert nem maradt rá idő, de fűszerárus persze azért volt. Én végül nem hoztam semmilyen fűszert, csak a kendőket. Valahogy nem volt időm rákészülni erre az egész Törökország témára, úgyhogy a paprikák nem érdekeltek, a curry nem akkora kedvencem, hirtelen más meg nem került szem elé, ami érdekelt volna. Talán majd legközelebb, amikor nem csak két-három fűszeres stand lesz.

Ez itt kérem a kumpir. Egy kollegámat kértem meg, hogy kérdezzen meg egy török ismerősét, mit ajánl Isztambulban. No hát az egyik ez volt, ami szerinte inkább valóban isztambuli specialitás, mint török. Ez egy nagy krumpli, amit megpirítanak faszénen, kettévágják, és a belsejét sóval, vajjal és reszelt sajttal összekeverik. Innét pedig a kínálat erejéig a vásárló válogatja össze, hogy mit kér még bele. Nekem volt benne oliva, kukorica, majonézes saláta meg valami fura szószok. Azok nem voltak túl jók és nem is akartam kérni, csak azért mutattam rá, hogy megkérdezzem micsoda, de az eladó rögtön rá is kanalazta (; A kumpirral meg fogok próbálkozni otthon is, sőt már vendégeket is hívtam rá, remélem nem fog kudarcba fulladni (;

Isztambul második

09.09.
Szerettünk volna az Ayasofyaban indítani, de mikor odaértünk épp betereltek egy túristacsoportot majd kitették a papirost, hogy 13 óráig zárva van. Két másik lehetőségünk maradt, az egyik a Kék Mecset, a másik pedig a ciszternák. A kék mecset nem jöhetett szóba mert tesóm sem volt illendően öltözve, rólam nem is beszélve. A ciszternák viszont valóban ott van szemben, egészen gyorsan is ment a sor, így oda vettük be magunkat. Azt hittem valamiért, hogy ez sokkal mélyebben van, de pár lépcsőn le is lehet jutni. Egészen bámulatos építmény a sok karcsú oszloppal és téglaberakásos boltívvel. Van benne útvonal építve a túristáknak, mert kb. térdig érő víz van most is benne. Meglepetésemre halak is úszkáltak a vízben, elég sok és elég nagyok is. El sem tudom igazából képzelni, hogy milyen lehetett, amikor ez tele volt vízzel. Képzeljünk el egy 70x140 méteres teret, amiben 9 m magas oszlopok tartják a boltozatot, számszerint 336. Az oszlopok márványból vannak, van amelyik egy, van amelyik két darabból van. A legtöbb oszlop korintoszi és dór stílusú. Van egy fura, faragott dudoros is, amit szerencse reményében lehet fogdosni. Két oszlop alapját medúza fejről mintázott kőtömb alkotja. Az egyik ilyen kő fejest van, a másik pedig oldalt, valószínűleg semmi különösebb oka nincs annak, hogy nem rendesen állnak. A ciszternát egyébként Jusztinanusz császár (527-565) építtette.
Ezután megpróbáltuk megkeresni a Gülhane parkban a pénzverdét, de nem találtuk meg (; Arra tippelünk egyébként, hogy ma valami ünnepnap van, mert nagyon sok bolt zárva van. Így aztán fogtuk magunkat és lesétáltunk a kikötőbe, majd befizettünk egy Boszporusz-túrára. Ez annyit tesz, hogy az ember szépen felhajózik egészen Anadolu Kavagi-ig közben kikötve mindkét oldalon pár helyen. Így jelentem elmondhatom, hogy jártam Ázsiában is (; A végállomáson nem volt túlságosan sok időnk, persze ott is kacatárusok és éttermek sokasága fogadott. Egyik helyen ettünk egy remek sültmakrélás szendvicset. A szakács olyan gyorsan tesóm kezébe nyomott két tintahalkarikát valami fokhagymás-joghurtos mázzal, hogy csak néztünk, de meg kell hagyni nagyon finom volt. Odafelé egyébként majd megfagytam amikor nem sütött a nap, nagyon szeles volt a hajón. Visszafelé eléggé sikerült elaludni (; de leszálltunk eggyel előbb és sétáltunk kicsit, meg vettünk valami olajban sült karikát ami mézzel lehetett átitatva, vagy én nem tudom, de iszonyat tömény volt. Ilyesmit meg szezámmagos karikát szinte mindenütt lehet kapni, a parton meg osztrigák vannak citrommal és ott helyben be lehet szippantani. Mondjuk ezt egyenesen gusztustalannak tartom, ehhez nem vagyok eléggé ínyenc (; Nomeg van ugyan egy harmad hepatitis oltásom, de ennyivel nem merném ezt bepróbálni (;
Érdekes egyébként, hogy vízből csak egyféle van, mégpedig szerencsére buborékmentes. Árulják amúgy mindenütt, és teljesen vállalható áron, de a legolcsóbb persze így is egy sima boltban.

