Töpörtyűkrém

Avagy tepertő pástétom, ahogy a recept címe szól - szerintem ez egy sznob név (; Nagy családi klasszikus, csak és kizárólag házi töpörtyűből. Az a baj a boltiakkal, hogy egyrészt meglepően drágák, másrészt egyszerűen nem jók. Én magam ugyan nem eszem meg a töpörtyűt csak úgy magában, de a boltiakon látszik, hogy nincsenek rendesen kisütve/kinyomva. Rosszabb esetben hús is marad rajta, ami kisütés után kőkemény lesz, és olyan mintha apró kavicsokat is szórtunk volna a krémbe. Meg persze lehet kapni ilyet a boltban is, mármint ilyen nevű izét, de azért az nem ugyanaz :) Mondjuk persze olyat sem ettem még, nem volt merszem megkóstolni, de ez ránézésre is szimpatikusabb :)

Az elkészítés amúgy semmiféle szaktudást nem igényel, az eredmény pedig garantált :)

Töpörtyűkrém

Hozzávalók:

• 30 dkg töpörtyű
• 4 db kemény tojás
• 1 ek. mustár
• 1 kisebb fej vöröshagyma (lehet nem olyan kicsi is)
  
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 kk. vegeta
• késhegynyi pirospaprika, csipet bors
• 10 dkg vaj/margarin

Az egészet húsdarálón ledaráljuk és jól kikeverjük. Érdemes hagyni állni pár órát, esetleg egy egész napot is, hogy az ízek összeérjenek.

Sárgaréparopogós

A krumplifőzelékhez kellett valami feltét :) Az ilyen ropogósokhoz vagy más tócsniszerűségekhez mindhez kell krumpli, az talán kicsit túlzás lett volna most. Valahogy olyan szépen elképzeltem magam elé ezt a dolgot, és meglepődve tapasztaltam, hogy nincs hozzá recept. Kénytelen voltam magam alkotni, no nem mintha ez valami elképesztő teljesítmény lett volna... De korábban általában az ilyen saját kútfőből való főzések nem sikerültek jól, illetve azért volt ami igen :) Mindenesetre ez most azért megütötte a szintet :)

Hozzávalók:

• 3 sárgarépa
• ételízesítő, csombor (borsikafű)
• 1 tojás
• búzacsíra

A sárgarépákat megtísztítjuk és lereszeljük majd hozzákeverjük a tojást és a fűszereket. Tegyünk hozzá búzacsírát, hogy ne tocsogjon. Nyilván lehet szórni bele zsemlemorzsát is. Formázzunk korongokat, és kevés olajon mindkét oldalukat süssük pirosra.

Nyaklánc+fülbevaló trió

Ma igen kiváló netünk van, amolyan modemes, úgyhogy elég sok küzdelembe került az amúgy nem túl nagy képek feltöltése. Meg mondjuk azt nem értem, hogy nem férek hozzá a már feltöltött képeimhez. Persze lehet, hogy csak én vagyok béna és azért nem találom. De többször előfordult már, hogy feltöltöttem a képet, bénáztam a bejegyzés szerkesztése közben és kitöröltem, erre újra fel kellett tölteni. Nem túlságosan jó ez így.

Volt egy kis szabadidőm, úgyhogy rögtön csináltam is két szettet. Az átlátszós/ezüst párt még korábban csináltam, de nem volt módom rendesen lefotózni, mert gyakorlatilag karácsony óta nem sütött a nap itthon hétvégén. Ma szerencsére nagyon szép idő van, úgyhogy sikerült vállalható képeket is csinálni. Néhol mondjuk elég nagy az arnyék, dehát legalább süt a nap :)

A hosszút nyakláncnak szántam, lehet többször feltekerni, meg csomót kötni rá. Aztán végülis rájöttem, hogy karkötőnek mégjobb, sőt pont ideális :) A fülbevalóhoz amúgyis akarok passzoló nyakláncot csinálni, csak ahhoz még kell hosszú szalmagyöngyöt venni.

