Tejszínes-kukoricás lazac

Valamikor korábban vetettem egy egész szelet lazacot tesómékkal a Metroban, mert szerintem ott teljesen korrekt áron lehet hozzájutni frissen. Szépen feldaraboltam és kis csinos egy evéses adagokban bekerült a fagyasztóba. Namost valahogy csak nagyon lassan fogyogatott, sajnos össznépi ebédelésre nem lehet elkészíteni, mert anyukám nem szereti.

De persze a végtelenségig nem áll semmi a fagyasztóban sem, így már egy ideje "na majd most lazac lesz ebédre". Hát ma végre lett :) Csuda tudja honnét jött az ihlet, hogy ebben a formában ez finom lesz, de szerencsére tényleg az lett :) Általában nem szoktam recepteket megálmodni, hacsak nem kényszerből, mert valamit csinálni kell és csak azt használhatom, amit otthon találok.
Én most bort használtam, de menet közben elgondolkoztam, hogy akár pezsgőt is lehetne bele önteni. Esetlegesen a szilveszter utáni maradék buborék nélküli pezsgőkkel is ki lehet próbálni (;

Tejszínes-kukoricás lazac masnitésztával

Hozzávalók:

• 45 dkg lazac
• fél konzerv kukorica
• 1,5 dl fehérbor
• kb. 15 cm-es vastagabb póréhagyma
• 5 dkg vaj
• só, bors
• fél citrom leve
• 350 ml tejszín
• 40 dkg masnitészta

Tegyünk fel forrni a tésztának bő sós vizet.
A póréhagymát vékonyan felkarikázzuk, és egy magas falú serpenyőben a vajon megfonnyasztjuk. Picit meg is sózhatjuk. Öntsük rá a bort, és fedő alatt pároljuk teljesen puhára.
A tésztáról ne feledkezzünk meg, ha forr a víz főzzük a tésztát a csomagolás szerinti ideig.
Közben vágjuk a lazacot apró kockákra. Ha a hagyma teljesen megpuhult, adjuk hozzá a lazacot, sózzuk, borsozzuk és locsoljuk meg egy fél citrom levével. Adjuk hozzá a kukoricát, és 5-10 percig fedő alatt pároljuk. Egyszer-kétszer óvatosan átforgathatjuk, de nem nagyon szükséges, mert a kicsi haldarabok így is átsülnek, ill. az sem baj, ha kicsit rózsaszínek maradnak.
Adjuk hozzá végül a tejszínt, keverjük össze és egyet rottyantsunk rajta, hogy összeforrjon.

Likőrös muffin

Eleinte elég gyakran sütöttem muffint, de aztán valahogy elment tőle a kedvem, pedig a lehetőségek tárháza gyakorlatilag kimeríthetetlen. Viszont most rátaláltam erre a szimpatikus receptre, gyorsan ki is próbáltam, és mondhatom remek lett. Én igazából nem szeretem az ilyen tejszínes likőröket, mint a Baileys. Valahogy nekem nem passzol össze ez a krémes-tejszínes állag és íz az alkohol ízével. Ha alkoholizálni kell szívesebben maradok a 'klasszikus' alkoholoknál, mint a bor és a pálinka.

Tesóm vett ajándékba egy ilyen krémes izét, de aztán valamiért nem lett odaadva, úgyhogy most ezt öntöttem a sütibe, és nagyon jó. Megmarad a finom krémes-karamellás íz, az alkohol pedig elpárolog. A mogyorós kenést a tetejére nem tudom hogy gondolták, szerintem nem mutat rajta egyáltalán, és az ízéhez sem ad túl sokat, igaz én diót használtam. Szóval az első adagot megkentem, vagyis megpróbáltam valahogy ráragasztani a darált diót :), de a második adagot hagytam üresen. Ráadásul nekem általában laposak lesznek a muffinok, de ez viszont igazán szépen púpos lett, ahogy kell, úgyhogy már csak azért is tetszik ez a recept (;

