2010. szeptember 25., szombat

Isztambul képekkel

Jó sokára ugyan, de akkor most következzék pár kép az isztambuli kirándulásból:

A Kék mecset.


Ez volt az egyik ebéd, igen remek kebabok voltak, amit én itthon még nem ettem. Persze minden csípős, vagy legalábbis adnak hozzá paprikát, hogy azzá tedd (: Büszke is voltam magamra, hogy milyen jól megettem ezt, mert persze ez is csípett.


Az amúgy finom künefe, de erre már nem sok kapacitásunk maradt, mert nagyon tömény, és nagyon jól voltunk lakva már a kebabbal is. Ez amúgy nagyon vékony tészta, mint nálunk a levestészta, és sajttal van megtöltve. Ezzel a tállal együtt van megsütve, szirupban úszik és pisztáciával van megszórva a teteje.


Macskák. Mindenütt. (;


Mozgóárus, alant látható szendvicset árult és helyben grillezték a kis húsgombócokat. Az útikönyv eléggé eltanácsolt minket a mozgóárusnál való evéstől, de tesóm kétszer is evett és szerencsére semmi baja nem lett.

A fűszerbazárban nem voltunk ugye, mert nem maradt rá idő, de fűszerárus persze azért volt. Én végül nem hoztam semmilyen fűszert, csak a kendőket. Valahogy nem volt időm rákészülni erre az egész Törökország témára, úgyhogy a paprikák nem érdekeltek, a curry nem akkora kedvencem, hirtelen más meg nem került szem elé, ami érdekelt volna. Talán majd legközelebb, amikor nem csak két-három fűszeres stand lesz.

Ez itt kérem a kumpir. Egy kollegámat kértem meg, hogy kérdezzen meg egy török ismerősét, mit ajánl Isztambulban. No hát az egyik ez volt, ami szerinte inkább valóban isztambuli specialitás, mint török. Ez egy nagy krumpli, amit megpirítanak faszénen, kettévágják, és a belsejét sóval, vajjal és reszelt sajttal összekeverik. Innét pedig a kínálat erejéig a vásárló válogatja össze, hogy mit kér még bele. Nekem volt benne oliva, kukorica, majonézes saláta meg valami fura szószok. Azok nem voltak túl jók és nem is akartam kérni, csak azért mutattam rá, hogy megkérdezzem micsoda, de az eladó rögtön rá is kanalazta (; A kumpirral meg fogok próbálkozni otthon is, sőt már vendégeket is hívtam rá, remélem nem fog kudarcba fulladni (;

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia Dia!

Azok a paprikak az masodik kepen durvanak neznek ki. :)

Ugyanakkor ez a krumpir nem tunik rossznak, es kicsit hasonlit a videki, egeszben sult krumplihoz, amelyet libazsirral vagy kacsamajjal szoktunk fogyasztani. :)

Jok a kepek. tx a postert. :)


Din.

dia írta...

Hja, azok a paprikák valóban azok voltak (: Egyet megpróbáltam óvatosan megenni, de aztán nem sokáig jutottam vele (;
Krumplit a nagymamám is sütött a cserépkályhában, de nem töltöttük meg soha, pláne nem ilyen mértékben. Meglátjuk sima sütőben hogy sikerül.

Névtelen írta...

Igen, durvan neznek ki. :) en pl. szeretem az erospaprikat, de csak ugy, hogy kivagom az erejet. Persze igy lehet kerdezni, miert? Mert szerintem mas az ize, meg ha egy pici benne marad, es csipos, az nem annyira gaz.

Nalunk is nagymamas orokseg az a sultkrumpli, csak nalunk cserepkalyha nem volt. :) Sult krumpli a la sparhet. Hideg teli reggeleken, de jo is volt az.. eh, oregszunk.

Kaptam meg regebben - lassan ket eve - ilyen gesztenyesuto alkalmatossagot, amit svajcban is latni. szerintem mar irtam rola. En azon szoktam grillezni a krumplikat is. Csak mivel ugye krumpli, jo lassan sul at, nem ugy, mint mondjuk egy gomba.

Itt meg a megtolteshez kell fantazia. Lehetne valami husis tolteleket is. Vagy esetleg valamennyit kivenni a nagy krumpli belsejebol, es odatenni a tolteleket. Mert igy jol nez ki - ahogy a kepen van - de nehez fogyasztani.

Hetvegen almas-baconos fustolt sajtos csirkemellett csinaltam. Most eloszor. Sajnos elazott az almaleben, s nem lett olyan igazi ropogos az allaga. Ismered ezt a kajat?

udv

Din.