Isztambul első

Azt hittem nem sikerül postolni, de egy egészen banális megoldás kínálkozott: a blogspot.com le van ugyan tiltva a blogger.com viszont nincs (o; Képek egyelőre nem lesznek, körülményes az átméretezésük...

Igen, ismét utazok (; Voltam egyébként otthon is, nem szeretném, ha valaki azt hinné, hogy folyton nyaralok csak. Idén viszont tesómmal hirtelen felindultságból két útra is beneveztünk, úgyhogy most Isztambulban vagyunk.
Az ideúton kapásból összeszedtünk egy órás késést, meg örömmel tapasztaltuk a reptéren, hogy 15 € vízumot kell fizetnünk, Persze az is szokatlan, hogy rendesen kell az útlevél, ellenőrzik meg pecsételnek bele. Én még nem repültem az Unión kívülre.
A szállás rendben van, egy három fős szobát kaptunk végülis, legalábbis az egyik ágy eléggé kétszemélyesnek tűnik. Miután elfoglaltuk a szobát, jártunk egyet a városban. Fél órán belül leszólított minket egy fazon, aki nejlonszatyorból akart nekünk parfümöt eladni 10 €-ért. Hozzáteszem azok kb. 60 €-os parfümök, legalábbis az eredetiek. A második fél órában pedig összeismerkedtünk Hasannal, aki állítása szerint a helyi Big Brotherben szerepelt, és összejött egy magyar származású lánnyal, aki jól lelépett tőle. Ennek ellenére azért minket kedvel, és ha bármiféle információra szükségünk van, csak szóljunk neki, ő mindent tud és elintéz. Kúl... már kapcsolatunk is van helyi alvilággal (; Nem lehet egyébként szinte sehol megállni, sem bolt sem étterem előtt, mert rögtön ott terem valaki, aki megpróbál eladni valamit vagy beinvitálni. Szerencsére sikerült hamar megtanulni ignorálni az ilyeneket (:
A közlekedés borzasztó itt is, gyalogosként nagyon oda kell figyelni. Először nem találtunk ATM-et, majd rájöttünk, hogy kb. 10 méterenként van egy (;, nem váltottunk ugyanis otthon pénzt.
A városban tök sok macska van, én még így másfél nap után is örülök nekik, tesóm szerint ezt abba kéne hagynom (; Szerencsére tényleg mindenütt árulnak sálat és kendőt, úgyhogy majd kedvemre válogathatok. Ezen kívül mindenhol van ékszer, szőnyeg és bőrárú meg persze valami etetőhely. Hja és remek szépséges lámpásokat árulnak, egy olyat szívesen vennék, de attól tartok drága lesz, majd meglátjuk...
Az utikönyvet lapozva szembesültünk a helyzettel, hogy temérdek látnivaló van, úgyhogy nemhogy unatkozni nem fogunk, szerintem egyáltalán nem is lesz időnk mindent megnézni. Első napra bevettük magunkat a Topkapi szerájba meg az archeológiai múzeumba. Ez igazából egész napot kitöltő szórakozás volt, még ha el is tekintünk attól, hogy délelőtt rögtön eltévedtünk és így elvesztegettünk egy órát (; A szeráj nem olcsóság (20 líra ~ 3000 forint), pláne hogy jórésze be is volt zárva, meg a hárembe még külön belépő volt. A bejáratnál fémdetektoros kapun kell átmenni meg átvilágítják a táskákat. Be is tojtam kicsit, mert nálam volt bicska, de aztán mivel csak övtáska volt azt nem tettük be az átvilágítóba, hanem úgy a kapu mellé, hova az övet meg hasonlókat kell tenni.Természetesen nagyon szép, tele sok-sok túristával. A kincseskamrára mindenki kíváncsi volt, úgyhogy ott bazi nagy sor volt, mi meg nagyon kelet-európaiasan véletlenül a sor elejére álltunk (; Gyönyörűek voltak a kiállított ékszerek és temérdek ékkővel díszített egyéb használati tárgyak is, meg maguk a helyiségek is nagyon szépen, gazdagon diszítettek. A múzeumban csuda dolgok voltak azért, láttunk egyiptomi múmiát és sok-sok szarkofágot, egészen a római korig. Voltak pl. állatalakok/csempék az istari kapuról is és mindenféle más babiloni szobrok. Persze volt sok kisebb használati tárgy és agyagtáblák. Igazán sok görög szobor volt, illetve volt olyan rész amit nem néztünk már meg mindkettőnknek fájt a lába (;
Végül lementünk a kikötőbe, mert szeretnénk majd hajózni is, de most csak körülnéztünk meg átsétáltunk a Galata-hídon, ami az Aranyszarv-öböl felett ível át. Itt van halpiac is közvetlenül a parton meg persze étterem is. Ide azt hiszem majd még visszajövünk, mert nagyon jól nézett ki. Aztán ha már itt voltunk felmásztunk a Galata toronyba, amiből elsőosztályú kilátás nyílik a városra. Ebben a városrészben nem valami szépek az utcák egyébként, elég lepukkantak a házakkal együtt. Igaz fentről lehetett látni, hogy milyen sok háznak van a tetején terasz, azt nagyon irigyeltem, remekül lehet ilyenkor ott grillezni vagy partizni szerintem. Visszafelé villamossal jöttünk, mert elég volt már a gyaloglásból, csak előtte még sikerült betévedni egy olyan utcába, hogy odahaza futva menekültem volna (; Valahogy itt külföldön érdekesnek találom az ilyeneket, és nem ijesztőnek (;
Enni persze mindenütt lehet itt, tegnap sikerült is egy Adana kebabot enni, ami birkahúsból van, és az nagyon ízlett. Azt az utcán álló asztalokon ettük és műanyag sámlin ültünk, úgyhogy egész autentikus volt. Én ma csirke shish-t ettem, ez is egészen rendben volt. Ehhez viszont poharas vízt kaptunk, olyan volt, mint egy joghurtospohár, lehúzható fóliával (o; Vettünk kíváncsiságból a boltban két csokit, abból az egyik Delirium névre hallgatott, én meg be is dőltem a marketingnek. Ez konkrétan rossz volt. Csokival bevont valami fehér pillecukor szerű izé, benne meg morzsaszerű csokis valami. Többet nem veszünk (; Az utcán mindenütt árulnak, illetve frissen facsarják a narancs és gránátalma levet. Lehet venni dinnyét is, nyilván ezt nem kíséreljük meg (: Láttunk még magárusokat (dió, mandula, pisztácia, mogyoró), no és persze itt is árulják a grillezett kukoricát mint Tiranában.
Sikerült ramadán idején jönnünk, bár ez nem annyira látszott a tömegen, de tény, hogy napnyugta után egészen sok helyi volt a Kék Mecset környékén. A másik, ami nekem konkrétan zavaró, azok a müezzinek. Iszonyat mennyiségű mecset van, és természetesen mindegyikből szól valami. Így sztereoban nem az igazi. A Topkapiban is volt pár helyiség, ahol koránt feolvasás szólt, és ott is valaki ült és tényleg élőben mondta, nem felvétel volt, de ott nem zavart.
Azt hiszem ez a hét nem lesz olyan olcsó, mint a Montenegró/Tirana, és nem azért mert drága megélni, hanem mert egy vagyont f
ogunk belépőkre kifizetni. Itt viszont legalább van mit nézni, sőt, még túl sok is van.