Likőrös muffin

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 15 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 10 dkg vaj
• 2 dl Baileys (én Angelli Toffee-t használtam)
• 25 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg darált mogyoró
• 2 ek. porcukor

Keverjük habosra a tojásokat a vaníliás cukorral, a cukorral, a vajjal, és keverjük hozzá a likőrt.
A lisztet keverjük össze a sütőporral, és adjuk hozzá a likőrös masszához. Kanalazzuk bele a muffinformába a tésztát, majd tegyük előmelegített sütőbe (180°C-on 20 perc). Amíg a muffinok sülnek, a darált mogyorót keverjük össze a porcukorral és 2 evőkanál vízzel. A kihűlt muffinokat kenjük meg ezzel a masszával.

Kisalföld Gasztro Magazin 2009. december 16.

Borleves

Tesóm evett egyszer valahol borlevest, és folyton lelkesedett, hogy az milyen finom volt. Hát nosza, csináljunk egyet, úgyis karácsonykor aktuális. Én sosem ettem, eleve vörösbort képzeltem magam elé, de mint kiderült ez inkább fehérboros téma. Megnéztem két receptet és abból vontam átlagot :)
Ínyesmester után csináltam inkább, csak nem tettem bele annyi tojássárgáját, mert úgy gondoltam, hogy sok lesz és egyébként is mit csinálunk megint annyi fehérjével.
Nos, az a véleményem, hogy ez a borleves inkább csak egy forraltbor tányérból. Bizonyára lehet jobban/másképp, de amit én csináltam nem nyerte el annyira a tetszésemet. A tojás is kevés lett, szóval jobb lett volna ha krémesebb az állaga, így olyan üresnek tűnt. Az ízzel nem volt komoly gond, de valahogy nem találtam annyira megnyerőnek. Picit savanyú lett, de azon mondjuk könnyen lehetett némi cukorral segíteni.

Borleves

1 liter jó asztali bort felforralunk, beletéve 1 citrom levét, kevés darabos fahajat, 1-2 szegfűszeget és 1 citrom darabokra szelt héját. 8 tojás sárgáját habosra keverünk 8 púpozott evőkanál cukorral s a forró bort vigyázva - folytonos keverés közt - lassan rászűrjük. Újra a tűzre tesszük és habverővel addig verjük, míg jól megsűrűsödik. Átszűrve tálaljuk.
(én 4 tojás sárgáját tettem bele 4 kanál cukorral)

Az Ínyesmester szakácskönyve - Borleves (40. oldal)

KKÜ

Ime az idei karácsonyi képeslapjaim, mérsékelten szép fotón (;

Mindenesetre ezzel szeretnék mindenkinek nagyon kellemes, boldog, békés karácsonyt kívánni!

Earl Grey Trüffel - auf Deutsch

Es kommt jetzt eine Übersetzung von einem früheren Eintrag (nach Anfrage :). Es tut mir aber wirklich leid, dass es so wenige Enträge gab. Ich habe aber schon zwei Ideen, sogar mit Fotos, die ich dann während der Feiertagen posten werde.

Also jetzt gibt es ein sehr-sehr einfaches Rezept, aber die Ergebnis ist umso besser. Es ist ziemlich schnell fertig und es kann man mit verschiedenen Gewürzen abschmecken. Sehr geeignet zum Experimentieren :) Das originelle Rezept (von Vajaspánkó) hat Earl Grey Tee verwendet, ich habe zum letzten Mal Orangenschalen dazugegeben. Diesmal habe ich die zum Geburtstag gemacht, anscheinend haben die auch gut geschmeckt (o;

Earl Grey Trüffel

Zutaten:

• 100 ml Schlagsahne
• 50 g Butter
• 3 Beutel Earl Grey Tee / 2-3 Tl. loser Tee
• 1 tafel (100g) bittere Schokolade
• 1 tafel (100g) Milchschokolade
• Schale von 1/2 Zitrone
• Kakaopulver

Sahne aufkochen und Tee 5-8 Minuten in der Sahne ziehen lassen (Beuteln aufschneiden und nur den Tee dazugeben). Sahne durch ein Sieb in einen anderen Topf giessen, und mit der Butter erneut aufkochen lassen. Schokoladen zerstückeln, zur Sahne geben und zerschmelzen lassen. Am Ende noch Zitronenschale dazu geben und die Masse in eine Form giessen.

