2008. augusztus 29., péntek

Körtebefőtt

Ez a befőtt is kísérleti stádiumú. Szintén az ihlette, hogy nem bírtunk ennyit megenni, mint amennyi a fán termett. A körték amúgy kiváló Vilmoskörték, édesek, lédúsak. Már persze befőttnek nem a szép sárga, pirosas foltos érett példányok valók, hanem a még kissé zöldek.
A befőttet az őszibarackbefőtt mintájára csináltam. Idén úgy néz ki, hogy őszibarackot nem teszünk el, így aztán kísérletezek a körtével.
A körtéket meghámoztam és megházukat kivágtam, majd citromos vízbe kockáztam őket. A körte talán jobban nézne ki félben/negyedben vagy szeletben, de mivel viszonylag kicsik az üvegek, hát inkább felkockáztam. A kockákat aztán a citromos lével együtt az üvegekbe kanalaztam, majd mindegyikre tettem egy csapott kávéskanálnyi cukrot. Az üvegek kb. 3 decisek (gombás, tésztaszószos, ánkölbenszes stb). Ezután a szokásos módon lábosba állítottam őket, felöntöttem vízzel majd kiforraltam. Meglátjuk milyen lesz, nagyon szép fehérek, remélem később sem barnulnak majd sokat :)

2008. augusztus 25., hétfő

Még mindig szilva

Nem mondom, hogy ez lesz az utolsó szilvás bejegyzés, mert van még a fán, de egyelőre nincs több a tarsolyban (o;
Meg kell mondjam, ezt a két receptet még sosem próbáltam, így nem tudom megmondani, hogy milyen lesz, de mindenesetre közzé teszem, hátha másnak is kedve támad kísérletezni. Vagy legalábbis van egy csomó szilvája :) Ha el nem felejtem, majd később mellékelek fotót is. Mondjuk akkor volna jó, amikor majd kibontjuk őket.

Konyakos szilva

A megmosott és lecsurgatott szilvákat tűvel megszurkáljuk. Egy nagy cserépedényt (rumosfazék) vagy uborkás üveget háromnegyed részéig - egy kiló szilvához egy kiló cukrot számolva - megtöltünk. Annyi konyakot öntünk rá, hogy jól ellepje, és fahéjjal ízesítjük, utána könnyedén megkeverjük. Az edényt a saját fedőjével vagy egy kistányérral lefedjük, és időnként megkeverve 10 hétig állni hagyjuk. Az érlelési idő leteltével a fahéjakat kihalásszuk, és a gyümölcsöt kisebb üvegekbe átmerve lezárjuk. Megkezdve is hónapokig eláll.

Nem tettem bele ennyi cukrot, de nem emlékszem, hogy mennyit :) Mindenesetre egy 3 literes befőttes üveget használtam, egyelőre a spájzban gondolkozik. Felírtam a naptárba, mikor kell kiszedni (; Apukám időnként ilyen-olyan alkalomból kap valamilyen szeszt, ami többnyire brandy, vagy whisky, ellenben senki nem szereti nálunk. Így aztán próbálkozhatok ilyen drága alapanyagokkal, mert van több üveggel is a spájzban :) Még szerencse, hogy nem romlanak meg :)

Ecetes szilva

Hozzávalók:
  • szilva
  • 2 dl borecet (én fehéret használtam)
  • 13 dl víz
  • 1 citrom
  • fahéj
  • 35-40 dkg cukor
A szilvát megmossuk, és lecsepegtetjük, majd üvegekbe rakjuk. A vízből, ecetből, cukorból szirupot főzünk a fahéjjal és a citromhéjjal (a citromot zöldséghámozóval hámozzuk meg) majd forrón a szilvákra öntjük. Az üvegeket lábosba rakjuk, felöntjük vízzel majd kiforraljuk és a vízben hagyjuk kihűlni.

A recept alapja Horváth Ilona ecetes szilvája. Ott úgy írja, hogy a szilvákat tegyük porcelán edénybe, és ott öntsük rá a szirupot, majd miután kihűlt, akkor tegyük a szilvákat üvegbe. Valóban egy kicsit összementek a szilvák, látszik az üvegben, hogy úsznak, és még kb. két szilva férne bele. De úgy döntöttem ez nem akkora veszteség, nomeg megtöltögettem az üvegeket, hogy lássam mennyi szilva kell, és nem nagyon akartak kijönni. Legfőképp ezért nem forráztam őket tálban (;