Áfonyás túrótorta

Már megint Kochfrosch-tól loptam a receptet, de ennek egyszerűen nem lehetett ellenállni (; Áfonyát találtam a fagyasztóban, így aztán az lett, de nyilván bármi más bogyóssal remekül passzol, és a márványminta miatt nagyon mutatós is. Igaz én egyszerűen csak összeturmixoltam a gyümölcsöt, nem passzíroztam át, így a márványminta sem lett olyan szép, mert jó sűrű lett az egész. A kekszeket is helyettesítettem, a Butterkeks nem akkora nagy favoritom (minek hívják ezt magyarul?), de egyébként könnyen beszerezhető, ellentétben az amarettinivel...
Látva a rémesen válogatós kolleganő elégedett képét ebédkor már megérte megsütni (o;

Málnás sajttorta

Hozzávalók:

• 20 dkg málna (friss vagy mélyhűtött)
• 12,5 dkg vaj
• 15 dkg Butterkeks (albertkeksz)
• 15 dkg amarettini (győri édes)
• 4 dkg étkezési keményítő
• 1 citrom
• 25 dkg mascarpone
• 20 dkg cukor
• 3 ek. vaníliáscukor
• 5 tojás

Kenjünk ki egy 26 cm-es csatos tortaformát és melegítsük a sütőt 175°C-ra.
A kekszeket aprítóban daráljuk le, esetleg húsklopfolóval törjük apróra. A kekszmorzsát keverjük össze az olvasztott vajjal és nyomkodjuk a tortaformába úgy, hogy oldala is legyen a "tésztának".
A málnát törjük át egy szűrőn majd a levet melegítsük egy kis lábosban és sűrítsük be egy teáskanál keményítővel, majd hagyjuk kihűlni (kb 1 dl lé lesz - én az áfonyát csak leturmixoltam).
Mossuk meg a citromot, reszeljük le a héját és facsarjuk ki a felének a levét. A túrót keverjük krémesre a mascarponéval, cukorral, vaníliás cukorral és citrommal végül keverjük hozzá a tojásokat és a citromlevet. A végén szitáljuk rá a keményítőt és alaposan keverjük el a masszában.
Tegyük a túrós massza felét a kekszalapra majd a málnapüré felét kanalazzuk rá és egy villával vagy pálcikával rajzoljunk bele márványos mintát. Terítsük rá a maradék túrót, arra ugyanígy a málnapüré másik felét és ismét rajzoljunk bele márványmintát.
Süssük 60-70 percig. A sütőből kivéve válasszuk el a forma oldalától és hagyjuk 15 percig hűlni a formában majd vegyük le a formát és hagyjuk teljesen kihűlni.

