Pizzás zsömle

A héten újra meglátogattam Kochtopf oldalát, és a jubileumi brunch témájú Kochevent-re beküldött receptek között találtam ezt a remek nevezőt. A receptet olvasva voltak ugyan kételyeim, de a végeredmény mindet eloszlatta. Itt a jó idő, lehet piknikezni, grillezni miegymás, szerintem remek szereplője lehet a kínálatnak.

Az én zsömléim kócosabbak lettek, mint az eredetiek, és én tettem bele egy kis pizzafűszert is. Alapvetően ajánlom mindenkinek, hogy valami pizzához passzoló zöldfűszerrel bolondítsa meg.

Pizzás zsömle:

Hozzávalók (kb. 45 db):

• 60 dkg liszt
• 50 dkg túró
• 16 ek tej (240 ml)
• 12 ek olaj (180 ml)
• 1 tk só
• 2 tk sütőpor
• 20 dkg felkockázott sonka/bacon
• 20 dkg reszelt sajt
• 10 dkg pirított hagyma

Gyúrjuk össze a hozzávalókat, formáljunk belőle golyókat majd 180°C-on süssük 20-30 percig.

Die Küchengeister: Pizzabrötchen

Tofu

Egyszer nagyon lelkesen megkóstoltam a tofut, hogy mégis milyen lehet. Elsőre konkrétan rossznak találtam, nem is ettem, míg egyszer a kínainál felesben kaptam valamivel, mert későn mentem, és nem volt már elég abból, amit eredetileg enni akartam. Gondoltam adok neki még egy esélyt, legfeljebb a tofudarabokat majd kipiszkálom. No jelentem az első próbálkozás óta eltelt időben változott annyit az ízlésem, hogy azóta azt kell mondjam, kifejezetten szeretem.
Nálunk ez egyáltalán nem népszerű alapanyag, kitudja miért. Talán mert nálunk alapvetően is népszerű dolog húst enni, és mindenki húspótlóként tekint a tofura. Nem szeretem igazából ezt hozzáállást, én sem azért eszem, hogy húst pótoljak vele, hanem mert egyszerűen finom. Igyekszem minél változatosabban étkezni, és a tofu egy egészséges alapanyag, ráadásul gyakorlatilag nem is nagyon kell sütni/főzni, úgyhogy még praktikus. Ráadásul nem is annyira nehéz hozzájutni, mert a múltkor pl. a Intersparban is láttam. Nem tudom a bioboltok és hasonlók ellátottsága milyen, én mondjuk most a Nagycsarnok alagsorában lévő ázsia boltban vettem néhány fűszer kíséretében.
A kínaiban ettem ilyesmi formában tofut, úgyhogy ezt alapul véve csináltam tegnap vacsorát belőle.

Tofu ceruzababbal és gombával

Hozzávalók (2 főre):

• fél kocka tofu
• 2 tenyérnyi gomba
• fél zacskó mélyhűtött ceruzabab
• 1 közepes fej lilahagyma
• só, bors, olaj
• szójaszósz
• garam masala

A hagymát és gombát tisztítsuk meg és vágjuk őket nem túl vékony szeletekre. A hagymát elég csak egyszer félbe vágni és úgy felkarikázni. A tofut szintén szeleteljük fel.
Hevítsünk serpenyőben olajat, és dobjuk rá a hagymát és a gombát. Amikor ezek megpirultak, adjuk hozzá a babot is, és fedő alatt pároljuk roppanósra. Ízlés szerint borsozzuk és picikét sózzuk is meg. Ha a bab megfelelő, dobjuk bele a tofut, locsoljuk meg szójaszósszal és ízlés szerint adjunk hozzá garam masalát, majd süssük össze az egészet.
Én barna rizzsel ettem.

Reteksaláta

Ősrégi recept, régebben anyukám gyakran csinálta, de már nagyon rég nem ettünk. Biztosan valahol máshol is van ilyen recept, de még nem találkoztam vele eddig sehol. Sajnos nem sikerült túl jó retket venni, elég sokat ki kellett dobni, mert kukacos volt. Jobbak a kis hosszúkás retkek, szebben mutatnak szerintem a kicsi karikák. Sajnos már snidling sem volt, úgyhogy újhagymát használtunk.