2008. augusztus 22., péntek

Szilva és bodza

Ez a hét eddig nem volt kifejezetten sikeres. Tegnap főztem bodza lekvárt, de nem vagyok benne biztos, hogy megérte a sok pepecselést. Hősiesen megküzdöttem a csalánokkal és az erdei vöröshangyákkal, de legalább nem kellett messze mennem, hogy tudjak eleget szedni :) Már főztem kétszer is, először körtével, az teljesen jó lett. Másodjára csak magában, de akkor az volt az érzésem, hogy csak magból áll a lekvár. Így aztán idén átpasszíroztam, igaz időközben utána is olvastam, és kiderült, hogy a magok mérgezőek (meg az éretlen bogyók is). Aki szintén szeretne bodzát enni, az figyeljen, hogy csak a fekete bodza (Sambucus nigra) terméseit szedje. Ami nem bokron nő, hanem csak egy lágy száron lengedezik, az nem jó. Pedig milyen szép nagy tányérok vannak mindenfelé az út mentén :)
Szóval hősiesen lebogyóztam, több, mint 2,5 kg bogyó lett. Szépen megfőztem, átpasszíroztam, nem maradt valami sok :) Mivel nagyon híg volt, gondoltam belevágom a két körtét, amit délután hoztam a kertből, hogy majd azok egy kicsit összefogják. Remekül fog egyébként, a körtedarabok úgy néztek ki mintha céklát vágtam volna bele :) Szóval a körtét csak úgy krumplinyomóval nyomtam össze, meg adtam hozzá 10 dkg cukrot. Az állaga nem túl jó, attól tartok, hogy az üvegben sem gondolja majd meg magát, kellett volna adni hozzá valami zselésítő anyagot. Az íze kicsit kesernyés, de azzal azt hiszem nem igazán lesz gond. Fotót nem készítettem, nem hiszem, hogy bármi látszana rajt, teljesen fekete a lé. Még a vajas kenyéren, vékony rétegben is :) Szóval a konklúzió az, hogy bármennyire is szimpatikus, szerintem nem igazán éri meg a sok szöszmötölést. Idén legalábbis már biztosan nem csinálok többet :) Mindenesetre azon a véleményen vagyok, hogy érdemes összefőzni valami más gyümölccsel, körtével, vagy szilvával.

Kinéztem még egy szilvaleves receptet is, de az sem aratott nagy sikert. Szerintem nagyon sűrű lett, és át is kellett volna szűrni, mert az úszkáló szilvahéj darabkák nem néznek ki túl jól. Igaz, hogy a szilva is lehetett volna érettebb, az valószínűleg sokat javított volna az ízén, mert így inkább csak olyan édes-krémes. Ha valaki megcsinálja, megírhatná, hogy neki milyen lett :)
Valamint szomorúan tapasztaltam, hogy az én elképzelésemmel ellentétben, a főzőtejszín és a habtejszín nem csak a nevében különbözik. A főzőtejszínből nem sikerült habot verni, legközelebb majd okosabb leszek (o;
Update: tesóm és apukám egészen el volt ragadtatva tőle. Apukám még parfét is vizionált, hogy annak milyen jó lenne. Talán akkor csak az én ízlésemet nem találta el :)

Részeges-illatos szilvakrémleves

Hozzávalók:
  • 1 citrom
  • 60 dkg érett, magvaváló szilva
  • 15 dkg cukor
  • 2 dl félédes fehérbor
  • kisujjnyi fahéj, 4 szegfűszeg
  • 1 tasak vaníliás pudingpor
  • 2 dl tejföl
  • 2 dl tejszín
A citromot megmossuk, 2 kisujjnyi sárga héjat vékonyan levágunk róla, levét kinyomjuk és átszűrjük. 4 nagyobb szem szilvát félreteszünk a díszítéshez, a többit megmossuk, kimagozzuk, vékony gerezdekre/kisebb darabokra vágjuk.
Folyamatosan keverve világosbarnára pirítjuk a cukrot, azonnal felöntjük a citromlével és a borral. Hozzáadjuk a szilvát, a citromhéjat, a fahéjat és a szegfűszeget, mérsékelt tűzön, fedő alatt puhára főzzük (4-5 perc). A citromhéjat és a fűszereket kidobjuk.
Elkeverjük a pudingport 7,5 dl vízzel és a tejföllel. Botmixerrel péppé-krémmé zúzzuk a szilvát, hozzáadjuk a pudingos keveréket, fedő nélkül felforraljuk (könnyen kifut!). Hideg vízfürdőben lehűtjük, és legalább 3 órára hidegre tesszük.
Tálaláskor elnegyedeljük és kimagozzuk a félretett szilvaszemeket. A tejszínt felverjük, felét lazán beleforgatjuk a levesbe és tálkákba/erőleveses csészékbe merjük. Tetejüket a maradék tejszínhabból formázott habgaluskákkal, a szilvagerezdekkel, néhány csipet pirított mandulaforgáccsal és mentalevélkékkel díszítjük.
A fűszereket érdemes tealabdába tenni, hogy utána könnyebb legyen kihalászni, de legalábbis megszámolni, hogy hányat tettünk. Én egy szegfűszeget nem találtam meg :)