Kochfrosch: Käsekuchen mit eingestrudelten Himbeeren

Budva

Sikerült épségben kijutnunk Tiranából, nem volt kifejezetten egyszerű mutatvány. Borzasztóan vezetnek, és van egy darabka autópálya, de felfestés nincs rajta, meg lehet fordulni, hajtanak a leállósávban... Az albán rádió viszont jó, tök jó zenéket játszanak és keveset beszélnek valamint a vétel is teljesen jó. A tv-ben néztük a helyi zene adót is, ott csak helyi popzenét játszanak, de az is teljesen rendben van. Nomeg a másik, hogy Tiranában legalábbis mindenki tök elegáns, az idősebbek is szépen fel vannak öltözve, másrészt a lányok nagyon szépek és csinosak (o;
A határon lehúztak minket 15€-val, valami biztosítás okán. Persze felmerül a kérdés, hogy amikor először léptünk be az országba, akkor vajon ez miért nem kellett... Az út mindenesetre ennél a határátkelőnél sokkal-sokkal jobb volt. Átérve a montenegrói oldalra viszont meglepően sok szamár volt az út szélén :) Volt, ahol sunyin az út szélén hűsöltek az árnyékban.
A szállást viszonylag hamar megtaláltuk, bár elsőre nem sikerült eltalálni, hogy hol kell bekanyarodni, úgyhogy tettünk kisebb kitérőt. A recepciós lány borzasztó rendes, a szoba szép, a reggeli is remek volt. Igaz akadt valami probléma a foglalásnál, úgyhogy két éjszaka után elköltözünk egy másik szobába.
Budva alapvetően csalódást okozott, hogy őszinte legyek. Egyrészt rettentően turistás, rosszabb mint a Balaton, gyakorlatilag nem fértünk oda a strandra, másrészt a tenger is olyan hideg volt, hogy én csak derékig mentem bele.
Szerencsére aztán ma kicsit túráztunk, elmentünk Kotorba, persze itt is ugyanaz, alig találtunk parkolóhelyet. Itt nem igen van strand a városban, bár egy helyen sekély volt a víz, úgyhogy én bele is másztam (; Megnéztük a nagyon szép óvárost. Nagyon hangulatos a szűk kis utcákkal és fazsalus ablakokkal. Ettünk egy kis hentesnél burgert (; 1€-ért akkora húspogácsát adtak egy zsömlével, hogy csak na. Nagyon finom volt, olvastam is egyébként valami blogon, hogy itt jól csinálják. Meg itt délen persze már mindenütt nő a füge, majd azt is szeretnék venni, csak nem itt, mert gondolom elég drága. Idefelé jövet láttam Podgorica környékén kiakasztva fűzéreket, majd ott bepróbáljuk.
A délutánt amúgy a Jaz strandon töltöttük, itt rögtön szereztünk 2 nyugágyat asztalkával és napernyővel 5€-ért, meg találkoztunk magyarokkal is, ill itt beszéltünk is velük (: A tenger itt is cudar hideg volt, nem is értem hogy bírtak annyian pancsolni benne. Persze sikerült a napon elaludni, meg Kotorban rám sült a top meg a rövidnadrág is... mindegy, talán lesz még idő korrigálni (o;

Tirana

Így 2 nap után mindenkinek bátran ajánlom Tiranát, igazán remek város.A klasszikus értelemben vett látnivaló valóban elég kevés van. A nagyobb épületek mind szocreálosak és sok helyen kissé elhanyagoltak, mint ahogy ez pár helyen nálunk is megvan még. Anno építettek ugyan szökőkutat meg virágágyást, de mára a szökőkút száraz, az ágyásban meg elvadult büdöskék nyújtóznak. Megnéztük a régészeti és nemzeti múzeumokat, de sajnos nagyon kevés helyen van bármi is angolul kiírva, így aztán tényleg csak megcsodáltuk az ókori kerámiákat és egyebeket, de fogalmunk nem sok volt arról, hogy mit látunk. Azt hiszem nem lett volna túl nagy veszteség, ha ezeket kihagyjuk.A piac viszont nagyon remek, nagyon olcsón lehet mindenféle szépséges növényt venni. Az utcán is nagyon sok helyen van árus, meg kisebb zöldséges stand, ezek persze kicsit drágábbak, mint a piac.