Reteksaláta

Hozzávalók:

• 1 csomag retek
• 1 csokor snidling
• 1 pár virsli
• cukor, ecet, mustár, olaj

A retket uborkareszelőn reszeljük le, adjuk hozzá a felkarikázott virslit és a felaprított snidlinget. Keverjünk egy hagyományos ecetes-cukros salátalevet, és adjunk ízlés szerint mustárt és egy kevés olajat. Ezzel a lével öntsük le a salátát, elvileg úsznia kell az alapanyagoknak benne. Hagyjuk picit állni, hogy összeérjenek az ízek.

Csináltam mindenféle ékszert az elmúlt egy hétben. Volt ihletem, aztán meg a beszerzés közben találtam mindenféle más szimpatikus dolgot, úgyhogy persze nem csak azt csináltam, ami eredetileg eszembe jutott. Csütörtökön meg kellett valami, amivel lefoglalom magam, és kikapcsolom a fejem, mivel az eső miatt nem tudtam elmenni futni. Kedden már megáztam, nem volt kedvem még egyszer (;
A piros fülbevalóról elég szar képet tudtam csak csinálni, nem tudom, valahogy nem sikerült jobbat. Talán kellett volna szép napsütés, de az most a luxuskategóriába esik. Talán később megpróbálom lefotózni újra.

Sacher torta

Apukám születésnapjára gondoltam, hogy ez egy tök jó édesség lesz. Én magam ugyan csak módjával szeretem a csokis ízű dolgokat, de ha rendes csoki van bennük, akkor azért jöhetnek. A Daubner Sacher tortáját kóstoltam anno, no az remek azért. Mondjuk mi nem jó a Daubnerben? (o;Megnéztem hát pár receptet, lényegében mindenhol ugyanazok a hozzávalók szerepeltek, kisebb változtatásokkal csak. Volt, ahol tettek bele vaníliát, vagy csak a tetejét kenték lekvárral, kicsit több vagy kevesebb cukor/liszt, de lényegében egy 6 tojásos csokis piskótát kell sütni. Namost ez is olyan süti, ami igazából egyszerű, de valamilyen okból csak nagyon kevés helyen lehet jót enni. Figyelembe véve a hozzávalók kevés számát, és az elkészítés nem túl bonyolult voltát, nehéz megmondani, hogy miért annyira jó az egyik, és miért annyira rossz a másik. Az enyém sajnos a nem annyira jó kategóriába esett (; Igazából a család azt mondta, hogy finom, de én határozottan elégedetlen vagyok, persze lehet, hogy nem a Daubner tortáját kéne alapul vennem, mert így egy picit magasra teszem a lécet.Végül az Ínyesmester receptjét vettem, le is vagyok törve, hogy ennyire eltért a végeredmény az elképzeléseimtől. A legnagyobb baj szerintem az lett, hogy a recept reszelt csokoládét írt, és így nem lesz igazán sötét a tészta, úgyhogy legközelebb mindenképp olvasztott csokit teszek bele. No meg nem vagyok a tortasütésben nagyon rutinos, beleértve a díszítést is, úgyhogy egy adag csokimázat sikerült is elrontanom (;Szóval csalódott vagyok, mert nem olyan színű lett, csak mintha kávés lenne, meg szárazabb is, meg a máz sem olyan szép... Igaz utóbbi inkább az én bénaságom, de szerintem igazából tényleg csokival öntik le és nem ilyen mázzal. Namajd legközelebb (;

Sacher torta

Tizenkét és fél deka vajat habosra keverünk 12,5 deka porcukorral. Kanalanként belevegyítünk 12,5 deka reszelt csokoládét és 6 tojássárgáját. Mikor mindezeket nagyon jól elkavartuk, 7 tojásfehérje és 12,5 deka finom liszt jön még bele. Vajjal kikent formában, lassan sütjük és szitára borítva másnap megkenjük a tetejét baracklekvárral, majd csokoládémázzal bevonjuk.
Csokoládémáz: 20 deka reszelt csokoládét és 15 deka porcukrot 2 deci vízzel, folytonos kavargatás közben sűrűre főzünk, vagyis olyanra, hogy a belőle tányérra cseppentett csepp ne folyjon szét. Ekkor elkeverünk benne egy mogyorónyi vajat és ráöntjük a torta tetejére. Vizes késsel elsimítjuk.

