A csodálatos burmai vasútnak köszönhetően lemaradtunk a hotel által értünk küldött pickupról. Kénytelenek voltunk keríteni valami fuvart, mert a vasútállomás nagyon messze van a hoteltől. Sikerült valami zseniket kifogni, kb. 3-szor kellett megkérdezniük, mire végre odataláltunk a hotelba. A hotel viszont... úúú meg ááá. Kertitó, virágok, bungalló és gyep! A gyep egyébként eléggé ritka, csak puccos helyeken találkozni vele. Ez a hotel egy felsőbb kategóriás hotel, a holland srác ajánlotta. A személyzet jól beszél angolul, amint megérkeztünk már ugrottak is a boyok és vitték a csomagokat, igazán remek volt. Szép nagy szoba, kellemes kert, lehet helyben bicót bérelni, csak az eső ne esne megint. A bicóval a faluig jutottunk, ettünk, aztán megvártuk, míg kicsit eláll az eső, és visszahajtottunk a hotelbe. A gépünk másnap délután indult, de a hotel annyira rendes volt, hogy megengedte, hogy a gép indulása előtt csekkoljunk csak ki.
Másnapra megkönyörült az időjárás, úgyhogy reggeli után rögtön felpattantunk a bicóra és a kölcsönesernyővel nekiindultunk a terepnek. Az idő pedig egyenesen remek lett közben, nem hogy nem esett, egyenesen napsütés volt. Mit is lehetne mondani Baganról... sztúpák és pagodák mindenfelé, amerre a szem ellát. Aranyozottak és téglásak, kicsik és nagyok, romosak és újabbak (új alatt értsd 800 éves). Az első nagyobbnál hozzánk csapódott egy helyi kisfiú, amivel elég jól jártunk, mert megmutatta hogyan mászhatunk fel az építményre. A lépcsők persze itt is nyaktörőek, keskenyek és magasak, korlát nélkül. A járatok is szűkek, vigyázni kell a fejre, de cserébe a látvány igazán párját ritkító. Szépséges napsütésben csodálhattuk meg a több négyzetkilóméternyi területet teleszórva mindenféle formájú és méretű templomokkal. A templomok elhelyezkedésében egyébként látszólag semmi logika nincs, van ahol 5 van egy kupacban, máshol meg csak egy picike árválkodik magában. Ahogy időnk engedte, körbekarikáztuk a mindenféle épületeket. Itt a homokfestmények voltak a menők, amikkel a turistákat próbálták gyötörni. Kiderült, hogy a kis önjelölt idegenvezetőnk is valójában képeslapokat árul, de egyszerre 10-et. És persze nem ő volt az egyedüli gyerek, aki képeslapot árult. Minden nagyobb épületnél megrohantak minket, és alig lehetett lerázni őket. Tesóm röhögött, én meg azon gondolkoztam, hogy az esernyővel fogom ütni őket, ha nem hagynak békén (No, tank you. - No. - No. - NO! - I don't need this. - I SAID I DON'T NEED IT!). A pláne persze az volt, hogy az egyik ilyen szentélyben is árultak ilyeneket, konkrétan fele áron. Ahogy kiléptünk onnét, persze megint jöttek, hogy "pószká, pószká". Nem számított, hogy a kezemben volt a legporello, vegyek egy másikat is, mert azon sunset van meg másmilyen meg a fekete-fehér sorozatot csak ő árulja stbstb. Az egyik megvárta, amig megiszunk egy üdítőt is, meg egy öreg fazont is alig lehetett elhajtani, hogy nem akarunk képeket venni.
A bagani reptér lényegesen modernebb volt, mint a hehoi, de beszállókártya persze itt is pecsételve és kézzel kitöltve. A repülő kicsit késett, mert máshonnét jött. Nekem viszont tökre tetszik, hogy az ember maga mehet gyalog a géphez beszállni, és nem a buszba kell bezsúfolódni.
A gépen jött velünk egy olasz pár, akik szintén ugyanabba a hotelbe mentek, mint mi, így hát ideális ötletnek tűnt, hogy közösen fogjunk egy taxit. Kiderült, hogy a reptér épülete előtt álló taxisok rém drágák, így kigyalogoltunk az utcára. Korábban mi is 5000 kyatért jöttünk, és az olaszok is ennyiért jöttek, úgyhogy nem igen akartunk ennél többet adni. Az olasz lány nem is hagyta magát rábeszélni többre, és sikerült fogni egy taxit ennyiért. A legjobb ezekben a taxisokban, hogy kialkudják veled az árat, majd kiderül, hogy nem tudják pontosan hova is kell menni. Burmában szerencsére mindig izgalmas az utazás (: Egyrészt egyszer csak megszólalt egy sláger a rádióban, amit az olasz srác gond nélkül énekelt. A lány felvilágosított minket, hogy a dal nagy sláger volt Olaszországban. Nem sokkal később kb. 30-nál a sofőr kinyitotta az ajtót, és kiköpött rajt. Nem hiába a jó kis bétel (: Aztán ugye nem tudta pontosan hol a hotel, és az utcanevet sem értette, amit mondtunk. Elé tartottuk a Kindle-t, hogy olvassa el, erre közölte, hogy nem látja (: Még szerencse, hogy lehet a betűméretet változtatni, úgyhogy sikerült megérkezni a hotelbe.