Árulnak egyébként minden sarkon cigarettát, öngyújtót, csokit, ropit és még kitudja miminden van az ilyen árusoknál. Hétfőn este bevásároltunk keddre reggelit a piacon. Vettünk szőlőt, juhsajtot, kenyeret meg olivát. Az olivaárus néni nagyon kedves volt, külföldiül ugyan nem beszélt, de erőszakoskodott, hogy kóstoljam meg a bogyókat. Nálunk ránézésre eléggé egyformákat lehet kapni, van zöld meg fekete. Na most itt nyilván mindenfélék voltak, vagy 10 fajta. Hát én megkóstoltam egy zöldet meg a feketét, aztán ezt vettük végül (; Persze baromi olcsón, kb 600 forint kilója.

Árulnak zacskóban szárított növényeket, de mivel nem tudom róluk, hogy micsoda, és gyakorlatilag senki nem beszél külföldiül, hát nem is nagyon merek venni semmi ilyet. Árulnak viszont műanyag palackban málnaszörp színű valamit, azt ma megtudtuk, hogy borecet. Azt hiszem ilyet majd fogok beszerezni. Ami viszont némi csodálkozásra adott nálam okot, hogy mindenütt lehet ugyan kapni padlizsánt, de szerintem nálunk odahaza a kertben szebbek teremnek. A paradicsomok is furák, elég zöldek, nem tudom az ízük milyen lehet.
Kipróbáltuk ma délután a bureket is. Találomra vettük, úgyhogy túrósat kaptunk. Persze a bácsi itt sem beszélt angolul, úgyhogy sosem tudtuk volna szerintem kideríteni, hogy milyen is (; Nekem a leveles tészta nem túl nagy favoritom, de azért finom volt. Kipróbáltuk még tegnap a helyi McDonalds klón kínálatát, ami meglepően jó volt. Egyrészt nagyon tetszett, hogy nem buszülés zsömlét adtak, hanem rendes, még kissé barnának is tűnőt, meg rendesen volt zöldség benne.Ma este voltunk étteremben is, egyrészt mert kellett valamit enni, másrészt viszont mert úgy tűnik sikerült kicsit sok készpénzt felvenni, és nem akarjuk visszaváltani, szóval gondoltuk eszünk kicsit drágábban. Namost a nagy költekezésben kiadtunk ketten 5400 forintnyi leket, és ebben volt 2 raki (helyi pálinkaféleség), egy gyümölcssaláta, egy olivás saláta, leves és két főétel meg egy sör és egy üdítő.A leves elvileg valami borsós krémleves volt (Supe me bizele) csirkemellel. A saláta elég egyszerű volt, olivabogyók hagymával és naranccsal. A főételnek tesóm valami darálthúsos rudacskákat evett, az igazából egy nem túl nagy adag volt, de persze finoman volt fűszerezve. Én először bárányt akartam enni, de az nem volt úgyhogy találomra választottam gyorsan az étlapról, így sikerült egy borjús fogást enni (Fergesë me vishi vici). Alapvetően nem szeretem a marhát, de ennek nem volt olyan íze, mégis remélem, hogy nem volt igazi borjú, mert azt nagyon sajnálnám. Mindenesetre nagyon finom volt, igaz nem egy könnyű fogás. Először meg is voltam győződve róla, hogy még velőt is eszek, de utóbb utánanéztem, sajttal készül, azok voltak a fehér darabkák (; Nekem vigyázni kellett, hogy mit rendelek, mert ott is megesznek mindenféle belsőséget, és nem szerettem volna, ha egy darab szív vagy ilyesmi pislog a tányéromban.

-> Tirana

Ha már itt ez a blog kihasználom, hogy ide blogolom a nyaralást. Nem kifejezetten passzol a profilba, de nincs kedvem mindenkinek emailt írogatni (; No meg aztán persze a helyi konyhát kiemelt fontossággal kezeljük, úgyhogy lesznek idevágó részek is.