Én végül 13 dekányi mindent tettem bele, illetve a tojásfehérjéket nyilván előbb kemény habbá kell verni mielőtt hozzáadjuk. Nemhiába Ínyesmester nem kezdőknek szóló szakácskönyv (; A mázhoz pedig 10 dkg csokit és 12 dkg porcukrot kevertem össze valamennyi vízzel. 180°C-on sütöttem kb. 45 percig.
Ez a Sacher torta egyébként így nem az eredeti, mert az eredetit félbe kell vágni, és úgy megkenni lekvárral. Aminek a tetejét kell csak megkenni, az a Demel-féle verzió. Én végül félbe is vágtam, és a tetejére is kentem. Kínálhatunk mellé tejszínhabot, nyugodtan kicsit megcukrozva, mert maga a süti még a lekvár ellenére sem túlságosan édes.


Az Ínyesmester szakácskönyve: Sacher torta (356. oldal)

Ráktempura sörrel

Volt egy zsák koktélrák a fagyasztóban, amit már nagyon el kellett használni, mert már picikét kezdtek kiszáradni a rákocskák. A recept nem lehetett túl bonyolult, mert nem volt itthon semmi extra hozzávaló. A Szakácsok könyve mentette meg a helyzetet, így lett vacsorára ráktempura salátával. Persze eredetileg valami érdemi méretű rák kellene hozzá, amit normálisan lehet mártogatni a bundába, nem ezek a picike izék. Így kissé körülményes volt halászni a rákocskákat a masszából, de elsőosztályú lett. Még az egészségesség látszatát is kelti, elvégre rák meg saláta, attól meg eltekintünk, hogy olajban úszott (;Nem vagyok az olajban sütés nagy mestere, konkrétan eléggé ellene is vagyok az ilyen eljárásnak. Azt hiszem rántott húst is kb. akkor csinálnék csak magamnak, ha valami távoli országban élnék, és már nagyon kellene valami nem beszerezhető klasszikus (;

A salátalevet hasraütésre kevertem: méz, balzsamecet, víz, őrölt bors, őrölt gyömbér. Sajnos nem volt itthon csak világos balzsamecet, a sötéttel szerintem jobban nézett volna ki.

Ráktempura sörrel

Hozzávalók:

• 16 db héj nélküli rák
• 1 l repceolaj

A tempuratésztához:

• 1 tojás
• 200 ml japán sör (ezesetben Tuborg)
• 115 g átszitált finomliszt és egy kevés a rák beleforgatásához

A bunda elkészítése: A tojást üssük bele egy tálba, és töltsük hozzá a sört. A tojást keverjük habosra a s9rrel. Adjuk hozzá a lisztet, és még egyszer alaposan keverjük össze.

A rákok alsó felét éles késsel óvatosan metsszük be hat helyen. Ez azért fontos, hogy a sütés során ne tekeredjenek össze. Kis kés lapjával nyomkodjuk ki víztartalmukat. Egy időre tegyük be őket a hűtőszekrénybe.
A rákokat vegyük ki a hűtőből, forgassuk meg lisztben, a felesleget rázogassuk le róluk.
Serpenyőben hevítsük az olajat 190°C-osra. Amíg az olaj melegszik, készítsük el a tempuramasszát a fent leírt módon. Mártsuk bele a rákokat.
Az olaj hőfokának ellenőrzésére cseppentsünk bele egy kis tésztát. Ha leszáll az edény aljára, még nem elég forró az olaj, ha felemelkedik az edény feléig, akkor az olaj megfelelő.
A rákokat mártsuk bele a tésztába, és méretüktől függően dobjuk őket az olajba 3-4 percre. Amikor a rákok aranybarnák, fém evőpálcikával vegyük ki őket az olajból. Csepegtessük le, és helyezzük háztartási papírtörlőre. Rendezzük el a tálalótálon, szórjuk meg zöld teával. Közvetlenül fogyasztás előtt facsarjunk rájuk lime-levet, és szórjuk meg sóval.

