-> Tirana

Ha már itt ez a blog kihasználom, hogy ide blogolom a nyaralást. Nem kifejezetten passzol a profilba, de nincs kedvem mindenkinek emailt írogatni (; No meg aztán persze a helyi konyhát kiemelt fontossággal kezeljük, úgyhogy lesznek idevágó részek is.

Jelentem azt hiszem most már télleg elmegyek bárhova kocsival (; Én ugyan többet vezettem, de valahogy tesómnak jutottak a leggyalázatosabb szakaszok. Meg ahhoz képest, hogy pénteken még éjszakáztam, nem is fáradtam el.
Idehaza az autópálya gyakorlatilag üres volt, ott sikerült remek időt futni, ellenben a szerb határon sikerült azért némi időt eltölteni, de kifelé alapvetően gond nélkül mentünk. A gigászi sort látva örültünk, hogy mi nem befelé szeretnénk átlépni a határt.
A szerb oldalon elvileg van autópálya, gyakorlatilag egy széles, keskeny leállósávos út van, amin nem lehet túlságosan hajtani, mert a pálya másik felét most építik, valamint néhol elég foltos az úttest. Volt viszont egy érdekesség, mégpedig az, hogy aki lassan ment, az a leállósávon ment és így elég könnyen ki lehetett előzni, illetve a szemben jövők is lehúzódtak. Így sikerült a felezővonalat közletve teherautót előzni miközben szembe is jöttek (; Elég kamikaze fíling, de mindenféle dudálás vagy villogtatás nélkül lehúzódnak, úgyhogy alapvetően tök jó. Szerbiában egyébként nagyon korrektül ki van táblázva minden, gyakorlatilag tudtunk menni a táblák után városban is. A táj nem igazán különös, ott lehet látni legelésző teheneket szerencsére, meg van egy csomó befejezetlen, de legalábbis bepucolatlan nagy ház lehetőleg minél nagyobb kovácsoltvas kapuval. Ezenkívül, főleg a határhoz közelebb mindenütt dinnyét árulnak, bazinagy sárgákat is többek között, meg sok-sok paprikát. Láttunk egy esküvői menetet is, dudálni ott is szokás (; Viszont a párt szállító, ill. más "főbb" autókon volt az ablaktörlőkön, a szélvédő alján egy pléd is, de a többi kísérő autón is legalább egy kisebb törölköző volt csiptetve az ablaktörlőhöz. Elég idiótán nézett azért ki a puccos kocsi gyönyörű csokorral meg rajta egy barna mackópléddel (;
Haladni sajnos nem lehetett annyira jól, mint ahogy gondoltuk, mert a hegyi szakaszokon nem nagyon lehet hajtani, főleg, hogy volt olyan rész, ahol galandféreg formájú volt az útpálya és persze emelkedett.
A szerb-montenegrói határ vicces, van néhány konténer az út szélén, és ahol épp nincs alagút meg meredély az út mellett ott picit kiszélesedik és az úton vizsgálják a papírokat (; Majd eztán hajt az ember egy jó darabot, és akkor jön a montenegrói útlevélvizsgálat, úgyanígy konténerekből épült átkelővel és venni kell 10 eur-ért valami "ecotax" matricát. Amennyit egyelőre Montenegróból láttunk az csudaszép volt, gyönyörűséges hegyekkel. Hajtani persze ennek köszönhetően itt sem lehet, mert vagy előzni tilos van, vagy lehet, de nem lát az ember semmit és/vagy úgyis jönnek szembe (o; Mondjuk én elég töketlen vagyok, ami az ilyen villámelőzéseket illeti, de párszor előztek meg úgy, hogy ha valaki szembejön tutira összemennek, csak szerencsére nem jött. Én nem tudom azok honnét tudták, hogy nem jön majd semmi... Utak itt is teljesen korrektek, táblázás is, de hát nemrég még Szerbiához tartozott, szóval nem igazán tér el.
A móka Podgorica után kezdődött. Egyrészt innét a határhoz valami suttyó út vezetett, ami tele volt gödrökkel, keskeny volt, szembe jött egy kamion is. Igazából nem gondoltam, hogy elférünk, de szerencsére sikerült (; Innét gyakorlatilag nem volt kitáblázva, de mivel csak egy felé lehetett menni, túl sok tévesztési lehetőség nem volt. Namost a montenegrói-albán határon sikerült 1,5 órát eltöltenünk. Megnéztem közben a shkodrai tavat, mert arra remek kilátás nyílik. Megcsodáltam egy csudaszép, a köves talajon viruló kakukkfű bokrot meg pár gránátalmafát. Teljesen lelkes voltam, hogy micsoda dolgok vannak itt, amire az ember otthon vágyik. Tele van a terep fügebokrokkal is, meg pár kertben láttam banánfát is (; Nos miután átértünk a határon olyan út fogadott, amin rettegve hajtottunk kb 20km/h-val, nehogy kitörjön a kocsi kereke. Útjelző tábla sehol, a települések nevei nem stimmeltek a térképen lévőkkel, de még csak nem is hasonlítottak. Teheneket meg birkákat kellett kerülgetni az úton ezenkívül mindenféle gyalogost, kivilágítatlan biciklist, motorost, amit csak akarsz. No meg persze mindenki Mercedest vezet (o; Na szerencsére amúgy a végső elkeseredés határán akadt útjelző tábla és megjavult az út is, sőt, nem hogy megjavult, hanem egyenesen teljesen kifogástalanul sima lett. Táblák mondjuk továbbra sem lettek igazából, Tirana mindenhol ki volt táblázva, és kb. ennyi. Benzinkútból temérdek van, kb. 2 km-enként jön egy. Ezen kívül a házak egész furák. Vidéken csak és kizárólag gyönyörűen frissen festett színes, legalább 2, de inkább 3 emeletes családi házak. Igaz kicsit furán, elszórva voltak a susnyásban. Az össze út menti étterem gyönyörűen kivilágítva, vadiúj szép épület, csak tátottam a számat.
Azt gondoltuk tök jó is lesz végül, hogy Tiranába későeste érkezünk, talán nem lesz forgalom, és akkor könnyebben közlekedünk. Namost forgalom volt, tele az utca emberekkel, még 11-kor is. Megmondom őszintén nem tudom hogy találtuk meg a belvárost, csak mentünk érzésre, illetve egyszercsak rajta lett az utcanév a kinyomtatott térképen, ami nálunk volt. Mondjuk meg kellett kérdeznem egy srácot, hogy hogy találjuk meg a hostelt, de végül az is meglett, sőt egyenesen teremgarázsban parkolunk. A másik meg, hogy az egyirányú utcában egy percen belül 3-an is szembejöttek (;