Jelentem azt hiszem most már télleg elmegyek bárhova kocsival (; Én ugyan többet vezettem, de valahogy tesómnak jutottak a leggyalázatosabb szakaszok. Meg ahhoz képest, hogy pénteken még éjszakáztam, nem is fáradtam el.
Idehaza az autópálya gyakorlatilag üres volt, ott sikerült remek időt futni, ellenben a szerb határon sikerült azért némi időt eltölteni, de kifelé alapvetően gond nélkül mentünk. A gigászi sort látva örültünk, hogy mi nem befelé szeretnénk átlépni a határt.
A szerb oldalon elvileg van autópálya, gyakorlatilag egy széles, keskeny leállósávos út van, amin nem lehet túlságosan hajtani, mert a pálya másik felét most építik, valamint néhol elég foltos az úttest. Volt viszont egy érdekesség, mégpedig az, hogy aki lassan ment, az a leállósávon ment és így elég könnyen ki lehetett előzni, illetve a szemben jövők is lehúzódtak. Így sikerült a felezővonalat közletve teherautót előzni miközben szembe is jöttek (; Elég kamikaze fíling, de mindenféle dudálás vagy villogtatás nélkül lehúzódnak, úgyhogy alapvetően tök jó. Szerbiában egyébként nagyon korrektül ki van táblázva minden, gyakorlatilag tudtunk menni a táblák után városban is. A táj nem igazán különös, ott lehet látni legelésző teheneket szerencsére, meg van egy csomó befejezetlen, de legalábbis bepucolatlan nagy ház lehetőleg minél nagyobb kovácsoltvas kapuval. Ezenkívül, főleg a határhoz közelebb mindenütt dinnyét árulnak, bazinagy sárgákat is többek között, meg sok-sok paprikát. Láttunk egy esküvői menetet is, dudálni ott is szokás (; Viszont a párt szállító, ill. más "főbb" autókon volt az ablaktörlőkön, a szélvédő alján egy pléd is, de a többi kísérő autón is legalább egy kisebb törölköző volt csiptetve az ablaktörlőhöz. Elég idiótán nézett azért ki a puccos kocsi gyönyörű csokorral meg rajta egy barna mackópléddel (;
Haladni sajnos nem lehetett annyira jól, mint ahogy gondoltuk, mert a hegyi szakaszokon nem nagyon lehet hajtani, főleg, hogy volt olyan rész, ahol galandféreg formájú volt az útpálya és persze emelkedett.
A szerb-montenegrói határ vicces, van néhány konténer az út szélén, és ahol épp nincs alagút meg meredély az út mellett ott picit kiszélesedik és az úton vizsgálják a papírokat (; Majd eztán hajt az ember egy jó darabot, és akkor jön a montenegrói útlevélvizsgálat, úgyanígy konténerekből épült átkelővel és venni kell 10 eur-ért valami "ecotax" matricát. Amennyit egyelőre Montenegróból láttunk az csudaszép volt, gyönyörűséges hegyekkel. Hajtani persze ennek köszönhetően itt sem lehet, mert vagy előzni tilos van, vagy lehet, de nem lát az ember semmit és/vagy úgyis jönnek szembe (o; Mondjuk én elég töketlen vagyok, ami az ilyen villámelőzéseket illeti, de párszor előztek meg úgy, hogy ha valaki szembejön tutira összemennek, csak szerencsére nem jött. Én nem tudom azok honnét tudták, hogy nem jön majd semmi... Utak itt is teljesen korrektek, táblázás is, de hát nemrég még Szerbiához tartozott, szóval nem igazán tér el.
A móka Podgorica után kezdődött. Egyrészt innét a határhoz valami suttyó út vezetett, ami tele volt gödrökkel, keskeny volt, szembe jött egy kamion is. Igazából nem gondoltam, hogy elférünk, de szerencsére sikerült (; Innét gyakorlatilag nem volt kitáblázva, de mivel csak egy felé lehetett menni, túl sok tévesztési lehetőség nem volt. Namost a montenegrói-albán határon sikerült 1,5 órát eltöltenünk. Megnéztem közben a shkodrai tavat, mert arra remek kilátás nyílik. Megcsodáltam egy csudaszép, a köves talajon viruló kakukkfű bokrot meg pár gránátalmafát. Teljesen lelkes voltam, hogy micsoda dolgok vannak itt, amire az ember otthon vágyik. Tele van a terep fügebokrokkal is, meg pár kertben láttam banánfát is (; Nos miután átértünk a határon olyan út fogadott, amin rettegve hajtottunk kb 20km/h-val, nehogy kitörjön a kocsi kereke. Útjelző tábla sehol, a települések nevei nem stimmeltek a térképen lévőkkel, de még csak nem is hasonlítottak. Teheneket meg birkákat kellett kerülgetni az úton ezenkívül mindenféle gyalogost, kivilágítatlan biciklist, motorost, amit csak akarsz. No meg persze mindenki Mercedest vezet (o; Na szerencsére amúgy a végső elkeseredés határán akadt útjelző tábla és megjavult az út is, sőt, nem hogy megjavult, hanem egyenesen teljesen kifogástalanul sima lett. Táblák mondjuk továbbra sem lettek igazából, Tirana mindenhol ki volt táblázva, és kb. ennyi. Benzinkútból temérdek van, kb. 2 km-enként jön egy. Ezen kívül a házak egész furák. Vidéken csak és kizárólag gyönyörűen frissen festett színes, legalább 2, de inkább 3 emeletes családi házak. Igaz kicsit furán, elszórva voltak a susnyásban. Az össze út menti étterem gyönyörűen kivilágítva, vadiúj szép épület, csak tátottam a számat.
Azt gondoltuk tök jó is lesz végül, hogy Tiranába későeste érkezünk, talán nem lesz forgalom, és akkor könnyebben közlekedünk. Namost forgalom volt, tele az utca emberekkel, még 11-kor is. Megmondom őszintén nem tudom hogy találtuk meg a belvárost, csak mentünk érzésre, illetve egyszercsak rajta lett az utcanév a kinyomtatott térképen, ami nálunk volt. Mondjuk meg kellett kérdeznem egy srácot, hogy hogy találjuk meg a hostelt, de végül az is meglett, sőt egyenesen teremgarázsban parkolunk. A másik meg, hogy az egyirányú utcában egy percen belül 3-an is szembejöttek (;