Nők Lapja 2008/08/13

2008. augusztus 17., vasárnap

Pöttyös szilvatorta

Nagy favorit süti ez nálam, mert a szilva is a nagyon kedvenc gyümölcsök közé tartozik. Mivel idén szépen terem a fa, lesz alkalmam több szilvás receptet is kipróbálni. Még Németországban ettem valami szilvás sütit, ami rettentően ízlett, és nem sokkal ezután került szem elé ez a recept. Számomra teljesen tökéletes alternatíva, azóta is rendszeresen sütöm, ha van szilva.


Pöttyös szilvatorta

Hozzávalók:
  • 5 dkg + 30 szem hámozott mandula
  • 1 narancs héja
  • 30 szem kisebb szilva
  • 1/2 kk + 120 g lágy margarin
  • 12 dkg + 1 ek porcukor
  • 2 tasak vaníliás cukor
  • 1 csipet só, 1 kk őrölt fahéj, 3 ek szilvapálinka
  • 4 tojás
  • 12 dkg liszt
Az 50 g mandulát megdaráljuk, a narancsot megsikáljuk. A szilvaszemeket megmossuk, kettévágjuk és kimagozzuk. A margarint felolvasztjuk. Egy 26 cm-es kapcsos tortaforma alját kibéleljük sütőpapírral, vékonyan megvajazzuk, majd magházukkal lefelé sűrűn kirakjuk szilvával. A sütőt előmelegítjük 180°C-ra.
12 dkg margarint habosra keverünk 12 dkg porcukorral, a vaníliás cukorral és a sóval. Hozzáadjuk a tojásokat úgy, hogy minden egyes tojást alaposan beledolgozunk a masszába, mielőtt a következőt hozzáadnánk (különben kicsapódik).
Összevegyítjük a darált mandulát, a reszelt narancshéjat, a fahéjat és a lisztet, több részletben a tojásos masszához keverjük, végül a pálinkával lazítjuk. A formába simítjuk, belenyomkodjuk a maradék szilvát, és középső bordamagasságon 35-40 percig sütjük.
5 percig a formában pihentetjük a tésztát, aztán lehúzzuk róla a tortaformát, tetejét megszórjuk 1 ek porcukorral és sütőpapírral fedett rácsra fordítjuk. Leemeljük róla a fém tortalapot és a sütőpapírt, a szilvák üregébe nyomkodjuk a mandulaszemeket, és hagyjuk teljesen kihűlni. Tálaláskor lapos tálra csúsztatjuk, és tortaszerűen szeleketeljük. Kisebb szemű nem túl érett nektarinnal is készíthetjük.

Nők Lapja 2006/34.

2008. augusztus 16., szombat

Paradicsom-padlizsán tornyok

Ismét Kochfroschtól loptam a receptet. Tulajdonképpen nem igen ettem még padlizsánt másképp, mint padlizsánkrémnek, kicsit tartottam tőle. Feleslegesen (o;
Ültettünk a kertbe padlizsánt, nagyon szépen termett is, azonban megjelentek a krumplibogarak. Mivel már a krumpli szára elszáradt, hát megtámadták a padlizsánt. Az a tapasztalat egyébként, hogy szinte szívesebben eszik, mint a krumplit. Mire észbe kaptunk, már lerágták a leveleket, így aztán idén ennyi volt a padlizsánnak. Az utolsó két kis padlizsánból pedig ilyen tornyokat csináltam, egy héten belül már másodszor :) A kaprot kihagytam, mert egyrészt nem volt, másrészt meg nem szeretem :)

Paradicsom-padlizsán tornyok (2 főre)

Hozzávalók:
  • 1 közepes padlizsán
  • 2 paradicsom
  • majonéz
  • aprított kapor
  • só, bors
  • 1 tojás
A padlizsánokat felkarikázzuk, majd a sóval és borssal ízesített felvert tojásba forgatjuk, és egy serpenyőben kevés olajon mindkét oldalukat szép pirosra sütjük. A paradicsomot is felkarikázzuk. Egy padlizsánkarikát megkenünk majonézzel, megszórjuk kaporral, majd jöhet egy paradicsomkarika, egy kevéske só, némi majonéz és kapor, majd jöhet ismét egy padlizsánkarika és így tovább. Én 3 emeletesre csináltam, annál magasabbak szerintem már szétcsúsznak.
Langyosan vagy hidegen a legjobb kenyérrel, salátával.