Ich habe es in eine mit Frischefolie ausgelegte Schachtel gegossen (Vajaspánkó hat zum Beispiel ein Tofiffee Schachtel genommen). Das muss man natürlich danach aufschneiden. Ich denke aber, dass Eiswürfelbehälter auch gut funktionieren, aber das habe ich noch nie probiert.

Wenn man sich so entscheidet, dass die Masse dann später in Stücken schneiden möchte, dann würde ich empfehlen erst das ganze mit Kakaopulver bestreuen, aus der Schachtel nehmen, umdrehen, Folie entfernen und die andere Seite auch bestreuen. Es schmelzt sehr leicht, also man soll es gut einkühlen und möglichst wenig mit den Händen anfassen. So geht es schneller und einfacher als erst aufschneiden und dann mit Kakaopulver beziehen.

Kökénylekvár

Nohát végül csak sikerült a múltkor beígért művet publikálni. Sajnos a héten nem kedvezett a beosztásom semminek igazából, gyakorlatilag percre pontosan ki volt számolva az időm.
Amin a címből is kiderül, főztem lekvárt kökényből. Amerre szoktam járni futni temérdek bokor van az út szélén, és már nyáron is néztem őket, hogy mennyi szép nagy bogyó van rajtuk, nem igaz, hogy ebből nem lehet semmit csinálni. Nem nagyon néztem körül, csak az otthoni szakácskönyveket lapoztam meg, és azokban nem volt kökénylekvárrecept.

Mindenesetre végül megfőztem úgy, ahogy bármilyen más gyümölcsöt is megfőzne az ember. Összesen 2,4 kg gyümölcsöt szedtünk tesómmal, de azt már nem mértem le, hogy végül mennyi maradt belőle. Elvileg ez ugye akkor jó, amikor egy picit megcsípi a dér, hát ez egészen szép feszes és kemény volt, de ha már kimentünk hát leszedtük, akár fagyott akár nem :) Persze ki nem magoztam vagy ilyesmi, hanem megvártam, amíg jól megpuhul, és szűrőn átpaszíroztam. Nem volt szórakoztató, meg kell mondjam, nem túl könnyű, mert viszonylag nagyok a magok benne. Ellenben amin egészen meglepődtem, hogy vizet kellett öntenem hozzá. Először mikor kezdett szétfőni sűrűnek találtam, gondoltam öntök hozzá egy pohár vizet, hogy biztosan ne kapjon oda, aztán majd azt úgyis elfőzöm belőle. A vége az lett, hogy legalább 1,5 liter vizet hozzáöntöttem, és így lett normális lekvár állaga. Kihűlés után mondjuk rendesen belekeményedett az üvegbe, nem esett le az aljára még egy hét után sem, miután visszaforgattam az üvegeket, úgyhogy tényleg kíváncsi leszek rá milyen állaga van :) Összesen 20 dkg cukrot tettem bele, ami nagyon kevés, még az én fogalmaim szerint is, de ahogy megkóstoltam, én elég jónak éreztem. Az majd csak később fog kiderülni milyen is valójában, mert csak egy kicsi maradt, amit fotózni tettem tányérra, és azt végül apukám ette meg, így én csak annyira kóstoltam, amennyire a cukrozás miatt kellett.
A színe egyébként szép, érdekes, igazából nem olyan mint a fotón. Sokkal inkább lilába hajlik, mint bordóba, nem tudnám semmilyen más lekvárhoz hasonlítani.