Nyáresti vacsora

Utószülinapi mulatság, egy ismerős házaspár a vendég, anyukám azt mondta, hogy olyat találjak ki, amit ők még nem ettek. Idő nem volt sok a receptek hajkurászására, úgyhogy nagyon hirtelen kellett dönteni. Azt hiszem nem is igazán passzolnak össze a fogások, de úgy tűnik mindenkinek ízlett minden. A torta pl. utolsó pillanatban született. A tavalyi citromos tortát akartam megsütni, de láttam, hogy a tészta mennyiség háromszoros, meg 4 órát kell hűtőben pihennie, szóval arról letettem. Node itt a sok citrom... hát így lett ez a torta, hirtelen googleozásból, és nagyon is jól sikerült remek süti. Ráadásul nem marad utána tojásfehérje sem, sőt, ha nagyon kell még 1-2 fehérjét hozzá is adhatunk, ha van feleslegben. Ebben a melegben nekem nagyon bejön ez a jó savanykás krémes süti.
Megnéztem pár bevált oldalt, hogy mit főztek az utóbbi időben, így aztán abból válogattam, amit találtam. Hozzáteszem a cékla pl. már saját termés, a kevés eső ellenére nagyon szépséges céklák nőnek a kertben, és szerencsére kihúzni is könnyű őket, nem úgy, mint a hagymákat.
Életemben először bontottam egész csirkét is, ami egyáltalán nem volt annyira triviális, mint amilyennek látszott, pláne nem életlen késsel (;
Fotók nem készültek, csak a tortáról egy másnapos, amin eléggé szét van dőlve, úgyhogy majd meglátom, hogy az felkerül-e. A linkek alatt viszont mindenütt van fotó, ott érdemes megnézni a képeket.

A csirkehúshoz a következő pácot használtam:

• 1 rozmaringág finomra vágott levelei
• 1 citrom reszelt héja
• 1 ek. citromlé
• 1 ek. méz
• 3 ek. olaj
• só, bors, cayenne bors

Padlizsántekercsek fűszeres-sajtos töltelékkel

• 2 padlizsán
• 1 csokor petrezselyem
• 1 csokor bazsalikom
• 4 ek. parmezán
• 4-5 ek. olíva olaj
• 3 ek. zsemlemorzsa
• 25 dkg mozzarella
• só, bors, citromlé
• fogpiszkáló

A padlizsánokat mossuk meg és vágjuk le a végüket. Hosszában vágjuk kb. fél centi széles szeletekre, és kissé sózzuk be. Hagyjuk kb. 10 percet pihenni.
A fűszernövényeket mossuk meg, csipkedjük le a leveleket és vágjuk finomra őket. Egy serpenyőben hevítsünk fel egy ek. olajat, és ezen pirítsuk meg a morzsát. Keverjük hozzá a fűszernövényeket, a parmezánt és ízesítsük sóval és borssal. Aprítsuk közben a mozzarellát kis kockákra.
A padlizsánszeletekről itassuk le a vizet, és egy serpenyőben pirítsuk meg a szeleteket, oldalanként kb. 1-1 percig. Borsozzuk meg a szeleteket, szórjuk meg a fűszeres morzsával és tegyünk rá pár darab mozzarellát és tekerjük fel. Fogpiszkálóval vagy egy darab bambusznyárssal rögzítsük a hengert.
A tekercseket tegyük kivajazott tepsire, és 200°C-os sütőben süssük még kb. 10 percig, végül pedig locsoljuk meg citromlével.

Ultimate Lemon Meringue Pie

Hozzávalók:

A tésztához:

• 175 g liszt
• 100 g hideg vaj, kis darabkákra vágva
• 1 ek. porcukor
• 1 tojás sárgája

A krémhez:

• 2 csapott ek.kukoricakeményítő (én ezt használtam legalábbis, nem lisztet)
• 100 g barnacukor
• 2 citrom reszelt héja
• 125 ml citromlé
• 1 kisebb narancs leve
• 85 g vaj, darabokra vágva
• 3 tojás sárgája
• 1 egész tojás

A habhoz:

• 4 tojás fehérje (szobahőmérsékleten)
• 200 g barnacukor
• 2 csapott ek. kukoricakeményítő