Próbálkoztam még egyébként a héten egy kókuszos sütivel is, de az elég tragikusan sikerült :) 50 perc alatt sem sikerült megsülnie, sőt még utólag is visszatettem, hátha lehet rajt segíteni. Az íz jó volt, de csak a külseje sült meg. Azt hiszem majd még valamikor próbálkozok vele, talán laposabb formába teszem, h vékonyabb legyen a tészta.

2008. augusztus 9., szombat

Tesztsüti

Az előző cukkinis sütihez kellett volna egy ládaforma, de nem volt. Vagyis van, de az régi, kicsi és mintha rozsdásodna is. Kellett volna már korábban is ilyen forma, én szeretem a gyümölcskenyérféle kevert tésztás sütiket. Tegnap vettünk is egy remek 30 cm-es példányt Dr. Oetker nevével fémjelezve. Mindenképp ki akartam próbálni, úgyhogy végiglapoztam az összes fényképes szakácskönyvet, hogy találjak valamit, ami kedvemre és a formába is való volna. Találtam egy gyümölcskenyeret, de végül nekiálltam lapozgatni az ezeréves Váncza süteményes könyv egy újabb kiadását, és inkább ez ebben talált recept mellett döntöttem.
Úgy rémlik valamikor korábban egy foodblogger készített egy listát jópár résztvevővel a kedvenc fűszereket illetően, és emlékszem, hogy szegény ánizs a nem kedvelt lista első helyezettje lett. Szóval előfordulhat, hogy ezt a receptet olvasva nem sok látógató szeme fog felcsillanni (; Mondjuk az is igaz, hogy az ánizs inkább amolyan karácsonyi fűszer, de én szeretek mindent, aminek "kanalas" íze van, így aztán jöhet nyáron is :)
Az ánizs (Pimpinella ansinum) egyébként az egyik legrégebbi fűszernövény, már az egyiptomiak is ismerték. Magyarország területére a római katonák révén került, a középkor népszerű fűszernövénye volt. A petrezselyemfélék családjába tartozik és a Földközi-tenger mellékéről származik, de itt nálunk is remekül megnő. Ami a gyógyhatását illeti: remek köptető, étvágyjavító, szélhajtó, emésztést serkentő, enyhe hashajtó, valamint a háziállatok féreghajtó szereinek is alkotója.
Tekintve, hogy mennyire intenzív íze van, attól tartok a megszeretésében nem használ túlságosan a tudat, hogy egészséges, de talán mégis (o;
(fénykép sajnos nincs, mert kölcsön adtuk a masinát)

Mazsolás ánizsos kenyér

Hozzávalók:
  • 4 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 1 dkg ánizsmag
  • 5 dkg apró, világos mazsola (én kb 8 dkg birsalmasajtot használtam)
  • 15 dkg liszt
  • fél zacskó sütőpor
A tojások sárgáját a cukorral fehéredésig keverjük. Az ánizsmagnak a felét durvára megtörjük, majd a mazsolával együtt a cukros-tojásos masszához adjuk. A sütőport elkeverjük a liszttel, majd ezt is tojásokhoz adjuk. A tojásfehérjékből kemény habot verünk, és a lisztes masszába forgatjuk. Kivajazott és lisztezett formába öntjük a masszát és szép világosra sütjük. Nálam ez 180°C-on kb. 40 perc volt (tűpróba!). A kisült tésztát kendőbe csavarjuk és közvetlenül felszolgálás előtt szeleteljük.
Szerintem édes lett, 15 dkg cukor is elég lehet, meg elbírhat egy kis vágott diót is. A birsalmasajt viszont passzol, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy én a kuglófon kívül szinte semmiben nem szeretem a mazsolát, főleg nem túros töltelékben :)

A mi süteményeskönyvünk (Váncza könyv), 187. recept

2008. augusztus 6., szerda

Tessini csokis-cukkinis süti

A múltkori svájci felhívás beküldői között böngészve találtam ezt a receptet Kochfrosch-nál. Remek pályaművek születtek egyébként. Elbizonytalanodtam a nevet illetően, nem tudom igazából magyarul minek hívják a kantont, mert Tessin a német neve, olaszul pedig Ticino. De mivel én németes vagyok, hát maradtam a német elnevezésnél :)