Kökény (Prunus spinosa): Egész Európában elterjedt cserje, a rózsafélék családjába tartozik.
Virágjából vízhajtó, enyhe hashajtó tea készíthető, ami húgyúti betegségek ellen is használható. A termés C-vitaminban gazdag, kiváló roboráló szer, immunrendszererősítő.

Túrós pogácsa

Update: ejj, most vettem észre, hogy én ezt már egyszer megsütöttem, és postoltam is. Nemszép, hogy egy receptet kétszer is közzé teszek, de most már nem akarom kitörölni egyik bejegyzést sem. Nem jelöltem meg a könyvben, hogy már sütöttem, és nem emlékeztem rá. Elnézést.

Sajnos nem egészen úgy alakult az ősz, ahogy én azt elterveztem, nem nagyon van időm hazajönni, ezért a bejegyzések száma is erőst megfogyatkozott. Legközelebb is csak karácsonyra jövök, úgyhogy nagy valószínűséggel nem lesz addig bejegyzés. Hétközben nem is nagyon alkotok semmit, igyekszem gyorsan intézni a főzést, nem igazán alkalmas a környezet, ráadásul a munkabeosztásom sem teszi majd lehetővé a főzőcskézést, legalábbis a jövő héten.
Most viszont itt egy remekül sikerült túrós pogácsa receptje, amit az Ínyesmesterben találtam. Mindenképp akartam valamit sütni, mert hát már rég sütöttem úgyis, és pogácsa is rég volt már soron.
Fogok csinálni még kókuszgolyót is, habár az nem egy nagy dolog. Ebben mondjuk az a jó, hogy szinte függő vagyok, tehát kókuszgolyó bárhol-bármikor, magam viszont talán még sosem csináltam :)
Lesz még ezen kívül ma estére remek elfoglaltság, arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki belőle :) Annyit elárulok, hogy ez viszonylag extra próbálkozás. Aztán lehet persze, hogy majd csak arról tudok beszámolni, hogy félresikerült, de tapasztalatnak mindenesetre jó lesz (o;

Túrós pogácsa

Hozzávalók:

• 25 dkg liszt
• 25 dkg átpaszírozott túró
• 25 dkg vaj
• 1 dkg élesztő kevés tejben felfuttatva
• só

Az élesztőt a meglangyosított tejben felfuttatjuk, majd a többi hozzávalóval alaposan összegyúrjuk és kidolgozzuk. Háromszor kinyújtjuk, közben mindig fél órát pihentetjük. Végül ujjvastagságúra nyújtjuk, pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk és fél órai pihentetés után megsütjük.

A tészta nagyon ragadós lesz, én még tettem is hozzá két marék lisztet, így jól belisztezett deszkán már jól ki lehetett nyújtani. Arra mindig figyeljünk, hogy amikor aztán összehajtogatjuk a tésztát, mindig ugyanolyan sorrendben hajtogassuk.
Ínyesmester megint nem adott túl sok instrukciót a sütést illetően, úgyhogy a tapasztalat azt mutatta, hogy 200°C-on 25-30 perc alatt sülnek szép pirosra.

Az Ínyesmester szakácskönyve: Túrós pogácsa, 314. oldal

A fekete az goldfluss, mert szeretem a csillogósat :) Egészen úgy néz ki, mintha féldrágakő lenne, de kénytelen voltam szembesülni vele, hogy csak színezett üvegből van. Mindenesetre szerintem szép.


A másikat pedig valamelyik Taylor Swift videó ihlette, csak aztán nem egészen olyan lett, én hosszabbat gondoltam, meg nagyobb gyöngyökből. Nagyon szépek egyébként ezek a a Swarovski utánzatok, kár, hogy még az utánzat is elég drága. Ez az árnyalat egyébként, ha jól emlékszem "Fuchsia" névre hallgat.