A tészta hozzávalóit egy kanál hideg vízzel gyúrjuk össze, majd lisztezett deszkán nyújtsuk ki, és béleljünk ki vele egy 23x2,5 cm-es leszedhető aljú piteformát, vagy csatos tortaformát. Nyomkodjuk bele jól a tésztát, nem baj, ha eltörik/reped, nyugodtan nyomjuk össze. Ha nem tudjuk szépen kinyújtani, mert ragad, akkor egyszerűen darabonként nyomkodjuk a formába. Egy villával szurkáljuk meg a tésztát, tegyünk rá alufóliát (fényes felével lefelé) és hagyjuk 1/2-1 órát, vagy akár egy éjszakát pihenni.
Melegítsük a sütőt 200°C-ra, és süssük a tésztát "vakon" (szórjunk babot/lencsét a fóliára, amitől a tészta nem púposodik fel sütés közben) kb. 15 percig, majd vegyük le a fóliát és süssük még 5-8 percig, amíg a tészta világos arany színt kap. Ezután tegyük a tésztát félre, és vegyük vissza a hőmérsékletet 180°C-ra (a tésztát akár előző nap is megsüthetjük).
Amíg a tészta sül, elkészíthetjük a tölteléket: egy lábasban keverjük össze a cukrot, keményítőt és citromhéjat. Adjuk hozzá fokozatosan a citromlevet. A narancslevet egészítsük ki vízzel 2 decire, majd ezt is öntsük a lábasba. Közepes hőmérsékleten folytonos keverés mellett főzzük, amíg sűrű és krémes lesz. Amikor elkezd forrni vegyük le a tűzhelyről és keverjük el benne a vajat. Ha a vaj elolvadt adjuk hozzá folytonos keverés mellett a tojássárgákat és az egész tojást. Erős keverés mellett tegyük vissza a tűzre és melegítsük amíg puding sűrűségű lesz, majd tegyük félre.
A habhoz tegyük a fehérjéket egy nagy tálba, és verjük fel félig, majd kanalanként adjuk hozzá a cukor felét, minden kanál cukrot elkavarva. Eztán keverjük bele a keményítőt, majd a maradék cukrot és verjük fel a habot keményre. Gyorsan melegítsük fel a krémet és öntsük a tésztaformába. Rögtön kezdjük a forró krémre kanalazni a habot, a szélénél kezdve (ha a közepén kezdjük lehet, hogy összeesik/elcsúszik). A maradékot tegyük a közepére, és kicsit kavarjuk meg a kanállal/villával. Tegyük vissza a sütőbe az egészet, és süssük még 15-20 percig, amíg a hab ropogós külsőt kap és egy kis színt.
Hagyjuk a tortát 30 percig a formában hűlni, és szeletelés előtt még további 1/2-1 órát pihenni. Még aznap fogyasszuk.

Kochfrosch: Auberginenröllchen mit Kräuter-Käsefüllung
Kochtopf: Schweinsfilet vom Grill - direkte Methode
Ízbolygó: Rokfortos cékla
Ízbolygó: Cukkinis grillköret
BBC Good Food: Ultimate Lemon Meringue Pie

Gyömbéres-zabpelyhes keksz

Úgy általában szeretem a zabpelyhes kekszeket, de a múltkor vettem a dm-ben valami nagyobb darab müzliszeletet, és az nagyon ízlett, úgyhogy megint kedvet kaptam az ilyesmihez. Nem volt most kedvem receptet keresgélni, úgyhogy fogtam és Kicsi Vú egyik receptjét alapul véve saját kútfőből sütöttem a kekszet.

Sajnos a gyömbér alig érződik benne, pedig nem sajnáltam, de úgy tűnik vagy friss gyömbért kellene használni, vagy sokkal több őröltet beletenni. Egyelőre most úgy adom meg a receptet, ahogy csináltam. Aki biztosra akar menni, szerintem a dupláját nyugodtan beleteheti.
Remélem a babát váró kolleganőknek is ízleni fog, mivel nincs benne se cukor, se liszt.

Gyömbéres-zabpelyhes keksz

• 15 dkg apróbb/törött zabpehely
• 5 dkg búzacsíra
• 5 dkg aprított mandula
• 1 tk őrölt gyömbér
• 1/2 tk sütőpor
• 10 dkg aszalt szilva
• 10 dkg margarin
• 1 cs. vaníliás cukor
• 1 tojás
• 4 ek. méz

Az első 5 hozzávalót keverjük össze egy tálban. A margarint keverjük habosra a cukorral, majd dolgozzuk el benne alaposan a tojást is. Ezután jöhet bele a méz és a gyümölcs. Végül a száraz hozzávalókat több részletben keverjük össze a vajas-tojásos keverékkel.
Evőkanállal kanalazzunk a tepsibe kis kupacokat, és kissé lapítsuk el. 180°C-on 15 percig süssük.