Ez meg csak olyan nagyon egyszerű, szimplán fel vannak fűzve a gyöngyök :) Még a szemüvegakasztóhoz vettem ezt a gyöngyöt, de végül ott nem használtam fel. Bár alapvetően a kék nem annyira színem, ez mégis tetszik, úgyhogy gondoltam akkor csinálok belőle valamit.
Egyébként az a legjobb a saját gyártmányú ékszerekben, hogy ha nem tetszik fogom és szétszedem, aztán csinálok belőle valami mást. Így max a damil meg néhány stopper megy kárba, sem a kapcsok sem a gyöngyök.

Padlizsánkrém

Anyukám vett valamikor két padlizsánt, amikkel nem tudom, hogy mi volt a terve, de mindenesetre még ma is ott kornyadoztak a hűtőben. Sajnos alkalmasint előfordul, hogy néhány remek növény megpunnyad, mert feledésbe merül a hűtőszekrény fiókjában. Ha hűtőt veszek biztosan átlátszó fiókjai lesznek (;
Noszóval megszántam a padlizsánokat, és csináltam belőlük krémet. Anno még Erdélyből szereztük a receptet, nincs leírva, mindig gondolkozni kell előtte, hogy akkor hogy is volt :) Vékonyan megvajazott (nem margarinozott!) pirítóson paradicsommal, esetleg vékonyka szelet sajttal igazán kiváló.

Hozzávalók:

• padlizsán
• só, bors
• majonéz, mustár
• hagyma
• fokhagyma

A padlizsánokat süssük meg. Akinek van gáztűzhelye, az ezt pillanatok alatt megteheti a láng fölött forgatva a növényt. Akinek nincs, az sütheti simán tepsiben, vagy grillezheti. Utóbbi két esetben időnként forgassuk meg. Akkor lesz jó, ha már barnul a héja és kissé össze van esve. Hagyjuk picit hűlni, majd húzzuk le a héját és vágjuk le a kalapját. Adjuk hozzá az apróra vágott hagymát (talán a lila a legjobb), fokhagymát, ízlés szerint sót, borsot, mustárt, majonézt. Az egészet turmixoljuk össze. Érdemes hagyni kicsit, hogy összeérjenek az ízek.
Eredtileg főtt tojás sárgáját kellene kikeverni olajjal és mustárral, de nem volt most kedvem vacakolni, úgyhogy bolti majonézt használtam.

Szerettem volna még nyakláncot is csinálni a hétvégén, de sajnos nem volt rá idő, nomeghát vizsgaidőszak van, tanulni kell :/ Majd jövő hétvégén elvileg már kedvemre alkothatok. Kell is beszereznem némi alkatrészt meg alapanyagot, mert kell még csinálnom egy szemüvegláncot meg mobillógót :) Ahogy magamat ismerem megint elcsábulok, és veszek egy rakat gyöngyöt (;

A mai menü...

Ma nagyon aktív vagyok :o)
Hanem ha már megvan a csudajó szakácskönyv, abból bizony főzni kell. Amúgy is arra gondolok mindig, hogy az ember vesz egy szakácskönyvet, mert lát benne mondjuk két jó receptet, ahogy gyorsan átlapozza, és akkor úgy gondolja, hogy az egész jó. Aztán meg le sem veszi a polcról, mert nem tűnnek szimpatikusnak a receptek, vagy nincs valamilyen hozzávaló, vagy fenetudja. Én konkrétan nagyonis hajlamos vagyok ilyesmire, hogy nem próbálom ki, mert valamiféle általam ismeretlen, és bizonytalan hozzávaló van benne. Pedighát... ha nem teszek próbát sosem tudom meg :) El is határoztam magam, hogy most ebből a szakácskönyvből a lehető legtöbb receptet kipróbálom, csak olyanok maradnak ki, amikről biztosan tudom, hogy nem szeretem (pacal, tökfőzelék stb.). Aztán amit megfőztem, azt értékelem is, hogy később is tudjam, hogy érdemes-e újra próbálkozni vele. Van is már két kis postit beleragasztva :)
Gondoltam, ha már úgyis jön a szokásos heti főzés tesóméknál, akkor megnézem mit ajánl Frank Júlia, hátha lesz valami alkalmas. Mondjuk ja... 4000 receptből akadt :) Elküldtem hát a javaslatot az uraknak, akik kegyesen beleegyeztek, így ma a következők kerültek terítékre:

Olaszos burgonyaleves

Hozzávalók:

• 40 dkg burgonya
• 15 dkg kifejtett zöldborsó
• 2 nagy paradicsom
• 2 marhahúsleves-kocka
• 2 gerezd fokhagyma
• só, 1 tk bazsalikom, 1-1 kk rozmaring és fehér bors

A megtisztított és karikákra vágott burgonyát egy liternyi vízbe teszem és belerakom a húsleveskockákat. Összezúzott fokhagymával, rozmaringgal, törött borssal, sóval és bazsalikommal fűszerezem, majd puhára főzöm.
Hozzáadom a megmosott és kis kockákra vágott, hámozott paradicsomot meg a zöldborsót. Addig főzöm, amig a zöldborsó meg nem puhul, ez néhány perc csupán. Végül 4 evőkanál burgonyát kiveszek a levesből, 1 deci lével péppé zúzom, majd visszatéve még egyszer felforralom.

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy én ezt elborsoztam. Eléggé (; De alapvetően számomra egy szimpatikus, könnyű zöldségleves. Fogom még csinálni, csak kicsit óvatosabban bánok majd a fűszerekkel :)

Almás csirkemell

Hozzávalók:

• 2 kicsi vagy egy nagy csirkemell
• 50 dkg alma
• 1 dl tejszín
• 5 dkg reszelt trappista sajt
• 1-1 késhegynyi őrölt szegfűszeg, őrölt fahéj és őrölt gyömbér
• cukor, só, fehér bors

A lebőrözött csirkemellet úgy csontozom ki, hogy lapjában szeletelhető legyen. Szeleteket vágok belőle és jól megsózom.
Tűzálló tálba fektetem a csirkemellszeletek felét, és beborítom a meghámozott, kicsumázott és gerezdekre vágott alma felével. Csipet cukorral megszórom, majd a megmaradt mellszeletekkel és az almával folytatom a rétegezést. Ezután a tejszínbe keverem a fűszereket, kevés sót és cukrot is adok hozzá, majd rálocsolom a húsra. A tálat szorozan lefedem és előmelegített, forró sütőben 40 percig közepes lángon párolom. A sütés befejeztével a fedőt leveszem a tálról, az ételre rászórom a reszelt sajtot, és csak annyi időre teszem vissza a sütőbe, hogy a sajt ráolvadjon.

Az eredmény igazán remek lett, pláne az elborsozott leves után (; Én egyébként nem sajnáltam a fűszert, bár szegfűszeg nem volt, de itt nem igazán éreztem, talán még mehetett volna több is. Bár a hozzávalók mennyisége szemre ment, nem volt mérleg. Mindenesetre nagyon ízlett, kellemes édeskés, rizst csináltunk hozzá.

BUÉK meg ilyesmi :)

A Jézuska volt olyan kedves, hogy gondolt a vadiúj blogomra, és megajándékozott olyasmivel is, ami nagyban elősegíti a bejegyzések gyarapítását :o) Először is elpanaszoltam, hogy mennyire nehéz a mindenféle nagy fogókkal ékszereket készíteni, és majd veszek magamnak rendes fogókat, nem nonémeket, hanem minőségieket, amik kitartanak. Láss csodát, ott figyelt 3 helyes kis fogó a karácsonyfa alatt :) A másik, amire már szintén eléggé áhítoztam, az egy Frank Júlia szakácskönyv volt.

Szilveszter napján nagyon lelkesen sürögtem a konyhában, de sajnos meglehetősen kevés sikerrel. Az egyetlen értékelhető alkotásom a kicsiVú-tól szerzett kolbászos muffint lett. Mondjuk a jófajta házikábásszal nem is sikerülhetett volna rosszul :)
Csináltam még pogácsát, meg babsalátát, meg kukoricás lencsesalátát is, de ezek eléggé hanyagolhatóak lettek. Pedig olyan lelkes voltam... De legalább a sonkatekercs jó lett, mondjuk ahhoz már azért erőlködni kellett volna, hogy elrontsam :)