Tessini csokis-cukkinis süti

Hozzávalók:
  • 15 dkg vaj
  • 20 dkg cukor
  • 1 csipet só
  • 3 tojás
  • 20 dkg cukkini (héjastól)
  • 10 dkg csoki (durvára vágva)
  • 5 dkg őrölt mandula
  • 20 dkg liszt
  • 1 tk. sütőpor
A vajat és a cukrot habosra keverjük a csipet sóval, majd egyesével hozzákeverjük a tojásokat is.
A cukkinit nagylyukú reszelőn lereszeljük és a csokival és a mandulával együtt a masszához keverjük.
Végül belekeverjük a liszet is, amit előzőleg elkevertünk a sütőporral, és jól kivajazott formába töltjük. A recept szerint egy 30 cm-es doboz formába kell tölteni (nem tudom hogy hívják rendesen :), én egy 29 cm-es őzgerincbe tettem.
Süssük 180 °C-on 50-60 percig. A cukkini elég leves, sületlennek tűnhet tőle a tészta. Elvileg legjobb, ha a kész sütit 24 órát pihenni hagyjuk.

2008. augusztus 5., kedd

Sárgabarack lekvár

Kaptunk valahonnét sárgabarackot, úgy kb 5 kg-t. Mivel sajnos ezek hullott barackok, nem is annyira szépek, és főleg nem annyira érettek. Természetesen az ember nem eszik meg ennyit, pláne, hogy nem is elég finomak, nyilván gombóc sem jöhet épp ezért szóba, hát nem maradt más megoldás, mint a lekvár. Majd jól megcukrozzuk (o;
Ízbolygónál láttam mindenféle izgalmas ízesítésű sárgabarack lekvárt, de egyrészt egyikhez sem lett volna itthon minden adalék, másrészt kicsit bátortalanabb is vagyok :) Bár részben azért is, mert a család húzná az orrát, igaz nem feltétlen kellene tudniuk, hogy mitől olyan ízű, amilyen :) Szóval annyiban maradtam, hogy mindenképp akarok bele főzni valami alkoholt. Lementem a spájzba, és körülnéztem, mi az, ami passzolna. Gondoltam tokajira, viszont ha megbontok egy üveggel, ki issza meg a maradékot? Van egy fél literes üvegben egy 10 év körüli tokaji furmint, felteszem ez elég drága lehet, így inkább ezt is békén hagytam. Itt már sejtettem, hogy a bor nem lesz jó választás, mert azt ha megbontjuk, meg is kell inni, de senki nem szereti az édes bort. Így végül a jó házi szilvapálinkát választottam, nem bántam meg (;
Egyébként néztem sok más receptet is, hátha van valami, ami kicsivel több, mint a hagyományos, de nem találtam érdemit. A mai Nők Lapjában is van egy, de az is csak a klasszikus. Ellenben továbbra sem értem, miért kell a lekvárba annyi cukor. Eddig sem tettünk bele fél kilót, most meg még óvatosabb voltam, és nekem még így is nagyon ízlik. Volt itthon egy doboz befőző cukor, azt akartam kipróbálni, aztán gyorsan vissza is tettem a polcra, miután megláttam, hogy nem csak a pektinnel több, hanem van benne ízfokozó meg tartósítószer is.

Sárgabarack lekvár

Hozzávalók:
  • 1,5 kg sárgabarack (hámozva, magozva)
  • 20 dkg cukor
  • 1 tk őrölt fahéj
  • 1 dl szilvapálinka
A barackokat néhány percre forróvízbe mártottam, majd ha kihűltek kissé, lehúztam a héjukat és kimagoztam őket. Megmondom őszintén nem tudom meddig főztem a barackot :) De ha már jó sok leve van, és a barackok is jól szétfőttek, akkor botmixerrel megturmixoltam. Nyilván mindenki ízlése szerint turmixolja, mi nem szoktunk darabokat hagyni benne. Végül hozzáadtam a cukrot, fahéjat és a pálinkát. Ne hajoljunk a lábas fölé mert akkor valaki másnak kell a lekvárt üvegekbe merni (o; A cukorral már csak pár percig forraltam a lekvárt, vigyázni kell vele, mert ha nem kavarjuk akkor köpköd. Végül a lekvárt tiszta, jól záródó csavaros fedelű üvegekbe mertem. Az üvegeket állítsuk fejre, és hagyjuk így kihűlni.