Nem értem egyébként igazából, hogy miért ekkra favorit ez a Motherland Inn 2. Baromi messze van mindentől, és azért egyáltalán nem annyira szép. Az viszont tény, hogy a nagy forgalom mellett is teljesen olajozottan működik.
Másnapra megkönyörült az időjárás, úgyhogy reggeli után rögtön felpattantunk a bicóra és a kölcsönesernyővel nekiindultunk a terepnek. Az idő pedig egyenesen remek lett közben, nem hogy nem esett, egyenesen napsütés volt. Mit is lehetne mondani Baganról... sztúpák és pagodák mindenfelé, amerre a szem ellát. Aranyozottak és téglásak, kicsik és nagyok, romosak és újabbak (új alatt értsd 800 éves). Az első nagyobbnál hozzánk csapódott egy helyi kisfiú, amivel elég jól jártunk, mert megmutatta hogyan mászhatunk fel az építményre. A lépcsők persze itt is nyaktörőek, keskenyek és magasak, korlát nélkül. A járatok is szűkek, vigyázni kell a fejre, de cserébe a látvány igazán párját ritkító. Szépséges napsütésben csodálhattuk meg a több négyzetkilóméternyi területet teleszórva mindenféle formájú és méretű templomokkal. A templomok elhelyezkedésében egyébként látszólag semmi logika nincs, van ahol 5 van egy kupacban, máshol meg csak egy picike árválkodik magában. Ahogy időnk engedte, körbekarikáztuk a mindenféle épületeket. Itt a homokfestmények voltak a menők, amikkel a turistákat próbálták gyötörni. Kiderült, hogy a kis önjelölt idegenvezetőnk is valójában képeslapokat árul, de egyszerre 10-et. És persze nem ő volt az egyedüli gyerek, aki képeslapot árult. Minden nagyobb épületnél megrohantak minket, és alig lehetett lerázni őket. Tesóm röhögött, én meg azon gondolkoztam, hogy az esernyővel fogom ütni őket, ha nem hagynak békén (No, tank you. - No. - No. - NO! - I don't need this. - I SAID I DON'T NEED IT!). A pláne persze az volt, hogy az egyik ilyen szentélyben is árultak ilyeneket, konkrétan fele áron. Ahogy kiléptünk onnét, persze megint jöttek, hogy "pószká, pószká". Nem számított, hogy a kezemben volt a legporello, vegyek egy másikat is, mert azon sunset van meg másmilyen meg a fekete-fehér sorozatot csak ő árulja stbstb. Az egyik megvárta, amig megiszunk egy üdítőt is, meg egy öreg fazont is alig lehetett elhajtani, hogy nem akarunk képeket venni.
A bagani reptér lényegesen modernebb volt, mint a hehoi, de beszállókártya persze itt is pecsételve és kézzel kitöltve. A repülő kicsit késett, mert máshonnét jött. Nekem viszont tökre tetszik, hogy az ember maga mehet gyalog a géphez beszállni, és nem a buszba kell bezsúfolódni.
A gépen jött velünk egy olasz pár, akik szintén ugyanabba a hotelbe mentek, mint mi, így hát ideális ötletnek tűnt, hogy közösen fogjunk egy taxit. Kiderült, hogy a reptér épülete előtt álló taxisok rém drágák, így kigyalogoltunk az utcára. Korábban mi is 5000 kyatért jöttünk, és az olaszok is ennyiért jöttek, úgyhogy nem igen akartunk ennél többet adni. Az olasz lány nem is hagyta magát rábeszélni többre, és sikerült fogni egy taxit ennyiért. A legjobb ezekben a taxisokban, hogy kialkudják veled az árat, majd kiderül, hogy nem tudják pontosan hova is kell menni. Burmában szerencsére mindig izgalmas az utazás (: Egyrészt egyszer csak megszólalt egy sláger a rádióban, amit az olasz srác gond nélkül énekelt. A lány felvilágosított minket, hogy a dal nagy sláger volt Olaszországban. Nem sokkal később kb. 30-nál a sofőr kinyitotta az ajtót, és kiköpött rajt. Nem hiába a jó kis bétel (: Aztán ugye nem tudta pontosan hol a hotel, és az utcanevet sem értette, amit mondtunk. Elé tartottuk a Kindle-t, hogy olvassa el, erre közölte, hogy nem látja (: Még szerencse, hogy lehet a betűméretet változtatni, úgyhogy sikerült megérkezni a hotelbe.
Nem értem egyébként igazából, hogy miért ekkra favorit ez a Motherland Inn 2. Baromi messze van mindentől, és azért egyáltalán nem annyira szép. Az viszont tény, hogy a nagy forgalom mellett is teljesen olajozottan működik.
3 megjegyzés:
Semmi bejegyzes, pedig naponta jovok. :(
:) jo pihenest.
Din.
Ngwe Saung Beach rol is lesz post? :)
Din.
Din, bocsi a laikus kérdést, de mégis honnan tudtad, hogy mennek Diáék Ngwe Saung beachre? Ismeritek egymást? Csak gondoltam, úgy kíváncsiságból rákérdek, ha nem bánod.
Megjegyzés küldése