Én magába a tempurába tettem egy kis sót, elkerülte a figyelmemet a legutolsó mondat. Csodálkoztam is, hogy nem ír sehova sót (:

Jill Normann - Szakácsok könyve: Ráktempura sörrel (Hisayuki Takeuchi)

Rázókendő

Végre elkészült a saját rázókendőm. Mindenki el volt ámulva tőle, pedig valójában nagyon egyszerű megcsinálni, bár tény, hogy elég időigényes. Anno, mikor mondták, hogy kb. 3-4000 forint egy ilyen, nem akartam elhinni, soknak találtam. Aztán most, hogy magam csináltam egyet, rájöttem, hogy nekem is kb. 1000 forint volt csak az anyagköltség. Megcsinálni meg azért jó pár órámba telt.

Alapvetően háromszög alakúnak kellene lennie, de én csak próbaképp csináltam ezt, és a nagymamám egy fejkendőjét áldoztam fel :) Nem is ér rendesen körbe amúgy, nem lehet rendesen megkötni.
Tulajdonképpen nagyon egyszerű horgolni a szegélyt, két gyöngyös láncszem, egy sima, és megint két gyöngyös jön, majd egy egyráhajtásos pálca az előző sor üres láncszemébe. Az utolsó sornál pedig középen két láncszem van, csak mindegyiken egy 12 gyöngyös hurok van. A nehézséget az okozza, hogy előre fel kell fűzni a gyöngyöt a cérnára, és azzal kell horgolni. Azt hiszem ez vett el több időt, amíg felfűzögettem a sok gyöngyöt.

Magamnak még lehet, hogy csinálok egy rendes, háromszög alakút, de hogy másnak nem csinálnék még pénzért sem, az eléggé biztos (; Igaz a végére azért már jól belejöttem, lehet, hogy a következő már sokkal jobban menne.

Piña Colada torta

Nem egy klasszikus húsvéti sütemény, de már egy ideje ott lapul a mindmegettén a recepttáramban. Meglehetősen egyszerű torta, de mutatós is és finom is. Nem vagyok túl ügyes, ami az ilyen nagyobb sütiket illeti, vagy legalábbis a klasszikus tortákkal kissé hadilábon állok. Ez viszont elég szép lett, igaz nem került krém az oldalára, de ennek ellenére rém büszke voltam, hogy milyen szépen megállt a zselatin is a tetején :) Bár az sokat segített, hogy nem kell a piskótát elvágni, mert az nagy kihívás (;
Nekem mondjuk nem volt elég kókuszos, de mindenki más szerint érződött rajta rendesen.

mindmegette.hu: Piña Colada torta

SekiRyu

Vettem csudaszép késeket. Amim volt, az ugyanis nem örvendett túlságosan jó minőségnek, no meg aztán csak az az egy volt, úgyhogy mindenképp bővíteni kellett a készletet. Ezekre a szépséges japán késekre esett a választásom, igazából semmit nem tudtam róluk, de korrekt áron voltak. Japán késhez képest mondjuk olcsók, de úgy általánosságban véve annyira mégsem :)
Be kell valljam viszont, hogy megalomán voltam, mert nagy kések kellettek, aztán most reggel ott állok egy retekkel, hogy levágjam a farkát, aztán kénytelen vagyok a nagykéssel hadonászni. Szóval majd még egy helyes kis zöldségkésnek jönnie kell (;
Abszolút elégedett vagyok egyébként, szépek is, élesek is. Már csak egy késblokk hiányzik vagy egy mágnes.

Messer aus Japan

Egyszer valamikor megígértem az egyik kollegámnak, hogy csinálok neki egy lampiont a szépen felújított lakásukba, mert milyen remekül fog kinézni a zongorán. Nohát kérem két hete el is készült nagysokára (: